Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
A 30. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben fogadta Burhanuddin Mohammed Dia hot, a Merdeka című indonéz napilap főszerkesztőjét és kiadóját, és átnyújtotta neki a napilap kérdéseire adott válaszait. A Szovjetunióban végbemenő folyamatokat Indonéziában is nagy figyelemmel kísérik • Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára a Nyugat-szlovákiai kerületben tett munkalátogatása során megismerkedett a nyári mezőgazdasági munkák menetével. Elkísérte őt Ignác Janák. a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára. A vendégek a Chorvátsky Grob-i Haladás Efsz-ben megtekintették az állattenyésztési részleget {képünkön). Vasit Bifak körútját a Sládkoviőovói Magtermesztő Állami Gazdaság földjein folytatta, majd a galántai {Galanta) járásban meglátogatta a Vágsellyei (Safa) Barátság Efsz aratóit. A délutáni órában a nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex vállalatnál járt Körútját a nagylégi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz-ben fejezte be • Az utóbbi években egyre nagyobb tért hódit a plakátfotó. A lengyel plakátiskola jelentős egyéniségeinek munkáiból nyílt kiállítás a bratislavai Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központban, ahol a legidőszerűbb plakátokat tekinthetik meg a látogatók A CSTK feNételei Nagyobb demokrácia — több felelősség Valahogy megszoktuk, hogy a hűvösebbre váltott politikai, gazdasági „időjárás" szélfúvásai bennünket nemigen értek, akkor sem kellett „melegebben" öltözködnünk, ha huzatosabbá vált a piac, ahol vettünk és eladtunk. Annak ellenére, hogy ezt már hosszabb ideje éreztük, fö a nyugalom — a saját nyugalmunk — jelszó alatt hagytuk, hogy elrobogjon mellettünk a műszaki és technológiai fejlődés szupervonata. Az első félév gazdasági eredményei sem túlságosan kecsegtetőek: nem kielégítő az újratermelési folyamat minőségi mutatóinak teljesítése, továbbra sem egyenletes a tervfeladatok teljesítése, a vállalatok túllépik az anyagköltségeket, jelentősek az eltérések a termelés szerkezetében és ennek következtében ismét problémák merültek fel a szállító-megrendelői kapcsolatokban, aránytalanul megnövekedtek a készletek satöbbi, satöbbi, enyhén szólva — unjuk már. Mint ahogy unjuk az évente ismétlődő indokokat is: alacsony színvonalú irányító munka, maradi gondolkodásmód, a problémák extenziv módon való megoldása. Unjuk és unalmunk nagyon sok érintettnek megfelel, mert minek azon gondolkodni, hogyan tovább, ha a munka magától is megy a régi jó kerékvágásban — meg aztán a sok gondolkodásba belefájdul az ember feje ... De hagyjuk az iróniát a nagyobb mestereknek; annyi viszont igaz, hogy ebben a nem éppen derűs légkörben folyik a vita az állami vállalat törvénytervezetéről. Tömegtájékoztató eszközökben, pártaktívákon, gazdasági fórumokon október 31 -ig mindenki hozzászólhat, véleményt mondhat a törvényjavaslatról. Ne kérdezzük, mi közöm hozzá, érint-e ez egyáltalán engem, mert minden embert érint, lehet, hogy az egyszerű munkást sokkal nagyobb mértékben, mint vállalata igazgatóját. Részt vettem olyan pártaktíván, amelyen közgazdász profeszszor vitatkozott a vállalatigazgatóval, az újságíró a tervezőiroda vezető dolgozójával. A vitában főszerepet kaptak a tények, nem volt mellébeszélés, nyavalygás, aggályoskodás, hogy hát az időjárás, meg az objektív nehézségek. A vitatkozók gyakran ellerrtmondtak egymásnak, de nézeteiket rugalmasan módosították, és ezt a légkört valamennyien élveztük. Ahhoz, hogy jó gazdákként dolgozhassunk, részt kell kapnunk és részt kell vennünk valamennyi fontos döntés meghozatalában. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslatnak az irányítással foglalkozó része keltette fel a legtöbb ember érdeklődését. Nem az eddigi formák tökéletesítéséről van szó, hanem egy új, reális önigazgatási formáról, a dolgozó kollektívák gyűléséről és az általuk választott tanácsról. Ennek jogköre lesz, de természetesen felelőssége is a vállalat hatékony fejlesztése. Részt vesznek a vállalkozó tevékenységben, a vállalatra vonatkozó legfontosabb kérdésekkel kapcsolatos döntések előkészítésében és elfogadásában, ellenőrizni fogják az intézkedések megvalósítását stb. A törvénytervezet szerint a dolgozó kollektíva gyűlése dönt olyan fontos kérdésekben is, mint a vállalat felhasználható nyereségének elosztása, jóváhagyja, hogy mekkora részét használják fel például a bérek ösztönző részeként. Fontos szerepe lesz a szociális fejlesztésben is. Ugyanakkor a törvénytervezet kimondja, hogy a szocialista vállalatot egy vezető irányítja a szocialista önigazgatási szervekkel összhangban. Az önigazgatás jogkörét úgy határozza meg a törvényjavaslat, hogy a vezetők teljes felelősséggel és jogkörrel, rugalmasan cselekedhessenek, ne keletkezzen „kettős felelősség" a gazdasági vezetők és a dolgozó kollektívák tanácsa között a döntések elfogadásáért. Az önigazgatás további fontos megnyilvánulása a vállalati igazgatók választhatósága, az igazgatói beosztásnak pályázat útján való betöltése, esetleg más vezetők választásának lehetősége. A törvénytervezet tartalmaz egy eddig nem nagyon gyakran használt fogalmat, mégpedig a vállalkozó tevékenység fogalmát, ami gondolom, eléggé kifejező. Ennek érvényesítése új követelményeket támaszt a vezetők politikai, szakmai és erkölcsi rátermettségével szemben. Annak a vezetőnek, aki eredményeket akar felmutatni, távlatokban kell gondolkodnia, rugalmasan és helyesen kell eligazodnia a változó feltételek között, felelősséget és ésszerű kockázatot kell vállalnia, fel kell számolnia az elavult irányítási és munkamódszereket, a gondok legkönnyebb, extenziv úton való megoldását. A teljesség igénye nélkül a törvényjavaslat néhány, ma még valóban merésznek tűnő részére tértem ki. Beszélnek, vitatkoznak velünk ezekről a javaslatokról azok, akik a kormányrúdnál az irányítás, az úttartás cseppet sem könynyű feladatával birkóznak. Beavatottak vagyunk; aki részt kér, részt vehet a vitában, melynek révén csaknem szakemberekké válunk. Megismerkedhetünk korábban számunkra homályosnak tűnő fogalmakkal (mint a külső és belső gazdasági egyensúly, az energia és késztermék áraránya, fizetőképesség stb.) De inkább legyen az országnak több millió „közgazdásza", mint egyetlen olyan polgára, akit ne érdekelne, mi történik körülötte. Ennek érdekében különös dialógust folytatunk a tévében, a napilapokban, ahol gazdasági szakemberek higgadt és világos okfejtéssel magyaráznak. Nem magyarázkodnak; bennünk is megfogalmazódott, de ki nem mondott kérdésekre válaszolnak, aggályainkig érvekkel felelnek. Ülünk a képernyő előtt, és reagálunk az elhangzottakra — gyakran nem a legkedvezőbben és mintha a tévéstúdióig elhallatszana a magunk elé mormolt vélemény, kapjuk a választ, amit meg lehet és meg is kell érteni. Annak árán is, hogy a törvény elfogadása után sok veszteséges vállalat és tunya vezető számára kényelmetlen lesz a megoldás. A törvénytervezet nemcsak a dolgok pillanatnyi állását, hanem a jövőbeli messzemenő cselekvés megalapozását is magában foglalja, és talán ez a legfontosabb. Formálódik bennünk az értelmes elszántság, a felelősség a törvénytervezetbe foglaltakért. N. ZÁCSEK ERZSÉBET
