Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-01 / 36. szám

A nagykövesdi vár századokon át színtere volt a Bodrogközben lezajlott nagy történelmi eseményeknek, hajdan erős vára körül sok véres ütközet folyt. A vár eredetére nézve eltérőek a vélemények. Egyik szerint már 1040-ben tonnáit, a másik szerint Lóránt építette 1247-ben. Az ezidőben keltezett forrásanyagok KUEZD. Kustd, Csusd alakban emlegetik. Véres csatározások, marakodások emlékét őrzi a vár históriája. A tizennegyedik században a Micz bán nemzetségéből származó Sóos és Szerdahelyi családok uralják, kik bizony másfél évszázadon keresztül vitatták egymás birtokjogát — természetesen az akkori szokásoknak megfelelően: fegyverrel. 1356-ban már egyedül a Szerdahelyi családot találjuk a várfalak között, egy évszázaddal később ismét a Sóosokat, kiktől a Szerdahelyiek ismét visszafoglalják ... És ez így megy, míg nem szól a történelemi

Azután egy ideig Jiskra cseh hadai tanyáztak itt, tőlük állítólag Mátyás király foglalta vissza a várat. Volt a Szapolyai-pártiaké is, akiktől nemsokára viszszafoglalták a császáriak. Aztán ismét a Micz ivadékokra szállt, akiknek szüntelen pörösködésével múlt el több mint fél évszázad. Végül is, töménytelen tusakodás után Sóos György nyerte el a tulajdonjogot, de a Weselényi-féle összeesküvés miatt menekülni volt kénytelen, s így a birtokra az államkincstár tette rá a kezét. Ekkor már 1672-öt írunk, s bizony vészterhes esztendők voltak ezek és megpecsételték a hajdan oly sok dicsőséget megélt nagykövesdi vár sorsát. Egy év múlva, 1673-ban a császáriak légbe röpítették, és azóta is romokban hever. Állaga természetesen romlik, védelméről és megóvásáról születtek már tervek, jártak kinn a műemlékvédelemtől is, csakhát ezidáig bizony nem sok minden történt az állagmegőrzés érdekében. Hiába, nem a nagykövesdi az egyetlen várrom ebben az országban!

1. Mit jelenthet a falunak, az itteni népnek?

2—3. Vannak még helyi színek a vidéken

4. Innen a dombról a világ is más

5. Észre sem veszi a falu, úgy megszokta

6. Mi látható innén. a „csontüregből"?

Fotó: NAGY LÁSZLÓ