Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-19 / 4. szám

tendők is következtek, melyekben a virágzó városból szinte csak romok maradtak . ..

Lapozzunk előre néhány oldallal a krónikában, és álljunk meg 1919-nél. A presoviak nagygyűlésén, 1919. június 16-án kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot. A burzsoá köztársaság idején a városra inkább a sóbányászat volt a jellemző, illetve a közeli malom. A ma itt működő üzemek, vállalatok, itt székelő intézmények felsorolása már lényegesen több helyet igényelne. A város ukrán nemzetiségű állampolgáraink kulturális központja is egyben. Szüntelenül „fiatalodik", egyrészt újonnan épülő lakótelepei, másrészt az itt tanuló közép- és főiskolások százai révén.

Negyed évszázada csupán 35 ezren éltek itt, ma több mint 70 ezren. A számítások szerint 2000-re mintegy 130 ezer lesz az itt élők száma. Ök bizonyára

már büszkék lesznek a most épülő új Jónás Záborsky színházra, és sok minden másra, amivel még a következő években gyarapszik a vá ros, mely mint a felvéte lek is bizonyítják — hűen őrzi meglévő érté keit.

Sáros gyöngyszeme — két jelző a sok közül, mellyel a Kelet-szlovákiai kerület második legnagyobb városát, PreSovot illetik. Az ország legkeletibb részének jelentős ipari és kulturális központjáról 740 évvel ezelőtt született az első írásos emlék. III. Endre magyar uralkodótól, 1299-ben kapta meg a városjogot. A város fontos, az Erdélyt és a Tisza mentét Lengyelországgal öszszekötő útvonalon feküdt virágzásának korában. Majd olyan esz-Kép és szöveg: FRANTISEK RAKOVSKY