Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-15 / 38. szám
például Martinská Júlia, ezért becses ez a munkahely az alsópéteri asszonyoknak, akiknek többsége a család, kisgyermek mellett nehezen lehetne másutt alkalmazásban. A varrodának hatvanöt dolgozója van, s ha sikerül a termeket bővíteni, még továbbiak is jöhetnek. Többségük most az őszibarackot szedi, hiszen a melléküzemág elsősorban a célból létesült, hogy idényen kívül — amikor a határban nincs számukra munka — is biztosítva legyen a keresetük. Jól járnak így az asszonyok, de a szövetkezet is, mert a varrásból származó bevétel tisztes részét képezi a szövetkezet évi kilencvenmillió koronás össztevékenységének. A gyümölcsösben nagy a sürgés-forgás, üres teherkocsik várakoznak sorukra, megrakottak tolatnak ki óvatosan, ládák lendülnek a mérlegre, majd helyükre, a platóra. Kosár Márta kertészmérnök azt sem tudja, merre fordítsa fejét, neki mindenen rajta kell tartania szemét. Már a negyedik vagon termést rakják ma kocsira, öklömnyi egészséges barackokat, festeni sem lehetne szebbet. Estig még egy vagont megraknak, ennyit kértek mára a csehországi felvásárlók, amelyek elsősorban bébiételt készítenek belőle. Bent a 35 hektáros gyümölcsös közepén aszszonyok serege szedi a barackot. Hangjuk irányába megyünk, mert nemcsak a kezük jár akár a motolla, a szájuk is. Folyton van beszédtémájuk, s közben igyekeznek, hogy a 120—130 koronás napi bérük meglegyen. Négy mázsát Kosár Márta kertészmérnök KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei M ár az érkezésünkkor vibrált a levegőben valami visszafojtott türelmetlenség, tudat alatti nyugtalanság. Nem mintha hiányzott volna az újságírónak kijáró szíves fogadtatás, azt az alsópéteri (Dolny Peter) szövetkezetben minden látogató megkapja. De az utóbbi napokban nagyon összegyűlt a munka, alig győzik erővel. Mármint kézi erővel. A néhány napos forróság után hirtelen beérett az őszibarack, tömi kell a dohányt, és a szőlő is a kétkezi munkára vár. Egyiket sem lehet elhalasztani. Az aratás elhúzódott, a szántás, a talajelőkészités, a jövő évi termés megalapozása köti le a férfiakat, a nőkre vár a többi... Brányik Károly mérnök, a szövetkezet elnöke dicséri az asszonyokat: a mai napon is kint van a határban, aki csak teheti. A varrodai dolgozók, az irodai munkaerők, mert minden munka várhat, csak a termés betakarítása nem. Előrelátást, rugalmas szervezést igényel mindez, s noha egyúttal egy csomó problémával, idegességgel is jár, az eredmény a fontos. Restelljük, hogy ekkora dologidőben tartjuk fel az embereket, de később kiderül, itt máskor sem lenne sok idő a társalgásra. Mindenütt teljesítménybért kapnak, a norma pedig pénzt jelent. Szabó Erzsébet varrónő dicsekedett vele, hogy a szövetkezetben nemcsak azért jó dolgozni, mert nem kell a faluból kiutazni és ezzel időt veszíteni, hanem azért is, mert mindenki tudja: ahány darabot megvarr, annyi után kapja a pénzt. És ami további nyereség, hogy a szövetkezeti tagok keresetéből nem vonják le a béradót. Ezért adta fel az előző munkahelyét kell leszedniük száz koronáért, nem vesztegethetik az időt. Tréfásan jegyzik meg: ha az asszonynak száz koronát mutatnak, nem hagyja azt veszni... A gyümölcsöst heten — Krnács Viera, Tóth Gizella, Nagy Klára, Borská Mária, Szabó Margit, Havran Mária és Kürti Zlatica — gondozzák egész éven át. Győzik — habár a téli metszés, permetezés még a férfiakat is próbára tenné —, csak a gyümölcsszedéshez kell nekik segítség. Különösen idén. A környéken nincs ennyi termés sehol, mint náluk. A barackszedés néhány napos munka csupán, de teljes embert kíván. Nem a ledolgozott órák száma a mérvadó, hanem a beérett termés, amit ösztönösen féltenek, hiszen munkájuk eredményét látják benne. Ezért dicsérte őket a szövetkezet elnöke, és megbízhatóságukért, hogy az asszonyokra mindig számíthat. És ha ennyi dolgozóra számítani lehet — a szövetkezet 502 tagjából 270 nő —, akkor már nincs ok nagy nyugtalanságra. Csak a munkák menetét kell jól irányítani, jól szervezni, s akkor még a legnagyobb dologidőben is türelmesen fogadhatják a vendéget, aki kellemes benyomásokkal távozhat.
