Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-22 / 39. szám

Mi a ruzomberki erőpróba színhelyén vártuk a versenyzőket. A losonci (Lucenec) Rehánek család éppen leállította kocsiját, hogy a néhány perces pihenő után nekifogjanak a céllövészetnek.

— Sikeres a verseny? — kérdeztük Zuzana asszonyt, aki fétjével és kislányával együtt jött bizonyítani sofőrtudományát.

— Eddig igen. Az esti ügyességi verseny nagyon nehéz volt. A közúti verseny első szakaszát ugyancsak furfangosan választották ki a szervezők ... Még szerencse, hogy féljem a losonci autóiskola vezetője, így hát kiismeri magát ezekben a dolgokban, ő irányított a térkép szerint. Mert. amint hallom a többiektől, sokan eltévedtek. fölöslegesen bolyongtak — mondja Rehánekné. aki „civilben" óvónő, de szabad idejében szívesen ül a kormány mögé.

A sorban várakozik egy rimaszombati (Rimavská Sobota) rendszámú kocsi is. Rokonszenves. fiatal házaspár ül az első ülésen, de arcukról inkább bosszúság olvasható le, mint izgalom.

— Csodálkozik ezen? — néz rám Cánk Jarmila félje. — A verseny összeállítói bizonyára összetévesztenek minket a hivatásos sofőrökkel. Az első szakaszban 52 kilométert kellett megtennünk. de olyan rosszul jelölték ki az útirányt, hogy folyton eltévedtünk ... Tavaly Rimaszombatban sokkal pontosabban, jobban volt kijelölve az útvonal, könnyebb volt a tájékozódás, mint itt.

Egy bordó Skoda kocsi tulajdonosa, Zora Matheidesová idegesen szívja cigarettáját. A rimaszombati cukorgyár dolgozója, két éve vezet, csaknem minden nap. Mégis nagyon izgatott a pontossági verseny előtt. Férje csak mosolyog rajta és ugratja: ha otthon olyan biztos vagy a dolgodban, most mitől félsz? ... De mint bevallja, azért örül neje ügyességének.

A versenynek nemcsak az a feltétele, hogy nő vezessen, hanem az is. hogy a „mitfárer" szintén rendelkezzen jogosítvánnyal, s lehetőleg családtag. közeli rokon legyen. Sokan jöttek hát a versenyre családostul: férjjel, gyerekekkel, sőt nagymamával is. Tavaly e versenyt Rimaszombatban rendezték meg 28 résztvevővel, idén már 44 család rajtolt.

Szák Judit, a farka,sdi (Vlcany) alapiskola igazgatója, tapasztalt sofőr. Tizenhat éve vezet, több mint 250 ezer kilométer van már mögötte.

— Ez már a második kocsi, amit „nyúzok” — mondja. — Bejártam a családdal egész Európát. Az autóvezetés az egyetlen dolog, amely tökéletesen megnyugtat. ..kikapcsol". A versenyre kolléganőmmel. Karkus Ilonával jöttem, mert a férjemnek nincs jogosítványa. Igaz. ő is szívesen látta volna ezt a szép tájat. Liptovská -Mara környékét. Most már tudom, hogy utasként ő is eljöhetett volna, jövőre nem hagyom otthon ... A Galántai (Galanta) járásból négy autó is versenyez. legalább egyikünk a nyertesek között lehetne!

A nők autóversenye nemcsak tanulságos, szórakoztató is volt. Különösen az arrajáróknak, akik meg-megállva — talán önmagukra ismerve — hallhatták, hogy vitatkozik a vezetés közben a félj feleségével, izgalmában milyen ügyetlen mozdulatokkal vezet a máskor magabiztos nő. De végül — minden bosszúságot, izgalmat feledve — csaknem minden versenyző úgy döntött: jövőre újból benevez a versenybe!

H. ZSEBIK SAROLTA

Moszkva vendégségbe hív

Úgy hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom: Moszkvában, országunk legnagyobb városában és a világ egyik legnagyobb metropoliszában nem olyan könnyű napközben megebédelni vagy egyszerűen csak bekapni valamit. Már nem is szólok a valódi problémáról, ami akkor következik be, ha az ember helyet keres, hol üldögélhetne el este barátaival egy csésze kávé, vagy fagylalt mellett.

Nyíltan beszél a fennálló nehézségekről V. Maliskov, a Moszkvai Városi Végrehajtó Tanács közétkeztetési főigazgatóságának vezetője.

— Pillanatnyilag a mérsékelt árú büfék, éttermek, vendéglők hálózata az ideálisnak csak az 51 százalékát teszi ki. Más szóval, ezek csak Moszkva lakosságának felét képesek jóllakatni, s akkor még itt van a kétmillió vendég!

Ennek számos oka van. A legfontosabb, hogy éveken keresztül a szükségesnél sokkal kevesebb pénzt utaltak ki a közétkeztetésre, s még ennek is csak a 60—70 százalékát fektették be. Bármennyire paradox is, tény: ma Moszkvában nehezebb étkezni, mint húsz évvel ezelőtt. Mégsem szeretném, ha az olvasókban olyan kép alakulna ki, hogy Moszkvában belenyugodtak ebbe a helyzetbe és semmit sem tesznek javításáért. Már a múlt nyáron is történtek lépések a jobb irányába, amikor a város utcáin és terein először megjelent

kb. 400 nyári eladóhely, amely a közétkeztetési vállalatok kezelésében volt. A vonzó, tarka ernyők alatt az ember falatozhatott, megíhatott egy pohár gyümölcslevet vagy ásványvizet. Örvendetes, hogy az idén nyáron már kétszer ennyi nyári büfé és pavilon volt a városban. Megduplázódott az üditőital-árusok száma is, ezek a város legforgalmasabb helyein egyenesen a járdán árulják a hideg üdítőket. Az idén háromezer tonnával többet gyártottak a kitűnő moszkvai fagylaltból, mint tavaly, de a forró nyári napokon még Így sem mindig volt elegendő belőle.

— Moszkvában tehát javult az ellátás gyümölcslevekből, szódavízből és fagylaltból. De mi a helyzet, ha az ember szeretne bekapni valamit anélkül, hogy sorban állna az éttermek és vendéglők előtt? Ezen a téren is történtek lépések a javulás felé?

— Idén tavasszal a legszorgalmasabb tereken és utcákon új gyorsbüfék jelentek meg, melyeknek a neve is találó — Perc, Pillanat. Felülnézetből a pavilonok nyújtott szárú háromszögeknek néznek ki. Ezek alatt vannak a nyári étkezdék. A látogatókat gyümölcsleveket, kávét, szendvicset és húsos pirogot árusító automaták szolgálják ki. A kiszolgálás nagyon gyors. Például a Szaratovi utcai Perc búdé napi bevétele 600 rubel, ami azt jelenti, hogy megközelítőleg három percenként szolgál ki egy-egy vendéget. Kicsit más a Pillanat büfék kínálata. Fő ételük a grillcsirke. De ezekben is vannak üdítőket és süteményeket árusító automaták.

A Perc és Pillanat falatozók a moszkvai utcák újdonságai. Ez év folyamán több mint két tucat ilyen büfét hoznak létre, de ennél nagyobb szerepet kell játszania Moszka közétkeztetése javításában a szövetkezeti büfék szervezésének. Fő feladatuk, hogy bevonják a termelésbe a munkaerő-tartalékot — a nyugdíjasokat, háziasszonyokat, diákokat — és a piac kiegészítő élelmiszerkínálatát; minőségileg új szintre kell emelniük a vendégek kulturált kiszolgálását. Sokat beszéltek és írtak Moszkva Kropotkinszkaja utcai első szövetkezeti büféjéről, melynek megnyitását türelmetlenül várták a moszkvaiak. Amikor

megnyílt, világossá vált: egy fecske nem csinál nyarat, sürgősen bővíteni kell a szövetkezetek hálózatát.

— Bár a kívántnál lassúbb ez a folyamat, a szövetkezeti kávézók és falatozók száma növekszik. Itt van például Zoja Karcsava, aki már nyugdíj előtt áll; korábban könyvelő volt, ma liftkezelő abban a házban, ahol lakik. Úgy döntött, itt, a földszinten nyit egy falatozót „grúz ételek gazdag választékával". Zoja ugyanis grúz nemzetiségű, és mint minden grúz asszony, kitűnő szakácsnő. Egy egész napot dolgozik a munkahelyén, majd három napja szabad, ezeket akarja a büfének szentelni.

— Azon a napon, amikor munkában leszek, a férjem fog felváltani, ő a munkahelyén minden másnap dolgozik. Előfordulhat, hogy mind a ketten munkában leszünk, akkor majd a lányunk, aki főiskolás, fog gazdálkodni ott. De leggyakrabban ketten fogunk dolgozni, vagy mind a hárman együtt — magyarázza Zoja.

Gurija nevű falatozójára a Karcsava család egy 34 négyzetméter alapterületű termet bérelt ki. A székeket, asztalokat maguk vették, ugyanúgy az edényeket, a gépeket. Egyszerre 20—30 vendéget tudnak fogadni. Befektetéseik meghaladták a háromezer rubelt. Bankkölcsönt nem igényeltek. Bort nem fognak árusítani, ám minden asztalon feltétlenül lesz majd grúz tea.

.. . Számtalan^ probléma van a moszkvai közétkeztetésben, de megoldása folyamatban van, és mi, moszkvaiak ezt magunk is látjuk. így megalapozottan reméljük, hogy ezek a problémák előbb vagy utóbb megszűnnek. Szeretnénk, ha az előbb következne be.

T. GABINSZKAJA (APN)