Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-22 / 39. szám
KUCKÓ Magyar népmesék Miért nem tud a tyúk repülni? Janiga József illusztrációja tojás hasznos, mert az ő galambja is ilyet tojik. A tyúkot megfogta, a szárnyát levágta, elültette, kikelt a kiscsirke, annak is levágta a szárnyát. Ezért nem tudnak a tyúkok repülni. Aki sokat markol, keveset fog Valamikor réges-régen, mikor még a tyúk is tudott repülni, csakúgy mint a többi madár, megkérdezett egy verebet, hogy hová repül. A veréb azt mondta, világgá. — Miért? — kérdezte a tyúk. — Azért — mondta a veréb —, mert az ember azt mondta, hogy amiért olyan sok kárt teszek neki, ha megfog, lemetszi a szárnyam. Én meg ott hagytam a fiamat, úgy szöktem el világgá. A tyúk nem tudta, mi lehet az az ember, hát azt mondta: — Mondd meg, hol lakik az ember. — Miért, tán oda akarsz menni? — Oda — mondta a tyúk. — De ne menj, mert az életeddel lakolsz. — Ne törődj vele, csak mondd meg. — A veréb elmondta, hogy itt meg itt, ezen az úton egyenesen kell menni, aztán jobbra, majd balra kell térni, s mikor már jól útbaigazította. Egyszer egy ember beállott pakulárnak, s kapott bérbe egy cseber tejet. Feltette a csebret a fejére, hogy könnyebben vihesse, s elindult hazafelé. Útközben elkezdett számolni, hogy mit is vesz ebből a tejből. Először is vesz egy malacot. Azt felnöveli, s amikor megmalacozik, akkor lesz egy konda malaca. Azokat is mind felnöveli, s vesz belőlük birtokot. Rendre hintóval jár. Akkor fognak nagyot köszönni neki az emberek! Földig fognak hajolni. így ni! Azzal lehajolt, s a tej mind egy cseppig kiömlött. — Jaj, az ember eltörte a lábamat, ne menj arra! — intette a róka. A tyúk csak nem fogadott szót, hiába rimánkodott a róka, és ment tovább, hogy felkeresse az embert. Jól van, csakugyan látott egy házat; na, gondolta, ebben lakik az ember. Bekopogott, bement, köszönt. Ám éppen akkor jött rá a tojhatnék, és tojt is egy szép tojást. Az ember rögtön felismerte, hogy ez a elváltak egymástól. A veréb gondolta, hogy talán jobb lett volna, ha nem mondja meg a helyes utat. Mert tudta, ha odamegy a tyúk, valami rossz fog vele történni. A tyúk, amint ment, találkozott egy futó rókával, ez sánta volt. Még mielőtt köszöntötték volna egymást, ordította a róka, hogy forduljon vissza, ha kedves az élete, de a tyúk nem fordult. — Mi baj? — kérdezte a tyúk, mikor összetalálkoztak. (nő 16) Kányádi Sándor Szitakötő tánca zurrogó-zirregő szitakötő tánca csipkét ver a csengve csobogó forrásra. Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyaikor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egyszem kincse szitakötő-szőtté csipke alatt csillog, s alá bújik inni az esthajnalcsillag. Tóparton Arany nap korongja néz le a kis tóra, S a kék víz csobogva, álmáról dalolva, füvet simogatva ragyog föl a napra. Susognak a nádak, szellőben hintáznak. Ám de gólya koma leszáll a kis tóra, s zavarva a csendet kis békákat kerget. Polgár Anikó Vágfarkas (Vlcany) Kakasom Van nekem egy kakasom, Vettem őt a piacon. Ha azt mondom: Kakasom! Ott terem az udvaron. Rendes kakas, nem mondom. Ha megcsíp, hát megrúgom. Kicsit füllent, de csak néha. Mondom neki, jó légy, Béla! Polgár Izabella Nemesócsa (Zem. Olca)