Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-25 / 35. szám
KUCKÓ I O éges-régen élt egyszer egy pászn .tor. Ennek a pásztornak a lányai mellett volt két fia. Egy napon a pásztor az állatait a tó partjára hajtotta délben. Míg az állatok ittak és pihentek, a pásztor nagyobbik fiával leült és ebédelt. Megfogtak egy tehenet a esordából, megtüzpiros kakast eke elé fogja, és ezt a hegyet vele felszántja. A fiú meghallgatta apja álmát, és azt gondolta magában: „Ismerem én azt a helyet" — az apjához meg igy szólt: — Majd csak lesz valahogy. Miután este hazaérkeztek, a fiú apja A piros kakas Tatár népmese fejték, és a tejet kenyérrel megették. Jóllaktak, de még maradt az edényükben tej, ami nem fogyott el. Azt mondja az apa a fiának: — Vigyázz az állatokra, míg én alszom egy keveset — ezzel el is aludt. Mialatt az apa aludt, a fiú mellette ült, és ügyelt az állatokra. Közben, ahogy így figyelt, alvó apja szájából egy sárga légy repült ki, és a tejesedényre szállt. Egy fanyelű bicska volt a sajtárra téve, s azon járkált a légy, majd lassan a közeli hegy felé szállt. A fiú úgy tizenkét-tizenhárom éves lehetett, de tengernyi esze volt. Hirtelen felpattant, és így szólt: — Én azt a legyet megfogom és megölöm — ezzel üldözőbe vette. De a légy se volt rest. Odaért a hegyre, és egy kis repedésen bemászott a hegy gyomrába. Amikor eltűnt, a fiú ezt mondta: — A föld alatt úgysem maradhatsz sokáig, ki fogsz jönni, akkor elkaplak és megöllek. Majd leült a nyitáshoz, és várt. Sokáig hiába várta a legyet, de egyszer csak kibújt a résből és elszállt. Ám a fiú megint hoppon maradt. Talpra szökkent, és üldözőbe vette. A visszaérkező légy az edényre tett bicskán mászkált, majd onnan berepült a pásztor szájába. Ekkor a pásztor felugrott, és igy szólt a fiához: — Fiam, igencsak érdekes álmot láttam. Egy kietlen pusztán volt egy tó, tele tejjel. A tavon keresztül egy híd vezetett. Annak fele vasból, fele fából volt. Átmentem rajta, és egy hosszú úton egy palotához értem. A palotában se szeri, se száma nem volt az arannyal-ezüsttel megtöltött hordóknak! Megkérdeztem, hogy kié ez a töméntelen sok kincs. Azt mondták, hogy bizony azé lesz ez a kincs, aki a elé állt, és öt pénzt kért tőle, majd elment a faluba megkeresni a piros kakast. Hosszú-hosszú ideje kutatott már utána, amikor az egyik háznál meglátott egy tűzpiros kakast. A fiú beköszönt, és kérte: — Adjátok el nekem a kakasotokat! — Nagy ára van ám annak, ami nem eladó! — mondták. Nem is gondoltak arra, hogy megváljanak a kakastól, csak úgy mondták: — Ha nagyon kell a kakas, egy pénzért odaadjuk. A fiú nem alkudozott, kifizette, majd fogta a kakast, és elment. Otthon aztán egy hársfából olyan faeke készítéséhez látott hozzá, amibe majd befoghatja a piros kakast. Szülei sopánkodtak: — Eszét vesztette a fiunk — és varázsigéket mormoltak. A fiú rá se hederített, csak a maga munkájával törődött. Két nap alatt el is készült az eke, a hám és minden egyéb felszerelés a piros kakas számára. A harmadik nap a fiú az ekét a tarisznyába tette, a piros kakast a hóna alá fogta, és öccsével annak a bizonyos hegynek az oldalára indult. Miután odaértek, a piros kakast az eke elé fogta, és hogy ne tudjon elszállni, az öccse tartotta, ö pedig az eke szarvát fogta. így aztán belekezdtek a hegy elszántásába. Ekkor pedig hangot hallottak a hegy gyomrából: — Neked meg mi kell? — Azokat a kincseket ma éjjel a házamba hozd, ez kell nekem! Jött a válasz a hegyből: — Rendben van, elvisszük, csak hagyd abba a szántást! Erre a fiú a szántást befejezte, és hazamentek. Reggel fölkeltek — lássatok csodát! —, a palló, a pince sok hordó aranyDénes György Kappanok Nagy udvarban kis udvar van. ott rikácsol három kappan. rekedt hangon heccelődnek, kaparják az anyaföldet. A három úr hájas nagyon, nem veri hát egymást agyon, csak a nyári port kavarja ez a három büszke „dalja". Varga Lajos illusztrációja nyal, ezüsttel van tele! így aztán gazdagok lettek. A pásztor két fiát kitaníttatta és megházasította, lányait meg férjhez adta. Ettől kezdve nagyon jól éltek. Az öreg régi ruháit és korbácsát kitűzte palotáinak tetejére és tornyaira. Ha fiai nagyon fenn hordanák orrukat, megmutatja nekik a ruhát és a korbácsot. Jól véssétek eszetekbe, ne hordjátok fenn az orrotokat! (nő 16)
