Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-19 / 4. szám
A kisbaba biztosan jól fogja magát érezni ebben a kényelmes meleg flanelzsákban. Alvás közben nem vetkőzik ki belőle és nem rúgja le olyan könnyen, mint a kis paplant, takarót. A szabásminta alapján könnyen elkészíthető. Egy négyzet az ábrán 10 X 10cm-t jelent a valóságban. A zsákot még béleljük ki, hogy melegebb legyen, az elejébe cipzárat varrunk, a vállaira gombokat vagy patentokat, hogy könynyebben le tudjuk vetni a kicsiről. Még mutatósabb téli lábzsákot köthetünk a picinek, amelyben az utcára, sétáltatni is kivihetjük. A felvétel mellett megadott adatok szerint kössük meg a részeket, majd varrjuk össze. A lábzsákot kedves gyermekmotívummal is díszíthetjük. Gyermekünknek 3. Ki gazdálkodjon? A feleség kezelje-e a pénzt, vagy a férj, vagy mindketten együtt ? Vannak családok, ahol férj és feleség együtt gazdálkodik, vannak viszont olyanok is, ahol külön-külön gazdálkodnak. A feleség kezeli a konyhapénzt, az ő gondja az apróbb-nagyobb hétköznapi dolgok — ruha, cipő, háztartási költségek, rezsi — intézése, kifizetése, a férj pedig megteremti az anyagi alapot a nyaraláshoz, a gépkocsivásárláshoz, a nagyobb értékű családi beruházások fedezésére, a tartós fogyasztási cikkekre. Kis háztartási gazdaságtan A gyakorlat azt mutatja, hogy a „mindketten gazdálkodunk"-rendszer nagyon sok időt és türelmet igényel, mivelhogy a családtagok a legnagyobb összhang ellenére is különbözőképpen ítélhetik meg az egyes apróságokat. A házastársaknak legjobb megegyezniük a családi gazdálkodás alapelveiben (pl. mennyit tesznek félre havonta, mire takarékoskodnak, mennyit költenek a konyhára, a háztartásra stb.), és közben csak ezen elvek megtartását ellenőrizzék. A napi kiadásokról csak egyikük döntsön (pl. az élelmiszerekről a feleség), de ő feleljen azért is, hogy ez a költségvetési tétel ne legyen túllépve. Csak igy logikus, mert egy-egy rendkívüli kiadás, terven felüli vásárlás esetén — pl. valamely családtag születésnapot ünnepel, váratlan látogatókat kapunk, akiknek étkeztetésével előre nem számoltunk — a nem tervezett költségeket hosszabb időre beosztva faraghatjuk le, egyenlíthetjük ki. így lehet megoldani, hogy ne nyúljunk egy másik borítékba (pl. a lakbérébe), hanem a konyhapénzből jöjjünk ki, abból az összegből, amelyet étkezésünk fedezésére tettünk félre. Mindennek persze nem szabad a racionális étkezés rovására mennie! Ha igy fogunk gazdálkodni, felelősséggel. önbizalommal gazdálkodunk majd, és meg is tanuljuk a gazdálkodást! A megtakarításra és a háztartásra szánt pénzen kívül, melyről végeredményben együtt döntenek a házastársak, kellene, hogy mindegyiküknek legyen még „saját" pénze is, melyet zsebpénznek is nevezhetünk. Arról, hogy ezt mire költik, önmaguk döntsenek. A legtöbb családban a gazdálkodás szabályai hosszú évek során, a gyakorlatban alakulnak ki, nincsenek előre meghatározva, s éppen a család pillanatnyi anyagi helyzetétől, a gyermekek számától, a célkitűzésektől stb. függenek. Például úgy alakult a családban, hogy a feleség jövedelméből vásárolják az élelmiszereket, ebből ruházkodnak, ebből fedezik a rezsit. A férj havi 1 500 koronával járul hozzá e költségekhez, havi 1 000 koronát megtakarít, maradék pénzéből pedig a személyautó javítását, karbantartását és üzemeltetését fedezi. Ha változik a család helyzete, a házastársak mérlegelik teendőiket s új egyezséget kötnek arról, ki mennyivet járul hozzá a költségvetéshez. Ilyenkor összeállítják a költségvetést s ellenőrzik egyben, mégha nem írásos formában is. Végezetül el kell mondanunk, nem létezik semmilyen gazdálkodási csodamódszer. Ahol nincs meg az akarat, a körültekintő takarékosság, ahol átgondolatlanul költik el a pénzt, teljesen lényegtelen, hogy egy valaki, mindketten, vagy mindannyian „gazdálkodnak-e" ... A családi gazdálkodás lényege az okos, gazdaságos mérlegelés, a kitűzött célok elérésére való törekvés és a kitartás. Hiszen fillérekből lesznek a koronák, koronákból a százasok. S jól az gazdálkodik, ki az aprót, a kis pénzt is megbecsüli. És takarékoskodni kevés pénzből is lehet. Takarékoskodhatnak például a gyermekek is, hogy minél előbb megtanulják, de ne úgy, hogy a szülök vagy a rokonok bőkezűek hozzájuk! Gyűjtsenek példul rendszeresen papírt, rongyot, hulladékfémet! Egy négytagú családban például a statisztikai adatok szerint hetente négy kilogramm papír kerül a szemétbe (zacskók, mosószeres és egyéb dobozok, csomagolópapír, újságok stb.), havonta tehát 16—20 kg. (Egy kg osztályozásán papír 0,80 Kcs, 1 kg osztályozott 1 Kés.) És ez csak a papír. A hulladékátvevőkben felvásárolják a fémeket, az üveget, a rongyot, a száraz kenyeret és sok mást is még, s ezzel nemcsak a család bevételét gyarapíthatjuk, hanem a népgazdaságnak is segítünk, mert szükségünk van az értékes másodlagos nyersanyagokra. A családi költségvetésekben tetemes összegekre rúg a cigarettára, alkoholra költött pénz, s a legtöbb helyen ezeken a tételeken lehet a legtöbbet spórolni. Ugyanakkor azonban nem árt szemügyre venni egyéb könnyelmű és fölösleges költekezéseinket sem! Nézzük csak meg, hány hordatlan ruha lóg szekrényünkben csak azért, mert nem volt rá ugyan szükségünk, de megvettük, mert mások is megvették! Hány eldobott gitár porosodik otthonainkban! Hány iparcikk, lakberendezési vagy dísztárgy lapul pincében, szekrényen, fiókban, mert nem fontoltuk meg, kell-e nekünk egyáltalán, tudunk-e vele kezdeni valamit?! Egyáltalán nem olcsó dolgokról van szó, magnókról, melyekre egyszer-kétszer felvettük gyermekünk gügyögését, varrógépekről, melyeken nem varr senki stb. pedig ha felmértük volna valós szükségleteinket, ezek árán olyasmi is lehetne a lakásunkban, amire valóban szükségük van, ami szolgál is bennünket. (nőis)
