Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-30 / 27. szám
piac, mint ez idő tájt mindig, mos is tele volt különféle nyelven lármázó emberekkel. LucHius, a tizenötödik római légió tisztje szeretett ide járni, ha ideje éppen engedte, s főleg ha pénze is volt Lehetett itt ugyan csereberélni is, vászonért kést fejszéért edényt, fiatal rabszolgáért színes gyapjúszőnyeget — de pénzért vásárolni mégiscsak kényelmesebb volt. Nemrég egy kelta kereskedőtől vett anyja számára egy különleges mintájú, rohanó vadállatot ábrázoló csatot. Gondolatban már látta maga előtt, ahogyan anyja a csat tűjével összefogja a vállát borító gyapjú ünneplője redőit Szereti az efféle ékszereket, holott biztos, hogy barbár kéz alkotásai. A plebejusok művészetének nevezi őket LucHius szemében is értékesek, mert namcsak remekművek, hanem valami többlet árad belőlük. Mint például ebből az akácméz színű nyakékből, amely a jelek szerint csontból készült LucHius áll a kvád kereskedő sátra előtt s kezében tartja a lánc alakú nyakéket Alighogy megérintette, rögtön rájött hogy nem csontból van, hanem fából. Huszonnégy finoman kifaragott láncszemből áll, s egyetlen darab fából készült. — Mitől ilyen fényes ? — érdeklődött LucHius. — Általában lenolajban feloldott méhviasszal vonják be a fát — az ilyen áru igen tartós — felelte a kvád árus. — Mennyit kérsz érte ? — Öt sestertiust. — S hogy világos legyen, felmutatta öt ujját. — LucHius tudta, hogy lealkudhatna valamit az árból, de valami meggátolta ebben. Kiszámolta a pénzt, s a láncot a kezére akasztotta. Ez is azok közül a tárgyak közül való. amelyek a szépségükön kívül magukban hordoznak valami többletet — de mi is az valójában? Gerulata nincs messze, de, jaj, hány hét katonai menete/ésnyire van ide a szülőföld, Róma! S mennyi időbe telne, amíg kapna az útra engedélyt, ha egyáltalán megadnák... De jó lenne megint a meleg, római kék ég alatt lenni e helyett a hideg és barátságtalan égöv helyett! Sétálni a napsütötte római kertekben a Duna mocsaras partja helyett Rossz idegen folyó! Százfelé szétcsordogáló ágai több száz áttekinthetetlen kis szigetet hoznak létre. Újabb és újabb törzsek érkeznek ide, újabb és újabb különös nevű emberfajok. Úgy bukkannak fel a mocsarak gőzéből, mint az árnyak, kezükben íj, nyílvessző, dárda, kard... Most ugyan béke van, a tómai légiók csak a keskeny partsávot tartják ellenőrzésük alatt, de nemrég még kegyetlen harcok folytak, itt, a kvád földet vérrel öntözték, kiabálástól, sírástól, fegyvercsörgéstől volt hangos a táj... ó, az a sok tízezer elesett... ucilius komoran lépett be szobájába a gerulatai őrállomáson. Jókedvének nyoma sem maradt Szétnéz, hová helyezhetné el szerzeményét ezt a furcsa, lánc alakú nyakéket. Végül is egy szögre akasztotta. Milyen feltűnően válik Mária Duriőková A lánc rejtett dolgokat. Légy olyan jó, és fejtsd meg ennek a nyakéknek a titkát. Az öregasszony rábólintott s ujjaival máris morzsolgatni kezdte a sima láncszemeket körbe-körbe. A láncszemek finoman zörögtek, mintha beszélgettek volna az ujjaival. Végül száraz recsegő hangon azt mondta : — Ez nem nyakék. katona. Ez nemzetség tánc, amelyet több nemzedék ujja csiszolt simára. Minden láncszem egy nemzetséget jelöl, s minden bemélyedés a láncszemen egy családot Kimondhatatlanul értékes tárgyat birtokolsz katona. Hogyan jutottá! hozzá? — Vettem, anyóka. — A nemzetség láncnak nem szabad idegen kézbe kerülnie. Hogy mégis a kezedbe került az azt jelenti, hogy az egész népfaj kihalt. Nem maradt még írmagja sem, aki az ősi törvények szerint a lángok közé vetette volna a láncot Ó, szerencsétlen nép! Ó. szerencsétlen sors! — jajdult föl vékony hangon az öregaszszony, mindkét kezével beleszántott ritka, fehér hajába, s etőre-hátra hajlongva siránkozott. Azután, mintha az elsiratás kötelességét már teljesítette volna, hirtelen elhallgatott. — Ne akard ezt a láncot birtokolni, katona — mondta sietve, kinyújtotta a kezét s visszaadta a nyakéket. — És mit csináljak vele? — kérdezte LucHius. — Az íratlan törvény szerint fel kell áldozni a lángoknak. — De öt sestertiust fizettem érte. — Ötöt vagy ezret az teljesen mindegy — mondta az öregasszony, s a hangja úgy recsegett mint amikor száraz rőzsére lép valaki. — Vannak a földön olyan dolgok, amelyek értékéjt sem arannyal, sem ezüsttel nem lehet mérni. Elhallgatott, és többé egy szót sem szőtt. — Jól van, szót fogadok — mondta alázatosan LucHius. isszatért a kováccsal a műhelybe. Még egyszer ránézett a kinyújtott karján függő láncra, aztán sietve, de nem tiszteletlenül a kovácstűzhely izzó szenére helyezte. Alighogy ez megtörtént a lánc recsegni kezdett majd lángra lobbant a vörös láng tűzkígyóként nyelte el. A tűzropogásban LucHius mintha hallotta volna a harci zajt. a fegyverropogást, a kiáltozást sírást Amikor az utolsó tűznyelv is parázzsá szelídült minden zaj megszűnt a lánc szürke hamuvá lett A kovács a hatalmas piszkavassal megkotorta az izzó hamut amelyből forróság csapott ki. így semmisült meg a tiszta tűzben egy ismeretlen, kiirtott nép nemzetséglánca. BUGÁR MÁRIA fordítása Gerulata — Oroszvár (Rusovce) római kori neve ki a fehér falból mézszínével! Feltűnően, gyönyörűen és jelentőségteljesen. Igen, ez az, ez a tárgy mintha valami különös jelentőséggel bírna. Az ajtó felől katonaléptek hallatszanak, LucHius szobatársa. Március érkezik. Köszöntötte LucHiust, majd levette sasto/lakkal ékesített sisakját s asztalhoz ült Tekintete a szögön lógó nyakékre tévedt. — Érdekes — mondta, majd elfordította a tekintetét — Elmegyünk megnézni a versenyt? Megint ránézett a nyakékre, s elkomolyodott. — Olyan vágyódás fogott el hirtelen. — Valóban ? És mi után ? — Egy szülőházambeli, római verseny után, az ottani vidám élet anyám, apám, a fény, a meleg után... — ... a római kék ég után ? — fejezte be LucHius. s kérdőn nézett barátjára. — Honnan tudod, hogy éppen ezt akartam mondani? — Néztem azt a tárgyat — mutatott LucHius a nyakékre —, s észrevettem, hogy ugyanazt érzed, amit én. — Te is hallottad a harci zajt az asszonyok és gyermekek sírását, láttad a terjedő tüzet a megölt tízezreket... — Barátok voltak. Március — Persze. Nem is értem, miért éppen most jutottak eszembe. Igazán furcsa, hogy neked is, gondolja LucHius — Várj idehívok még valakit. Letelt már Flavinius szolgálata, nem tudod? Azzal kiment s nem sokkal később egy másik tiszttel tért vissza. — Vettetek valami újat? — ült le Flavinius lovaglóülésben a székre, s a támlára könyökölt Vidáman körülnézett — Aha azt a nyakéket. Elefántcsont? — Nem. Egyetlen darab fából faragták. — Olyan, mintha elefántcsontból lenne. Apámnak van ugyanilyen színű szobrocskája, ugyanilyen furcsa fényezéssel. — Vidám ábrázata egyszerre csak megnyúlt — Ó, szülőföldem, Róma, vidám római lányok, fény és meleg... — ... római kék ég — szinte egyszerre LucHius és Március. Nem kellene kinevetnetek — mondta elgondolkodva Flavinius. — Ezen a hideg, nyirkos vidéken az ember eNeszíti minden jó kedvét komorrá, nyerssé és vaddá válik. Mennyi embert megöltünk, több tízezret! — Barbárok voltak — hangsúlyozta LucHius. — No igen, persze. De mondd, nem voltak bátrak? Önfe/áldozóak? És szépek, mi meg halomra öltük őket... — Ők is minket. — Igen, igen, de mégis... — Ez a tárgy a hibás! — mutatott LucHius a falra, mintha rejtőzködő bűnöst leplezett von le. — Látása szorongással, lelkiismeret-furdalással tölt el. — Látjátok, mennyire titokzatos? — Különös fénye szinte vonzza a szemet — kontrázott Március. — Tudod mit barátom ? Szabadulj meg tőle! Ez megfoszt minket a katonai erőnktől! — Dobd a Dunába! — kiáltott buzgón Flavinius, mint aki valamit jóvá akar tenni. — De öt sestertiust adtam érte. S különben is, nézzétek, milyen különleges. A szüleim biztosan nagyon örülnének neki. Talán nem is, mivelhogy ilyen... — mondta elgondolkodva Március. — Ajánlanék neked valamit. Menj el a piacra, a kovácshoz, ő is egyike azoknak a barbároknak. Nemrég patkolta a lovamat, s egész jó! beszéli a nyeNünket Éppen amikor a negyedik patkót verte fel, kijött a házból egy vak öregasszony, olyan ráncos, mint az a fa ott, életemben nem láttam még öregebb embert Az emberek tisztelettel utat nyitottak előtte, s valaki a hátam mögött megjegyezte, hogy látnok. Ő biztosan tudná... # ucHiust az egész dolog egyre jobban L bő szítette, bosszantotta, de ugyanakkor érdekelte is. Elindult tehát a kovácshoz A kovács szé/esvállú kelta volt, fekete, mintha meg lett volna füstöNe, s a vállán összekapcsolt vaddisznóbőrbe volt öltözve. Karján az izmok csak úgy dagadoztak, amint a kétfejű kalapáccsal ütötte a vasat. LucHius egy darabig nézte, hogyan pattognak a szikrák a hatalmas ütések alatt s hogyan kap a tüzes vas végleges formát. Amikor a vas az ütőn már megsötétedett előadta jövetele célját. A kelta rábólintott, letette a kalapácsot, s bevezette a vendéget egy közeli, elhanyagolt kunyhóba. Fellibbentette a függönyt, és beléptek. Bent a tűz mellett ült az öregasszony, talán a világ legöregebb asszonya. Egy edényben magvakat tört miközben hófehér feje úgy remegett mintha valamire állandóan igent bólintott volna. — Légy üdvözölve, tiszteletre méltó öregasszony — köszöntötte őt tisztelettel LucHius. Az öregasszony feléje fordította világtalan szemét, majd az edényt a törővei biztos mozdulattal a tűzre tette, mintha a kezével látna. LucHius az egyik kezébe belehelyezte a láncot a másikba pedig egy sestertiust tett A kovács tolmácsolta kérését: — Tiszteletre méltó öregasszony, hallottam. hogy képes vagy felismerni a fejezték be
