Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-28 / 31. szám
Most tengerszem, vagy nem tengerszem? Van a víznek gyógyhatása, vagy nincsen? Mindenesetre Laci bácsi itt, a Melegvíz mellett, háta megett a szelíden bukdácsoló fehér amurokkal azt állítja, hogy ez biz a', tengerszem. Állítólag búvárok is jártak itt már Prágából, s azok is megállapították. A vese alakú medence vize meg, mondja tovább, melyet felerészt a tó vize táplál, magnéziumot, brómot, kevés vasat is tartalmaz és csodatévő gyógyvize az idegbántalmaknak. Vörösre csapkodja az ember hátát, álljak csak alá, mindjárt kellemesebb lesz, biztat. Az illetékes lenézően a száját biggyeszti: Mit mondott?! Ne hallgassak rá, beszél csak a levegőbe, már azt is megtiltotta neki, hogy újságíróval szóba álljon. A múltkoriban is olyan zöldségeket nyilatkozott a PRÁCÁban, majd kirügyezett kezében az újság. Igaz, tizenhét fokos marad a tó vize télen-nyáron; mikor a kemény fagyok ideje járja, akkor sem fagy be... Látnám csak körülötte a veszejtő fehérséget, fölötte a sűrű ködöt... Fenséges látvány! Az azonban, hogy tengerszem, merő kitaláció. Ebben maradunk; én pedig szedem a sátorfámat és visszatelepszem. Fekszem a pokrócon és pihenek. A munkás hétköznapok porát momentán ott kívánom lemosni, a Safárikovói fürdőben. Strandra « az ember ugye nyáron jár, mikor rekkenő a hőség, és a víz hűvösen simogat. Csak éppen mindkettő hibádzik, a napocska bújdokol, a víz meg vág, mint a kasza. Különben feküdni sem valami kellemes, a tájék dimbes-dombos, legalábbis erre, a gyermekmendence felé; a fű csak úgy kedve szerint nő, és angol pázsitról álmodik. Mióta hatvankilencben elegyengették, földgyalu ezen a részen nemigen járhatott. Járom hát a partot, kis házacskák, bódécskák, tákolmányok állnak a nagyobbak mentében. Hetvenhat vállalat kétszázhetven bódéja várja teljes glédában az első vendégeket. Kettő egyformát színben és alakban nem sikerült fölfedeznem, dehát senki sem tévedhetetlen. Ezt ne írja, szól rám az egyik illetékes, s mondja, hogy a higiénikus már egyszer kijelentette, ezentúl még magának az atyaistennek sem ad engedélyt az építésre. Csakhogy, ember tervez... És a környék tarkult tovább. Igaz, elkészültek a grandiózus tervek, melyek csúszdákat, új medencéket, amfiteátrumot, külső parkolót ígérnek á felüdülésre vágyóknak — úgy kétezerig. Addig még állnak a tákolmányok, de a vállalatok megkapták a felszólítást, hogy készüljenek föl az újabb, „környezetbarát" üdülőegységek építésére. Ami átgondolt döntés; mély ismeretéről tanúskodik építkezési és beruházási tempónknak, és takarékos is, hiszen beruházni MÉG, felújítani MÁR nem kell. A nagyszabású kezdéshez csak a pénz hiányzik ... Elkezdték a melegvizes medence építését is (hogy már az idén át kellett volna adni, az csak a „szabályt erősíti... S a dolgok ilyentény folyása tökéletesen belesimul az egyéb, a TERVEK (nos) , és a KESERŰ VALÓSÁG közötti mély feszültségekről tanúskodó döntések sorába. Az erő forrása a pénz, gondolom magamban. Addig is állnak tehát a tákolmányok, mert haszon csak ebből van; és a városka lakói várják, mint a mesében, a szegény ember harmadik fiát, hogy igazságot tesz — vagyis pénzt hoz. Pedig ... Pedig vannak nem is olyan messze, gyönyörű, hétnyelven beszélő üdülőközpontok, sok-sok milliós tá-B § | '. fi «1 í ■ ■
