Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-07 / 28. szám
A gyermekkori neurózis Nagyon sok családra jellemző az állandó nyugtalanság, kapkodás, rohanás, mely legtöbbször már a reggeli ébredéskor elkezdődik. Az anyák szüntelenül figyelmeztetik, sürgetik óvodába, iskolába készülődő gyermekeiket: „Igyekezz! Ügyesebben, mozogj már, öltözz, sietnem kell! A kiflit útközben is megeheted .. Pedig mindez elkerülhető lenne, ha kicsit korábban kelnénk fel. A rendszeres reggeli hajsza, kapkodás a gyermekkori neurózis melegágya, mert állandó idegfeszültségben tartja a gyermekeket. S a neurózist azzal is elősegítjük, ha kisiskolás gyermekünket ilyenkor nyaggatjuk, minden feladatát elvégezte-e, s ha kiderül, hogy valamelyik leckéje nem kész, gyorsan még megcsináltatjuk vele, természetesen szemrehányások, szidalmak, kiabálás közepette. Ugyanez a jelenet más családokban este, közvetlenül lefekvés előtt is lejátszódhat, amikora gyerek már fáradt, kimerült, a munka nem megy neki olyan jól, mint máskor, s a szülő ezt képtelen megérteni. A gyermekkorban kialakuló neurózisnak számtalan oka lehet, akad szomatikus (szervi) eredetű, de pszichikai is. A neurózis azonban a gyermeknek nemcsak a családon, vagy a gyermekkollektíván belül okoz gondot, hanem az iskolában is, és kedvezőtlenül alakítja egész életét. A neurózis súlyossága azon konfliktusok jellegétől is függ, amelyek előidézték, de néha lehet veleszületett hajlam következménye is. A neurózis tünetei különbözők lehetnek: az ilyen gyermek fáradékonyabb, figyelmetlensége és pajkossága teljes apátiával, vagy bohóckodással stb. váltakozhat. Jellemző a neurotikus gyermekre a fokozott mozgékonyság, állandóan kihozza sodrából környezetét izgő-mozgó magatartásával. Számukra a legfontosabb, hogy fokozott mozgásigényüknek megfelelő napirendjük legyen, hogy fölös mozgási energiájukat levezethessék. Mert ők azok, akik általában figyelmetlenek a tanítási órák alatt, gyakran meg is zavarják azokat. A kézírásuk is rosszabb, több hibát vétenek benne. Neurózisként kezeljük a beszédhibákat is, a hebegést, a dadogást. Néhány neurotikus gyermek nyugtalanságát, felindultságát öntudatlan apró mozdulatokkal is kifejezésre juttatja. Neurotikus eredetű lehet az ágybavizelés, az étvágytalanság, a hányás, az ujj- és szemhéjremegés, a felületes alvás nyugtalanító, vagy rémálmok kíséretében. Sok esetben a neurózis okai a családban keresendők. A munkából hazatérő fáradt és ideges szülő otthon vezeti le a feszültségeit. Az örömteli találkozás helyett például dühösen lerohanja gyermekét, mert az rossz jegyet hozott az iskolából. És hasonló helyzetek szoktak kialakulni a terített asztalnál is, amikor a szülők állandóan „nevelik" gyermeküket, hogy evés közben ne beszéljen, üljön rendesen, ne forgolódjon, tartsa rendesen a villát stb., stb. Sorolhatnánk még további tipikus helyzeteket is, de vegyük most a legsúlyosabbat: a rendezetlen, széthullóban lévő családot, ahol a házastársak konfliktusaikat átviszik a gyermekekre is. S a legnagyobb baj az, hogy ennek a neurotizáló hatásnak a legtöbb esetben még a válással sem akad vége. A szülök legtöbbje — kivéve azokat, ' alkoholisták, vagy pszichésen komolyan bete— a válás után is fenntartja kapcsolatát nekével. A gyermekek pedig többnyire megérzelmi kötődésüket ahhoz a szülőhöz is. amelyik a közös otthont elhagyja. S ekkor következnek be azok a pillanatok, amikor elvesztik ^ biztonságukat, mert családjukban — mely koráb- ^ ban eleve adott volt számukra, mint alapvető ^ szociális egység — elutasítják e kötődésüket, így konfliktushelyzetbe hozzák a gyermeket. További problémás-idegesítő helyzet lesz számukra, ha anyjuk-apjuk új házasságot köt. Az egyik legsúlyo- :< sabb neurotizáló tényező, ha a gyermeknek a szülő támaszává kell válnia, helyettesítenie kell az elvált ^ partnert, vagy a volt házastárs érzelmi zsarolásának eszközévé teszik öt. Egy gyermek pszichikumára nézve ez elviselhetetlen teher. Sajnos, az esetek többségében e problémákat csak súlyos neurotikus tünetek formájában tudja lereagálni. Némely családokban a gyerekek neurózisát az idézi elő, hogy állandó lelki feszültség van a testvérek között, melyet a szülök tartanak fenn megkülönböztető bánásmódjukkal, különösen akkor, ha gyermekeik közül egyik a kedvencük, a másik — vagy a többi — ennek árnyékában él. Gyakran okoz neurózist, ha a gyermeket túlzott becsvágyra neveljük, többnyire tanulmányi eredményeikkel kapcsolatban várunk el tőlük túl sokat és természetesen azt szeretnénk, ha mindenben osztályelsök lennének. A túlzottan becsvágyó gyermeknek általában nincs jól és okosan szervezett napirendje, túlterhelt a körültekintő és hosszadalmas tanulás és felkészülés miatt, a testmozgásra sem fordít elég időt (inkább tanul), keveset pihen és keveset alszik. E pszicho-higiénés tényezők hosszan tartó elhanyagolása törvényszerűen vezet el a kudarchoz. A gyermek állandó stresszben él, nehogy kudarcot valljon, mert akkor szüleinek csalódást okoz, feleléskor lámpalázas, tele van feszültséggel, s mindehhez gyakran a kisebbrendűségi komplexus is kialakul benne. Ezt a hibát főleg azok a szülők követik el, akiknek annak idején nem sikerül valóra váltani álmaikat, s most minden egykori ambíciójukat gyermekük által akarnak megvalósultnak látni, s nemcsak a tanulásban, hanem a sportban, a zenélésben vagy más tevékenységi területen is. Gyermekeiknek így még a hobbijuk sem lesz tulajdon kedvtelésük, hanem olyan kényszermunkát jelent nekik, mely teljesen kimeríti, végső soron pedig neurotizálja őket. Hogyan előzhető meg a gyermekkori neurózis? Nyugodt élettel, rendezett, jó családi légkörrel, következetes és rendszeres neveléssel, mert igy a gyermek megtanulja legyőzni az akadályokat, megoldani a bonyolult élethelyzeteket is. Nagyon fontos tényező a napirend és a rendszeres életmód, mely a testi és lelki fejlődést egyaránt szolgálja. Ha pedig gyermekünkön a neurózis jeleit észleljük s magunk nem vagyunk képesek segíteni rajta, forduljunk szakemberhez — orvoshoz és pszichológushoz, és vonjuk be a gyógyításba a tanítóját is. Ám semmiképp ne feledjük: a neurózis megelőzése sokkal egyszerűbb, mint a gyógyítása. Dr. DAGMAR KOPCANOVÁ Kihez forduljunk? B. M. dunaszerdahelyi (Dun. Streda) olvasónk azt írja, hogy 1980-ban halt meg a férje, aki után a családi ház 4/9-ed részét ő örökölte, míg 5/9-ed rész az egyik mostohagyereké lett. A tulajdonközösség megszüntetése iránti perben a bíróság először neki ítélte az egész ingatlant, de később ezt a döntését megváltoztatta, és az ingatlant a mostohagyereknek adta, aki most azt akarja, hogy ő a ház. hátsó lakhatatlan részébe költözzék. Azt kérdezi, hogy köteles-e oda átköltözni, vagy ki lehet-e őt tenni a házból az utcára. Továbbá azt kérdezi, hogy helyes-e a hnb álláspontja, amely szerint a vele lakó nagykorú fia nem kaphat házépítésre házhelyet, mert nőtlen, s ezért nem vehet házat sem. A törvény értelmében senki sem köteles tulajdonközösségben maradni, s ezért, ha a társtulajdonosok nem tudnak az ingatlan közös használatában megegyezni. vagy megoldhatatlan problémáik és nézeteltéréseik vannak, bármelyikük kérésére a bíróság a Polgári Törvénykönyv 142. paragrafusa értelmében a tulajdonközösséget megszüntetheti. Eszerint az ingatlant. ha ez lehetséges, a tulajdoni arányokban természetben megosztja, vagy ha ez nem lehetséges, az egész ingatlant valamelyik társtulajdonos kizárólagos tulajdonába utalja, s a másikat kötelezi, hogy neki a szakértő által megállapított értéknek megfelelő összeget kifizesse. A bíróságnak a döntésnél tekintetbe kell vennie azt az elvet, hogy a tárgyat (ingatlant) a társadalom érdekeivel összhangban lehessen használni. Döntésének indokolásában tekintettel kell lennie a felek egyéni, személyi, családi, szociális stb. viszonyaira is. Kivételes esetekben különösen méltánylást érdemlő okokból a bíróság nem szünteti meg a tulajdonközösséget, különösen akkor, ha ez ellentétben volna a szocialista együttélés szabályaival. Ezt a körülményt a bíróságnak mindig gondosan mérlegelnie kell és meg kell indokolnia. Most az egész családi ház a mostohagyereke tulajdonába került, ő mégsem kényszerítheti önt önhatalmúan arra. hogy az eddig lakott ház- (illetve lakás) részből átköltözzék a ház hátsó részébe, különösen ha ez — állítása szerint — lakhatatlan. Erre önt csak a bíróság kötelezhetné. Azt a körülményt pedig, hogy a ház- (illetve lakás)rész lakható-e vagy sem. az építési törvény alapján az építési hatóság (a hnb) ítélheti meg. A házból kiköltöznie is csak akkor kellene, ha önt erre a bíróság jogerős ítélettel kötelezné, vagy a hnb mint lakáshivatal adna ki ilyen értelmű jogerős írásbeli határozatot a lakástörvény alapján, és olvasónknak a lakástörvény értelmében megfelelő pótlakást utalnának ki. A családi házak építésére szánt építőtelkek kiutalásánál a hnb nyilván az igénylők családi, szociális és személyi viszonyaiból indul ki, s előnyben részesíti a családos, többgyermekes építkezőket, akik így akarják lakásszükségletüket kielégíteni. De olyan rendeletet. amely megtiltaná telek kiutalását nőtlen embernek. nem ismerünk. A házvételnél, amennyiben magánszemélytől való vételről van szó, nincs szükség a hnb jóváhagyására vagy beleegyezésére, mert a szerződést az állami közjegyzőségnek kell regisztrálnia. Ez ugyan figyelembe veszi a hnb véleményét (ajánlatát), amit rendszerint a hivatalos nyomtatványon (dotazník a éestné vyhlásenie) ad. de ez számára nem kötelező. Dr. BERTHA GÉZA (ŐIID
