Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-22 / 39. szám
POSTALÁDÁNKBÓL » -to (WÍlJ nO1^ &>n } ff lyeztetettségéböl nem sokat lát. Mindössze annyit, hogy a medence fölött a fém menynyezet kissé rozsdás, pontosabban itt-ott rozsdafoltok rajzolódnak ki rajta. Nem Így a szakember! Még szerencse, hogy akadt közülük egy jószándékú, és megsúgta az igazgatónőnek, érdemes lesz vigyázni. S mert az igazgatónő óvatos, sőt az eddigi tapasztalatai nyomán már kissé gyanakvó, hát megvizsgáltatta a tetőzetet, mielőtt az uszoda nagyobb megterhelését végleg elhatározták volna. Ui. most meg az uszodát szándékozták megnyitni a város többi iskolája előtt is. Azonban az uszoda megnyitásából, de még a belső használhatóságából sem lesz, úgy látszik, ezén az őszön semmi. S ki tudja, még meddig nem! Mindezidáig nem sikerült azt sem kideriteni, hogy ki és mi a felelős a jelenlegi — hat évnyi használat után kissé korainak tartott — állapotokért. A tervező, aki azóta rég nyugdíjba vonult, állítólag csak ennyit mondott a kétségbeesetten hozzáforduló igazgatónőnek, hogy ő ezen bizony egy cseppet sem csodálkozik. Miért nem? Azt nem részletezte. Talán látta 6 is, amit az építkezés ideje alatt itt dolgozók, hogy az udvaron évekig álló vasszerkezetet már rozsdásan építették be a tetőzetbe; talán másért? Ki tudja? Most a legsürgősebb az volna, hogy elkészüljön egy terv a tetőzet átépítésére, és akadjon egy kivitelező, amely meg is csinálja. Tervező azonban addig nincs, míg nem tudott, hogy ki lesz a kivitelező, ui. nincs kivel tárgyalni, nincs kivel megbeszélni a lehetőségeket. Legalábbis az Iskolai Építkezések Műszaki és Tervező Intézetének illetékese ezt mondja. A tervek elkészítését ők addig nem vállalhatják, míg a kivitelező pecsétes írásban nem adja, hogy elvégzi a munkát. Hasonló ide-oda „adogatást" persze már megélt néhányat az igazgatónő, hogy az iskolát hol a szakmai felügyelet szerint, hol a területi fekvése szerint sorolják a város, a járás vagy éppen a kerület illetékességi körébe, aszerint, éppen ki akar a gond, a felelősség vagy a terhek alól kibújni, a kerület, a járás vagy a város. Másodszor talán az ő méreteihez kicsi tétel miatt kéreti magát a járási építőipari vállalat. Legújabban azonban inkább csak elbújik a telefonhívások, a személyes megkeresések elől. A Stavoprojekt pedig azt jósolja, hogy a következő téli havat már nem bírja ki a tető. ' A helyzetet az igazgatónő — azt mondja — nem nagyon érti. Talán benne a hiba? Talán tényleg ennyire alkalmatlan a rábízott feladatra, az iskolaépület gondnokságának ellátására, hiába igyekszik beletanulni a szerepkörbe? Vagy csupán annyi a baj, hogy ö éppen nő? Vagy hogy „csak" egy iskola érdekében kér és ágál? A nyári szünetnek vége. Hiába ült belőle végig sok napot az igazgatói irodában kollégáival, Suchopa János igazgatóhelyettessel és dr. Jozef Závadskyval, a szomszéd gimnázium igazgatójával telefonhívásra várva, megrendelést fogalmazva stb., hiába a kollégák megértése és segítsége. Az ügy intézése, úgy-Játszik, megfeneklik. — Ha kell, én bezáratom az egész iskolát is akár! — mondja végül igen nagy elkeseredésében az igazgatónő. És a mondat, sajnos, tudjuk, nem csak „szónoki". Az egyik épületszárny keresztfala is megnyílt, a második emeleten lévő két könyvtárhelyiség falai erősen megrepedeztek, ajtajait két éve már nem lehet kinyitni, csak ha mindig egy kicsit levágnak belőle. A kihívott ellenőrök kihordanák belőlük a könyveket, mert hogy beszakad a tető, a helyiséggondra meg azt válaszolták, hogy ültessenek beléjük gyerekeket. Azokra, úgy látszik, rájuk szakadhat a tető. Egyszóval, a gimnázium épületgondjai nagyok, és egyre nagyobbak lesznek, ha a jelenlegi érdektelenség veszi körül a város, a járás, a kerület illetékes vagy kevésbé illetékes szervei, intézményei, ill. vállalatai részéről továbbra is. Milyen kár! Az új gimnázium új eredményei egyre reménykeltőbbek. A matematikai, a fizikai és a biológiai olimpiákba az elmúlt iskolaévben összesen 91 tanuló kapcsolódott be és 29-en eljutottak a kerületi versenyre. Számítástechnikai munkájával Mészáros Attila a középiskolások ZENIT szakköri tevékenységének járási fordulóján első lett, Lózsi Imre a kerületin harmadik. Az orosz nyelvi és szavalóverseny kerületi fordulóján ugyancsak sikeresen szerepelt egy-egy tanulója az iskolának. És sikeresen működik az énekkar Józsa Mónika vezetésével — országos ifjúsági versenyt nyertek az idén, Aranykoszorú-tulajdonosok — és a kultúrcsoport. Stb. A segítökészség hiánya, a közömbösség azonban kifáraszt és elkedvetlenít. Kár volna erre a sorsra hagyni az újrakezdő galántai gimnáziumot a szép és korszerűnek tervezett épületben! KOCSIS ARANKA — Ha kell én bezáratom az egész iskolát is! — mondja az igazgatónő, de tudjuk, hogy nem ez a célja. Azt szeretné, ha az iskola épülete a tornateremmel, uszodával együtt nemcsak a 1 gimnazistákat, hanem akár az egész város diákságát szolgálná. És ezért hajlandó mindent megtenni. Csakhát. .. Úgy látszik, kevés embernek fontos, hogy az iskola legalább úgy működjön, annyit nyújtson a gyerekeknek, mint amikor épületét átadták. Legalább annyit, habár ennyi idő után inkább lehetőségeinek növelése lenne a természetesebb . . . Hagyjuk tönkremenni? A válaszunk egyértelmű: NE! A mi dolgunk, hogy rámutassunk egy olyan hanyagságra, amelyet több száz gyerek érez. Rámutassunk, és követeljük a megoldást. Nem álláspontot, állásfoglalást — megoldást. A szerkesztőség Javult az ellátás A Kassa (Kosice)-vidéki járásban egyre többen végeznek népgazdaságilag és egyénileg hasznos munkát az ún. második gazdaságban. Tavaly és az idei esztendő első felében azon túl, hogy saját fogyasztásra jelentős mennyiségű húst termeltek meg így, a szerződéses állattartás révén összesen 1871 hízómarhát, 281 sertést, 1981 juhot, 620 ludat, 19 320 házinyulat értékesítettek, ami húsban 1471 tonnát tett ki. Ez átlagosan 14 kg hús megtermelését jelenti a járás egy lakosára átszámítva. A szerződéses állattartásból származó bevétel elérte a 30 millió koronát, ami szintén nem mellékes. Mindezt a fő munkaidőn kívül, a fölös termékek értékesítésével érte el lakosságunk, hozzájárulva így élelmiszer-önellátási programunk megvalósításához. Iván Sándor A Nyitraivánkai (Nitra-lvánka) Virágzás Efsz 28 hektáros dohányültetvényén napi 7—8 tonna dohányt törnek le és helyeznek el a szárítóban a dolgozó nők. Idei tervük 56 tonna szárított dohánylevél értékesítése, melyet a jónak ígérkező termés után ítélve, teljesíteni fognak. A „zöldaratás" hajráját már augusztus végén megkezdték, hogy még az első talajmenti fagyok beállta előtt tető alá kerüljön az értékes termés. Danoci Emília és Morvay Ilona (a képen) most éppen a szárítóban serénykedik. A jároki baromfitenyésztő telep tizenegy csarnokában mintegy 65 ezer tojót tartanak évente, s hozamuk meghaladja a 16 millió darab tojást. A kiváló eredmény elérésében Olga Gáthová huszonhárom tagú, aranyérmes szocialista brigádjának is fontos szerepe van, mert lelkiismeretesen végzett munkájukkal egyre csökkentik a veszteségeket. Bérezésben idén áttértek a brigádrendszerű javadalmazási formára; éves kötelezettségvállalásukban pedig arra tettek fogadalmat, hogy az egy tojás előállítására eddig felhasznált 155,46 gramm szemes takarmányt 153 grammra csökkentik. A megtermelt tojás nyolcvan száza- Kép és szöveg: P. Matis lékát saját keltetőikben használják fel, a maradékot pedig étkeztetési célokra értékesítik. Képünkön Mária Bradácová látható tojásosztályozás közben. A étúmvói pionírházban értékes kiállítást láthattak az érdeklődők vadásztrőfeákból, a nánai vadászegyesület tagjainak jóvoltából, fíakovsky József. az egyesület elnöke így is színesíti, gazdagítja a szervezet életét nemcsak azzal, hogy kollektíván kapcsolódnak be a társadalmi munkába. Jó a kapcsolatuk az iskolásokkal, erről tanúskodott hogy a vadászati kiállításon bemutatták az iskolás gyermekek tájképeit, illetve környezetvédelemmel kapcsolatos rajzait is. Hajtman Kornélia
