Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-15 / 38. szám
A kígyókirálynő Egy napon egy kis pásztorlány beteg kígyót talált egy sziklán. A szegény kígyó már majdnem szomjan halt. A lány megsajnálta, és odanyújtotta neki a kezében hozott tejesköcsögöt. Több se kellett a kígyónak, mohón kortyolni kezdte a tejet, és szemmel láthatólag magához tért. Végül már volt annyi ereje, hogy odébb kússzon. Nem sokkal ezután jelentkezett a lány apjánál egy szegény fiatal pásztorgyerek, és kérte, hogy adja hozzá a lányát feleségül. De az öreg pásztor gazdag és büszke ember volt, és gúnyosan azt felelte a fiúnak: — Majd ha annyi nyájad lesz, mint amennyi nekem van, akkor feleségül adom hozzád a lányomat. De nem sokáig pöffeszkedhetett az öreg pásztor, mert ettől kezdve minden éjjel jött egy tüzes sárkány, s az úgy felperzselte forró leheletével az öreg valamennyi lege/' /// / \ v, .> n y-C>. r lőjét, hogy hamarosan nem talált már sehol takarmányt a nyájainak, és így egyik nyája a másik után pusztult el. Akkor eljött megint a fiatal pásztor, aki most már ugyanolyan gazdag volt, mint a lány apja, és megint megkérte a lányt. Az öreg most már nem mondhatott neki nemet. Az esküvő reggelén egyszer csak egy kígyó jött be a menyasszony szobájába, és a kígyó hátán egy szép lány ült, aki így szólt a menyasszonyhoz: — Most meghálálom neked, hogy ínségemben tejjel itattál! Azzal levette fejéről aranyos koronáját, és a leány ölébe dobta. És a következő pillanatban úgy, ahogy jött, eltűnt a kígyóval együtt. A lány pedig föltette a koronát, és boldogság és áldás kísérte, amíg csak élt. f 1 NÉPEK MESÉI Svájci német mesék Türlivirli, a törpe tündérlánya Egy Felsö-Ems vidéki legény egy törpe lányát, Türlivirlit vette feleségül. A felesége egy napon azt kérte tőle, ígérje meg neki, hogy sohasem fogja a nevét kimondani, amit a férje meg is ígért. Júniusban az ember fölment a hegyekbe, és amikor késő este hazaért, mondja neki a felesége, hogy ma nehéz napja volt, mert ezen az éjszakán fagyni fog, és ezért ő zölden learatta a rozsot, és fenyőágak közé rakta. A férfi dühösen rákiabált: — Te átkozott Türlivirli! De alig mondta ki ezt, az asszony kisurrant az ajtón, és eltűnt. Éjszaka aztán fagyott, és a szomszédok vetései mind tönkrementek. A férfinak három gyermeke volt, azokat otthon hagyta, mikor do'lgozni ment. Olyankor minden reggel eljött az asszony, megmosdatta és megfésülte őket, úgyhogy az apjuk, mikor hazaért, a szobát rendben találta, gyerekei pedig megmosdatva és felöltöztetve fogadták. Akkor megkérdezte tőlük, ki tesz mindent rendbe, hiszen ö bezárta a házat, és a kulcsot eldugta. A gyerekek azt mondták, hogy hazajött az anyjuk, és ö csinált mindent. Az apjuk nagyon vágyódott a felesége után, és szívesen megkérlelte volna, ha mutatkozik előtte. Ezért azt mondta a gyermekeinek, kérdezzék meg az anyjukat, hogyan tud bejutni a bezárt házba. Mikor a gyerekek megkérdezték az anyjukat, az azt felelte, hogy tudja, hová van elrejtve a kulcs. A szerencsétlen apa erre megkérte egyik barátját, hogy álljon* lesbe, és amikor az asszony belép a házba, zárja be utána az ajtót, és hívja őt. így is történt, és akkor az apa besietett a házba, és bocsánatot kért a feleségétől. Aztán még sok esztendeig éltek együtt boldogan. Székely Katalin illusztrációja j
