Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-25 / 35. szám

KUCKÓ I O éges-régen élt egyszer egy pász­­n .tor. Ennek a pásztornak a lányai mellett volt két fia. Egy napon a pásztor az állatait a tó partjára hajtotta délben. Míg az álla­tok ittak és pihentek, a pásztor na­gyobbik fiával leült és ebédelt. Meg­fogtak egy tehenet a esordából, meg­tüzpiros kakast eke elé fogja, és ezt a hegyet vele felszántja. A fiú meghallgatta apja álmát, és azt gondolta magában: „Ismerem én azt a helyet" — az apjához meg igy szólt: — Majd csak lesz valahogy. Miután este hazaérkeztek, a fiú apja A piros kakas Tatár népmese fejték, és a tejet kenyérrel megették. Jóllaktak, de még maradt az edényük­ben tej, ami nem fogyott el. Azt mondja az apa a fiának: — Vigyázz az állatokra, míg én al­szom egy keveset — ezzel el is aludt. Mialatt az apa aludt, a fiú mellette ült, és ügyelt az állatokra. Közben, ahogy így figyelt, alvó apja szájából egy sárga légy repült ki, és a tejes­edényre szállt. Egy fanyelű bicska volt a sajtárra téve, s azon járkált a légy, majd lassan a közeli hegy felé szállt. A fiú úgy tizenkét-tizenhárom éves lehetett, de tengernyi esze volt. Hirtelen felpattant, és így szólt: — Én azt a legyet megfogom és megölöm — ezzel üldözőbe vette. De a légy se volt rest. Odaért a hegyre, és egy kis repedésen bemászott a hegy gyomrába. Amikor eltűnt, a fiú ezt mondta: — A föld alatt úgysem maradhatsz sokáig, ki fogsz jönni, akkor elkaplak és megöllek. Majd leült a nyitáshoz, és várt. So­káig hiába várta a legyet, de egyszer csak kibújt a résből és elszállt. Ám a fiú megint hoppon maradt. Talpra szökkent, és üldözőbe vette. A vissza­érkező légy az edényre tett bicskán mászkált, majd onnan berepült a pásztor szájába. Ekkor a pásztor felugrott, és igy szólt a fiához: — Fiam, igencsak érdekes álmot láttam. Egy kietlen pusztán volt egy tó, tele tejjel. A tavon keresztül egy híd vezetett. Annak fele vasból, fele fából volt. Átmentem rajta, és egy hosszú úton egy palotához értem. A palotában se szeri, se száma nem volt az arannyal-ezüsttel megtöltött hor­dóknak! Megkérdeztem, hogy kié ez a töméntelen sok kincs. Azt mondták, hogy bizony azé lesz ez a kincs, aki a elé állt, és öt pénzt kért tőle, majd elment a faluba megkeresni a piros kakast. Hosszú-hosszú ideje kutatott már utána, amikor az egyik háznál meglátott egy tűzpiros kakast. A fiú beköszönt, és kérte: — Adjátok el nekem a kakasotokat! — Nagy ára van ám annak, ami nem eladó! — mondták. Nem is gon­doltak arra, hogy megváljanak a ka­kastól, csak úgy mondták: — Ha nagyon kell a kakas, egy pénzért odaadjuk. A fiú nem alkudozott, kifizette, majd fogta a kakast, és elment. Ott­hon aztán egy hársfából olyan faeke készítéséhez látott hozzá, amibe majd befoghatja a piros kakast. Szülei sopánkodtak: — Eszét vesztette a fiunk — és varázsigéket mormoltak. A fiú rá se hederített, csak a maga munkájával törődött. Két nap alatt el is készült az eke, a hám és minden egyéb felszerelés a piros kakas számára. A harmadik nap a fiú az ekét a tarisznyába tette, a piros kakast a hóna alá fogta, és öccsével annak a bizonyos hegynek az oldalára indult. Miután odaértek, a piros kakast az eke elé fogta, és hogy ne tudjon elszállni, az öccse tartotta, ö pedig az eke szarvát fogta. így aztán belekezdtek a hegy el­­szántásába. Ekkor pedig hangot hal­lottak a hegy gyomrából: — Neked meg mi kell? — Azokat a kincseket ma éjjel a házamba hozd, ez kell nekem! Jött a válasz a hegyből: — Rendben van, elvisszük, csak hagyd abba a szántást! Erre a fiú a szántást befejezte, és hazamentek. Reggel fölkeltek — lássatok csodát! —, a palló, a pince sok hordó arany­Dénes György Kappanok Nagy udvarban kis udvar van. ott rikácsol három kappan. rekedt hangon heccelődnek, kaparják az anyaföldet. A három úr hájas nagyon, nem veri hát egymást agyon, csak a nyári port kavarja ez a három büszke „dalja". Varga Lajos illusztrációja nyal, ezüsttel van tele! így aztán gaz­dagok lettek. A pásztor két fiát kitaníttatta és megházasította, lányait meg férjhez adta. Ettől kezdve nagyon jól éltek. Az öreg régi ruháit és korbácsát kitűzte palotáinak tetejére és tornya­ira. Ha fiai nagyon fenn hordanák orrukat, megmutatja nekik a ruhát és a korbácsot. Jól véssétek eszetekbe, ne hordjá­tok fenn az orrotokat! (nő 16)

Next

/
Thumbnails
Contents