Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-29 / 40. szám

A helyiség falán vasúti térkép, éves munkaterv. Itt végzi munkáját Michal Magyarics, a Csehszlovák Államvasutak Bratislava-déli pályafönöksége parancsno­kának helyettese és Anna Paceková disz­pécser. Az asztalon lévő telefonok egyike gyakorta megszólal. Ilyenkora karbantartá­si munkák színhelyéről jelent be hibát vagy kér segítséget valamelyik körzeti pálya­mester. — így megy ez nálunk egész nap — mondja Michal Magyarics. — Főleg reggel forró a vonal, ilyenkor osztjuk el a munkát. Nekünk itt benn pontosan ismerni kell az egész hozzánk tartozó szakasz állapotát, hogy eldönthessük, mi a legfontosabb. Ha a munka úgy kívánja, átküldőnk néhány munkást pár napra egy másik körzetbe. Nagy problémánk, hogy kevés a pályamun­kás. Hozzánk a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a Galántai (Galanta) és a Bratisla­­va-vidéki járások tartoznak. Munka itt van bőven, így hát az emberek inkább elmen­nek dolgozni valamelyik nagyüzembe, mert ott könnyebben megkeresik ezt a pénzt. Nálunk bizony nehéz körülmények között dolgoznak. A vasúti pálya állandóan rongá­lódik, kopik, a munkásoknak a hibákat ki kell javítaniuk, ha süt a nap, ha hull a hó. A közlekedés nem állhat le. De legjobb lesz, ha maga is megnézi, hogyan dolgoznak. A dunaszerdahelyi vasútállomás végé­ben, kicsi, régi épületben van a körzeti pályamester irodája. Bár a vasúti munkát általában nehéz, férfimunkának tartják, legnagyobb meglepetésemre itt a körzeti pályamester tisztjét csinos fiatal nő tölti be. Kérdésemre, hogy miként került ebbe a csöppet sem könnyű munkakörbe, Horváth Erzsébet mémöknö mosolyogva felel. — Nem maga az egyetlen, aki ezen meglepődik. Három éve végeztem a iilinai Közlekedési Főiskolán, s mivel tervező mérnöki állást nem kaptam, elvállaltam itt az akkor megüresedett pályamesteri mun­kakört. Persze, a főiskolán én sem erről ábrándoztam, de nem bántam meg. Rövid időn belül kaptam lakást, így nem kell naponta utaznom. Igaz, féltem kicsit, mert hát 18 férfit irányítani nem könnyű, de kellemesen csalódtam. Az emberek szak­mai dolgokban tiszteletben tartják a véle­ményemet, elismerik, hogy valamit megta­nultam a vasútról a főiskolán. Ok is sokat segítettek nekem, hogy megismerjem a — Ma már csak a szerszámokat javítgatom, de érzem, kell a munkám — mondja Béla bácsi „Nehéz ennyi férfi munkáját egy nőnek irányítani, de szakmai dolgokban hallgatnak rám..." (nős)

Next

/
Thumbnails
Contents