Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-07 / 28. szám
élvonalában Kongresszusuk résztvevőinek minden korábbinál szélesebb és reprezentatívabb összetétele azt bizonyítja, hogy a nők komoly munkába kezdtek a béke javára. A nők pedig jelentős és ösztönző, alkotó és csodálatos erőt jelentenek. Ez megerősíti a hitet hogy a béke nem utópia. Ha mi valamennyien, férfiak és nők, itt a Földön energikusan és egységesen fogunk eljárni, bizonyára megvédjük! nemes. S ma ez a világpolitikának is sürgető feladata. A harmadik évezred küszöbén az emberiségnek józanul kell mérlegelnie egy egész sor bonyolult problémát. Ilyenek például az energiaforrások kimerítése, az emberek tíz-, sőt százmillióinak éhezése és nyomora, a kedvezőtlen ökológiai helyzet, amely csaknem minden államot érint s ide sorolhatók a régi, ezen felül pedig már az új szörnyű betegségek is. Ezek és további nemzetközi problémák is valamilyen módon összefüggenek az atomháborús veszély elhárításának feladatával. Nem vezet más út az emberiség haladása felé, mint az atomfegyverek és az erőszak nélküli világ megteremtése. Ez a kulcs ahhoz, hogy eleget tegyünk feladatainknak, amelyek elé nem könnyű drámai, de ígéretes korunk állít bennünket. Senki sem jogosult átírni a történelmet — vad háborúival, az államok, osztályok, emberek versengésével, az emberi szellem felemelkedésével és hanyatlásával, minden tragédiájával és gyötrelmével együtt. Ez azonban a megosztott emberiség történelme, azé az emberiségé, amely nem tudatosította együvétartozását Most elérkezett a pillanat, amikor a jelenlegi világ minden sokszínűsége és a nemzetek önálló választásra való kétségbevonhatatlan joga mellett mindenkinek figyelembe kell vennie a világközösség egyöntetűségét és tudatosítania kell, hogy tőlünk, a mai nemzedéktől függ, lesz-e, vagy pedig nem lesz élet a Földön. Az önök kongresszusa meggyőzően bizonyítja, hogy a különböző országokban élő emberek mind jobban tudatosítják személyes részüket a világ történéseiben. A nemzetközi nőmozgalom nagymértékben szilárdította a jóakarat, a béke potenciálját. Kiharcolta magának a figyelmet, ez pedig reális politikai tényező. A nők az egész világon jogosan követelik, hogy a rendkívüli fontos állami döntéshozatalkor hallgassák meg szavukat, tartsák tiszteletben akaratukat. Látni és érezni akarják, hogy a társadalom értékeli munkájukat és képességeiket, hogy szükség van az emberi bölcsességükre, szívük melegére és nagyvonalúságukra. Biztosak akarnak lenni abban, hogy családjaik nem fognak szenvedni, hogy szavatolják számukra a normális élethez szükséges alapvető feltételeket, hogy a gyerekeik művelődhetnek. hogy beteg gyermeküknek mindig megadják a segítséget. Bizonyára érdekelni fogja önöket miként ban, mint az egészség- és iskolaügy, a kultúra. S nemcsak ez: a Szovjetunióban a fő- és a középiskolai végzettségű szakemberek hatvan százaléka nő. Tehát mindabból, amit eddig elmondtunk, le lehet vonni azt a következtetést hogy nálunk minden rendben van ? Teljesen nyíltan megmondom önöknek, hogy nem. Az egyes fogyatékosságok — éppúgy, a hogy egyes egyéneknél lenni szokott — társadalmunk vívmányainak a következményei. A nők aktív és egyenjogú részvétele a társadalmi termelésben, a politikai, tudományos és kulturális munkában, növelte a nők tekintélyét önbecsülésüket erősítette saját értékük, a férfiaktól vájó függetlenség tudatát Ezt azonban nem kísérte mindig természettől kapott küldetésüknek a megkönnyítése, ez pedig az anyának, a nőnek, a nevelőnek a feladata. A szolgáltatásokban és a kereskedelemben tapasztalható fogyatékosságok miatt egyes problémák kiéleződtek. Növekedett a nők szociális leterhelése. És a nőre — a családban, az iskolában, egyszóval mindenütt — rendkívüli felelősség hárul azért, hogy a jövő állampolgárát már kora gyermekkorától fogva a népe és kultúrája iránti tiszteletre, más népek és fajok iránti tiszteletre, az ő kultúrájuk és életmódjuk iránti tiszteletre neveljék, a mai fiúknak és lányoknak holnap még szorosabb kölcsönös egymásrautaltságban kell élniük és dolgozniuk ezen a bolygón. A XX. század vége határkővé vált a civilizáció történetében. A tudomány és a technika korában soha nem tapasztalt fejlődése minőségi fordulatot idézett elő a hadviselésben: az emberek olyan fegyverekhez jutottak, amelyek képesek lennének — még akkor is, ha csak ezeknek egy jelentéktelen része robbanna fel — felégetni a Földet. Elsőrendű feladattá vált ennek megakadályozása. Az elmúlt két évben a Szovjetunió gyakorlatilag a leszerelés valamennyi kérdésében javaslatokat terjesztett elő. Válaszként állandóan ugyanazt halljuk: rendben, de a szovjetek erősítsék meg szavaikat konkrét tettekkel. Ezt így mondanám: Nem csak nekünk van szükségünk realista politikára. Szüksége van erre valamennyi államnak, valamennyi népnek. az amerikai népnek is. Ez a politika a legkevesebb, amit feltételez: a komoly viszonyulás a másik fél javaslataihoz, ha azok konstruktívak, tiszteletben tartják a partner érdekeit, a közvélemény és a tudomány eredményeit Kezdeményezéseinkre válaszként azonban rendszerint vagy azonnali elutasítást A CSTK felvételei a kongresszus tanácskozásának hangulatát örökítették meg. Mihail Gorbacsov beszédéből Nagyon hálás vagyok azért, hogy szólhatok önökhöz. Már bizonyára észrevették, hogy a szovjet emberek milyen figyelemmel, szimpátiával őszinteséggel viszonyulnak önökhöz — a kongresszus küldötteihez Ez érthető, hiszen mindaz ami az önök szivén fekszik, az önök törekvései, reményei megegyeznek a miénkkel. Azt a tényt hogy az önök kongresszusa Moszkvában zajlik, a szovjet emberek az államunk békeszerető politikája iránti bizalom megnyiNánulásaként értelmezik. Az önök tanácskozásának célja — az élet megőrzése, igazságosabbá tétele — rendkívül tekintünk ezekre a kérdésekre itt nálunk, a Szovjetunióban, mit teszünk ezek megoldásáért. A nőknek a Szovjetunióban valóban ugyanolyan jogaik vannak, mint a férfiaknak, s egyes dolgokban még nagyobbak is. A keresetek terén nincsen semmilyen megkülönböztetés. Ugyanolyan lehetőségeik vannak a műveltség megszerzésére, a munkahelyi karrierre, a pártmunkában, a kormányban és a helyi hatalmi szervekben való részvételre. A nők a népgazdaság minden ágazatában dolgoznak, s meghatározó a helyzetük az olyan szférákkapunk, vagy a régi álláspontok dogmatikus megerősítését. Ez azt jelenti, hogy a politikában a realizmus körül nincs minden rendben. A világnak szüksége van a reális tettek politikájára.
