Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-29 / 40. szám
Angliai látogatásának célja? — kérdezte szigorúan a London repülőterének, Heathrownak illetékes ablakocskája mögött ülő nö. — Szolgálati út. — Hol fog lakni? — folytatta a kérdezösködést kimérten. Megmondtam a szálloda nevét és címét. — Megvan visszafele is a repülőjegye? Kérem, mutassa! Ezt a kérdést már határozottan udvariatlannak találtam, dehát a hatóságokkal nem jó packázni. Bemutattam a retúrjegyet. így hát rögtön az első percekben átéreztem, hogy a volt Impérium talaján állok, amelynek fénykorában a brit koronának 950 000 000 alattvalója volt... Ez a kis kellemetlenség azonban azonnal feledésbe merült, mihelyt belevetettem magam a világváros nyüzsgő, tarka forgatagába. London elképzelhetetlenül nagy. Területe kétszer annyi, mint New Yorké, s csaknem háromszorosa Tokióénak, jóllehet lakosainak száma emezekénél sokkal kevesebb, mintegy nyolcmillió. A brit főváros nem „fölfelé" tör, hanem többnyire széltében-hosszában növekszik. Olyan, mintha számtalan egymáshoz ragasztott településből állna, s ezek mindegyikének megvan a sajátos hangulata. Egy dolog azonban az egész városóriásra jellemző: mindenütt nagy parkok vannak, lépten-nyomon meg lehet pihenni bennük. Külön élmény volt számomra, hogy a világhírű Hyde park tőszomszédságában laktam. Ösvényeit már kora reggel birtokukba vették a kocogok, minden korosztálybeli férfiak és nők. A „fitness", vagyis a jó kondíció, itt nemcsak egyéni meggondolás, kedvtelés, hanem elsősorban az a szándék vezérli, hogy mindenáron meg kell őrizni az erőnlétet és fiatalos külsőt, mert a könyörtelen kenyérharcban, a pozícióért folyó versengésben az LÁTJÁK egészség számottevő tényező. Margaret Thatcher miniszterelnök hivatali ideje alatt most tetőzik a munkanélküliek száma: mármár eléri országosan a négymilliót. De maradjunk még a parkokban! Délidében, ebédszünetben ismét megtelnek pihenőkkel, falatozókkal, napozókkal és nemcsak a padok, mert itt fűrelépni szabad, a gyerekek labdáznak, a szerelmesek az öreg tölgyek lombkoronája alá húzódnak, s még a hűvös és elegáns gentlemanok is „vidékiesen" eleresztik magukat itt. A londoni parkok azonban a hétvégeken élénkülnek meg igazán, mert ilyenkor a festőművészek teleaggatják a kerítéseket, fatörzseket gyengécske műveikkel, igaz e sok „alkotás” között rendszerint akad néhány figyelemreméltó munka is. A hajdani világbirodalom dicsőségének patinás emlékei lépten-nyomon felidézik, hogy valamikor itt volt a világgazdaság központja. És izgalmas, drámai évszázadokat idéz a Westminster, a Buckingham-palota, vagy a Tower és a Temze hidjai. De hol van már a tavalyi hó, hol van már az Impérium nagysága?!... Ma a tehetősebbek, gazdagabbak igyekeznek kiköltözködni a városból, minek következtében jó néhány régi negyed a szó szoros értelmében haldoklik. A házakat nincs aki felújítsa, gyűlik a szemét, és az elhagyott otthonokba a legszegényebb né-, pes családok telepednek be, munkanélküli-2 1. A Temze, háttérben a Tower híddal 2. A brit parlament épülete 3. A Hyde parkban 4. Jellegzetes londoni utcarészlet
