Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-08 / 37. szám
JELA MLtOCHOVÁ B rig itta Brigittát este a rendőrök hozták haza. Már az ágyban feküdtem, amikor az ablak alatt felbúgott egy autó. Fölkeltem, hogy megnézzem, ki jöhetett, és megláttam a rendőrautóból kikászálódó Brigittát. Egyáltalán nem látszott ijedtnek, bután nevetgélt, és furcsán hadonászott, mintha megbolondult volna. Két rendőrrel jött be a házba, aztán mind lehorgonyoztak a nappaliban, és beszélgettek. Mind. beleértve a bácsit és a nénit is. Vissza feküdtem az ágyba, de tudtam, hogy úgysem alszom el addig, míg Brigitta nem fekszik le. Pokoli kíváncsiság gyötört., hogy mit művelhetett. Biztosan valami szörnyűséget, különben egyedül jött volna haza, nem igaz? Ha tudná ezt anyu, nagyot nézne! De neki sejtelme sincs arról, miket müvei Brigitta, tulajdonképpen egyikünk sem tudta, hogy valami nincs rendben. Aranyhajú unokanővérünkröl mindanyian azt tartottuk, hogy a család büszkesége és a jövő nagy csillaga. S most azt kell hinnem, hogy ez egyáltalán ttem is olyan biztos. Az úgy van. hogy’ Brigitta a fővárosban él a szüleivel, én az enyémekkel pedig vidéken. Ritkán látogattuk egymást. így tulajdonképpen nem is ismertem jól Brigittát. Anyu fiatal korában állítólag összeveszett valamin a nővérével, mármint Brigitta anyjával, s valahogy még mindig nem rendeződött el köztük a dolog. Azt holtbiztosán tudtuk, hogy Brigitta színésznő lesz (a nevét is Brigitte Bardot után kapta), hogy tehetséges és szép. Aztán egyszercsak váratlanul mind a hárman beállítottak hozzánk. Brigitta, az anyja és az apja. Azt mondták, felejtsük cl, ami volt, mert hamarosan fantasztikus esemény következik be: Brigitta főszerepet fog játszani egy gyerekfilmben. Ez volt aztán a meglepetés! Szörnyen meglepődtünk, meresztettük a szemünket, a néni és a bácsi ragyogtak, csak Brigitta tett úgy, mintha semmi sem történt volna. Ezért rettentően csodáltam őt Ha én egy filmben játszhatnék, alighanem kiugranék a bőrömből örömömben, de tényleg. A szüleiül aztán egész este a nénivel és a bácsival beszélgetlek, én pedig Brigittával foglalkoztam. Hát neki aztán voltak allűijei. Belevetette magát a .fotelba, egyik lábát átvetette a másikon, és kijelentette, hogy megdöglik az unalomtól, mert ki nem állhatja az efféle családi látogatásokat. Megdermedtem, és a világért nem tudtam, mit feleljek erre. Úgy viselkedett mintha mind begyepesedett agyúak lennénk. Kézsmárk pedig egy eldugott lyuk. vagy mi. — Csak az időmet pocsékolom itt — állította. — Otthon olvashatnám a forgatókönyvet. Az aztán fantasztikus! — És biztos, hogy le fogod játszani? — kérdeztem. Majdnem megsértődött. — Holtbiztos! Tudod, a rendező az apu haveija. Mindent megígért. A konziba is bejuttat majd. Nagyon érteden arcot vághattam, mert elnevette magát, és hozzátette: — A konzervatóriumba, érted? Kezdett az idegeimre menni. Hülyének és faragatlannak éreztem magam mellette, szerettem volna, ha már végre eltűnik. Csakhogy később Brigitta felfedezte a nadrágomat. — Jé, hol szerezted? — Varrtam. — Fantasztikus! — egészen elképedt. Kicsit magamhoz tértem, mert a varrásról egy hétig tudnék beszélni egyfolytában, annyira szórakoztat. El is határoztam, hogy varrónő leszek. De Brigitta hamar megfeledkezett a nadrágról, mert eszébe jutott, hogy még nem mondta el nekem, hogy színjálszókörbe és balettre is jár. És hogy egy szavalóversenyen milyen tökéletesen adta elő Tatjána levelét Anyeginhez. Oroszul méghozzá! Amikor elmentek, megállapítottam, hogy anyu teljesen odavan Brigittától. — Láttátok, hogy nézett ki? — kapkodott levegő után. — A fellépése, a kifejezésmódja! — Mit tudom én... mintha tíz évvel idősebb lenne! — Apunak nem tetszett. — Ugyan kérlek! Hogy nézzen ki szerinted, mint egy gyerek?! Hisz már fiatal hölgy, majdnem tizennégy éves! Ami Jankánk bizony tanulhatna tőle! — Miért? — tiltakoztam. — Én nem akarok színésznő lenni! — Jó. rendben van. nem akarsz, de legalább a viselkedését eltanulhatnád, hisz olyan vagy néha, mint a kerge birka! Egy kicsit megsértődtem. Anyu aztán majd egy hétig csak Brigittáról beszélt, meg arról, hogyan is lehetett szert a nővére egy ilyen gyerekre. Aztán kitalálta, hogy egypár napra elmehetnék a fővárosba, hogy Brigittával jobban megismerjük egymást. Teljesen tönkretett ezzel az ötlettel. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, miről is fogok majd Brigittával beszélgetni, de anyu már mindent elintézett, muszáj volt mennem. Mindjárt a megérkezésem után megtudtam a szörnyű hírt: a filmrendező próbafelvételre hívta Brigittát, s akkor történt a katasztrófa. Alighogy a kamera ráirányult. Brigitta szoborrá merevedett, nem volt képes egyetlenegy mozdulatra. Leküzdhetetlen lámpaláz lett úrrá rajta. Úgy tűnt, hogy a főszerepből nem lesz semmi. — Le kell küzdened! — sírt a néni. — Mióta vagy ilyen izgulós... hisz azelőtt sose ... abba a körbe is jársz .. . — De ott nincs kamera — vágta oda Brigitta, aztán ő is elbőgte magát, ide-odarohangált a házban, szétbomlott hajával olyan volt, mint egy üstökös, a bácsi pedig tanácstalanul járkált, hol az egyikhez, hol a másikhoz ment, nem tudta, mit tegyen. Ebbe a helyzetbe csöppentem én bele a bőröndömmel. Ügy néztek rám, mint valami látomásra, sőt, azt hiszem, az első SZILVA JÓZSEF tusrajza pillanatban meg sem ismertek. Végre megvilágosodott előttük minden. A néni odafutott hozzám. Brigitta pedig ment megmosni a szemét. Üdvözöltek, megkérdezték, mi újság odahaza... aztán teljesen megfeledkeztek rólam. Úgy döntöttek, hogy Brigittának meg kell kapnia azt a szerepet, akármi lesz is. Először is elvitték egy pszichológushoz, hogy szabadítsa meg őt ettől a különös lámpaláztól. Na és ezután . . . Aha. kint megint felzúgott az autó. elmentek. Belopództam a nappaliba. A bácsi az ablaknál állt, és cigarettázott, a néni Brigitta mellett ült a díványon, a vállát szorongatta, és sopánkodott. Brigitta a semmibe meredt, és hallgatott. Fokozatosan megtudtam mindent. Brigittának a rendezőhöz kellett volna mennie, aki megígérte, hogy még egy próbát tesz vele. Ö ehelyett össze-vissza kószált az utcákon, aztán egy csoport srác bevitte őt egy kocsmába, ahol megitatták valamivel, majd felszálltak egy autóbuszra, illetlen dalokat énekelték, míg végül a sofőr a rendőrség előtt kitette őket. Hát, ez volt minden. — Ilyen szégyent! — sopánkodott a néni. — Brigitta, miért nem mentél el? Hisz az a rendező jót akart neked! Brigitta meg sem mukkant. A néni akkor hozzám fordult. — Jankám, figyelj csak. ne mondj otthon semmit, jó? Minek mindenféle mendemondát terjeszteni. Brigitta egész biztosan játszani fog, ez csak átmeneti krízis nála, tényleg, ne szólj otthon semmit. Jankám, szivecském, érted? Olyan szerencsétlen arcot vágott, hogy rögtön megígértem mindent, csak hogy megörvendeztessem. Aztán visszafeküdtem az ágyamba, és vártam Brigittát. — Te tényleg fogsz játszani? — kérdeztem. — Ugyan . . . hülyeség az egész . . . — És hogy' volt azokkal a srácokkal? — kíváncsiskodtam. Vihogni kezdeté — Muris volt. Fáztam, s ők azt mondták, majd félmelegítenek. Adtak valamit inni... fuj, undorító volt, aztán énekeltek. Végigvágta magát az ágyon: — Szörnyű rosszul érzem magam ... Rövid ideig hallgattunk. Aztán elkezdte őt a hideg rázni. — Meg ne fázz — mondtam. — Nem érdekes — vonta meg a vállát. — Tudod, mi volt fantasztikus? — kérdezte hirtelen. — Az. hogy ezek a srácok Gitának szólítottak. Nem Brigittának, egész egyszerűen csak Gitának. Elgondolkodott. — így még soha senki nem hívott. — A Brigitta szebb — vélekedtem. Nem válaszolt. — Te, figyelj csak. akarsz te egyáltalán színésznő lenni? — bosszantottam. Fölemelte a fejét — Mit tudom én ... lehet, hogy végül is fütyülök mindenre. — És a szüleid? — Hisz ez az. A szüleim .. . FelsóhajtotL — Aludni szeretnék. Befordultam a fal felé. Azon gondolkodtam, mit mondok anyunak, ha hazamegyek. Arról, hogy rendőrjárőr hozta haza, nem beszélhetek, hisz megígértem, hogy hallgatni fogok. Úgyhogy feltehetőleg anyu továbbra is áradozni fog arról, milyen tökéletes Brigitta, én viszont.. . Ugyan, fütyülök rá. Ásítottam, tulajdonképpen már rég aludnom kéne. Arra gondoltam, ha egyszer Brigitta mégis híres lesz, varrók neki egy fantasztikus ruhát. Olyat, amit ha felvesz, mindenkinek tetszeni fog. Aztán, amikor már majdnem aludtam, még valami eszembe jutott: tikár híres lesz Brigitta, akár nem, magamnak még fantasztikusabb ruhát fogok varrni. Bizony, ez holtbiztos. Megvarrom magamnak azt a ruhát, ez már eldöntött tény. BUGÁR MÁRIA fordítása
