Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-11 / 33. szám
KONOZSI ISTVÁN felvétel A jó kérdés... Néztem a Magyar Televízióban a Szarkofágot. Meg kellett néznem, mert sokat hallottam róla, sót olvastam is. Csernobil után nem élhetünk úgy, mint Csernobil előtt. Hát mégis: mi az, amit a Szarkofág kivált az emberből? Keveselljem talán a fő bűnösökre kirótt büntetést, merthogy az ítélethirdetést követően láttam a tévéjátékot, mintegy magyarázatul arra, miért azok lettek a vádlottak padjára ültetve, akik ott ültek... Nem. Nem teszem. Nekem Csernobil kapcsán sokkal nagyobb gondjaim voltak, meg sokkal kisebbek is. És végig egyetértettem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatójával abban, hogy szükségünk van az atomra, az atomerőművekre, s ma is tartom véleményemet, hogy az ember érdekében van szükség erre. Csak nem biztos, hogy maga az ember érett rá, hogy ilyen energia birtokában legyen. A felelősségtudatunk gyermekcipőben jár, és Csernobil csak egy hetedhét országra szóló példája volt ennek. De olyan példa, ami sok mindent megmutatott. Látványosan persze, mert „nekünk Mohács kell", ahogy Ady Endre mondta valamikor, hogy gondolkodni kezdjünk. A katasztrófák sok mindenre ráébresztenek bennünket, a katasztrófákat követő eljárások, oknyomozások pedig arról is bizonyságot adnak, hogy nekünk olykor elsősorban bűnbakok kellenek. Egy egészen aprócska, szinte lényegtelen pillanatát szeretném a tévéfilmnek felidézni. Azt a jelenetet, amikor az erőmű igazgatóját kérdezi ki a „nyomozó"; amikor elmondatja vele, miért ő az igazgató, miért ő volt eddig a jófiú, s miért nem az elődje, akinek idejében egyetlen baleset sem történt, viszont négy fegyelmit kapott, mert nem teljesített mindent úgy, ahogy elvárták tőle, végül pedig leváltották... Apróság, hogy a kérdést nem annak teszik fel, akinek válaszolnia kellene rá. De hangulatkeltő apróság. A „drukker", vagyis a nagyközönség szerepét is eljátszó kórházi „csodalén/' életre akarja ítélni az igazgatót, hogy felelősségre vonhassák, elítélhessék őt, nekem pedig mindvégig hiányzott a darabból az a „drukker", aki a jó ügyért állt volna ki a jó ügy képviselője mellett. A tapasztalat azt mutatja, a felelősségük tudatában, szakmai megalapozottsággal és indokoltan ellenkezők-szembeszegülök a legtöbbször ugyanolyan magányos farkasok, mint a bűnbakok, s ugyanúgy nem kapnak jóvátételt az őket igazoló „csemobilok" után, mintha főbenjáró bűnösök lennének (legfeljebb felemlegetik őket, mert most éppen kapóra jönnek, mint példa). Mondom, engem a Szarkofág kapcsán sokkal inkább izgat az a kérdés, mi a szerepe a kollektívának, az adott közösségnek abban, hogy bekövetkezik-.e egy-egy tragédia, vagy sem, hogy napfényre jut-e az igazság, vagy sem. Főleg az utóbbi izgat, merthogy jó ideje illene már kritikusan és önkritikusan figyelni dolgainkat, kimondva minden bajt, hogy bizakodva nézhessünk a jövőbe. A problémák megoldásában fél siker a jó kérdésfelvetés, s manapság az össznépi viták korát éljük itthon és a környező országokban is. Sok minden elhangzik, sok minden terítékre kerül, olykor megtévesztő (megnyerő?) nyíltsággal, de nagyon kevés a jó kérdés. Nagyon kevés az olyan vitatkozó, aki a dolgok gyökeréig akar hatolni. A legtöbben csak a saját pillanatnyi gondjaikat-bajaikat sorolják, melyek lehetnek ugyan évtizedek óta húzódó-ismétlődő bajok, a felszámolásukhoz vezető utat mégsem körvonalazza senki. Kezdem unni az újságokban, tévében, rádióban hallható „rigmusokat", hogy rendezni kell a szerződéses kapcsolatokat, hogy minden üzemben azért esik ki több műszak, meg azért van rengeteg túlóra, szombat-vasárnapi műszak, mert a „másik üzem", nem szállítja le időben a szerződésbe foglalt nyersanyagot, alkatrészt, félkész terméket... Minden „egyik üzem" tud saját mentségére felhozni egy „másik üzemet", olykor éppen egymást marasztalják el, mert amelyik az egyik végterméknél „megrendelő" a másiknál éppen „szállító". Csak azt furcsállom, hogy a vitában mindegyik csak és kizárólag megrendelőként kér szót. mert mennyivel színesebb és tanulságosabb lenne — lehetne — az össznépi eszmecsere, ha emígy is megnyilatkoznánk ... Ha például a ruhagyár igazgatója nemcsak azt mondaná el nekem, kívülállónak, hogy külön színskála és minöségskála van az exporttermékekre, és egy egészen más minőségi és színskála a belpiacra gyártott ruhaanyagokra; hogy az export színezéke külföldi és mosásálló festék, a hazaié meg „hazai”, de akkor is első osztályú, olykor még luxus is a belőle varrt nadrág, ennek megfelelő áron ... Hanem arról is szót ejtene, hol mindenhol tiltakozott már az ellen, hogy a szerinte is egyáltalán nem első osztályú alapanyagból első osztályú, sőt osztályon felüli minőségű végtermék készül... Hogy szegény ember vízzel főz? Rendben, de akkor ne akarják (akarjuk) óborként feltálalni a vizet! Hisz végül is jobb, ha tisztán látunk, ha tudjuk, mi a valós helyzet és annak megfelelően cselekszünk. Ha addig megyünk, mig el nem jutunk odáig, ahc engedélyt adnak arra, hogy a palacko zott vízre „óbor" címke kerüljön, s h meg nem állunk addig, míg ezt a önbecsapó játékot ki nem töröljük nag népi „repertoárunkból". „Csernobilok" nélkül. Csupa jó kéi déssel, mert minden jó kérdésre kel hogy válasz következzék. N. GYURKOVITS RÓZ A Szlovák ^ószövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES (nőz) Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátásí Irodánál (HELIR) — Budapest V.. József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180,-Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiame. n. p„ 042 67 KoSice, Svermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk visszal Címlapunkon: ZALKA KATALIN felvétele