Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-23 / 26. szám
SZCtaPifcG szó'vrÉS Házilag is készíthetünk szőnyegeket, falikárpitokat, párnákat, térítőkét vagy kiegészítőket (például tarisznyát, övét, sálat stb.). Ha nincs szövőszékünk, segítőeszköznek készítsünk keretet, amelynek belvilága mindkét irányban legyen legalább 15 cm-rel nagyobb a leszövendő mintánál. A ráma két szemben lévő végébe üssünk szögeket 2—2 sorban, mégpedig kétszer annyit, mint ahány láncfonalra lesz szükségünk. A hosszabb és kisfejü szögeket egymástól 3 mm-es távolságban üssük be, ha fonalunk vastagabb, a távolság lehet 5 mm, de akár 1 cm is (1. ábra). Dekorációs textíliák készítésére a vastagabb fonalak az alkalmasak. Ha csak vékony fonalunk van, akkor ezt használjuk többszálasán. Szövésre alkalmas mindennemű szőnyegfonal, pamut, szizaL, juta, spárga, madzag vagy akár textilcsík. amit előbb 2—3 cm széles szalagokra vágunk fel. Mielőtt munkához látunk, tervezzük meg a leszövendő mintát. A rajzot könnyebben „leolvashatjuk", ha négyzethálós kartonpapírra rajzoltuk. A mintát nem kell teljes terjedelemben kiszínezni, elég, ha csak bejelöljük. Szövés közben a rajzot a keret alatt tartjuk. Felvetőszábtak (láncfonalnak) legalkalmasabb a 60/3-as láncsodratú nyerspamutfonal. Ha motringban vásároltuk, akkor csévéljük fel, esetleg gombolyítsuk. Végét erősítsük az egyik szélső szegre és kétszer tekerjük rá a vele szemközt lévőre, miután átvezettük az ellenkező oldalra. Ezután forduljunk vissza a felvetőszállal és váltakozva tekerjük az ellenkező oldalakon lévő szegek köré. Minden szöget kétszer kell köriiltekemi a felvetőszállal, hogy a felvetés feszes legyen. Bújtassunk 5 cm széles kartoncsikot a szálak közé úgy, hogy egy láncfonalat felemelünk, egyet lenyomunk. Ez azért szükséges, hogy szép egy enes sorban kezdjünk szőni, és azért is, hogy a munka végeztével el tudjuk kötni a szálakat. A következőkben szőjünk a legegyszerűbb technikával, a vászonkötéssel. Eaposorsóra, vagy hálókötő tűre tekerjünk a választott színű fonalból, ez lesz a vetülékszál. Jobbról balra haladunk úgy, hogy az egyik láncfonalat felemeljük, a másikat pedig lenyomjuk. Fordulásnál ellenkezően dolgozunk (2. ábra). Ügyeljünk a hibátlan szálszámolásra! Minden sort ütögessünk le nehéz, de vékony villával. A perzsa csomó szövésénél szőjünk először 2—3 cm-es vászoncsíkot. Utána a vetülékfonal egy részét szabjuk fel kb. 10—12 cm-es darabokra úgy, hogy először feltekerjük a fonalat egy 5—6 cm széles kartondarabra és a tekerés után a fonalak egyik végét felvágjuk. Az így kapott szálakat két láncfonal közé hurkoljuk (3. ábra). 6—8, sőt több szálat is egybefoghatunk, így tömörebb lesz a csomózás. Ha többszínű szálakat fogunk össze, akkor a rojtok felülete melírozott hatást ad. Minden hurkolt sor után 2 sor vászonkötés következik, amit villával leütögetünk. Ha a perzsa csomózást nem kombináljuk más szövési technikával, akkor a szövés két szélén is kell 4 cm széles vásznat szőni. Nem szükséges a rojtok hosszát egyformára hagyni, utólag rövidebbre és plasztikusra is nyírhatjuk. A sumákolás régi szövésmód. Megnevezése ma már mást is jelöl. Domború, szemcsés felületet kapunk sumákolással, mert a vetülékfonalat kétszer egyirányban hurkoljuk ugyanazon láncfonal köré, harmadszor pedig ellenkezőleg. A szálat fölülről bújtatjuk alulra (4. ábra). Minden sor után egy sor vászonkötéssel foglalunk és erőteljesen ütögetünk — sűrítünk. Ebből következik, hogy fordulás után ellenkezőleg haladunk. Ügyeljünk arra is, hogy a vászonkötés sora se legyen ugyanaz, mint az előző. A sűrűn felvetett láncnál 2 szálat vegyünk egynek, mert ez a fajta csomózás nagyobb szélességre tágít. A torontáli minta szövésénél ritkább láncfelvetést kell készíteni, vagy a láncszálakat kettesével számolni. A vetülékfonalat két láncfonal alól felhúzzuk és egy fölött visszahurkolunk alulra (5. ábra). Innen ismételjük a bújtatást. A következő sorban ellenkező irányban haladunk. Nem kell vászonkötést szőni a sorok közé, csak erősen leütögetni minden egyes sort. A ripszkötés alapjában megegyezik a vászonkötéssel, csak soronként (esetleg kétvagy többsoronként) más színnel szövünk, és erősen leütögetjiik. Ezáltal hosszanti plasztikus csíkozás alakul ki. Ripszkötésnél 2—4 láncfonalat veszünk egy szálnak (6. ábra). A sorok között nem kell sűrű vászonkötést szőnünk. Ha fonalunk elfogyott, ne csomózzuk össze az új szállal, mert a szövet színére is kitüremlik a csomó. Néhány cm hosszúságban szőjünk egymás fölé, ütögessük le erőteljesen, hogy a sor ne legyen vastagabb. A fonal végeit hagyjuk a szövés fonákján és miután a kész munkát leemeltük a rámáról és elkötöttük a rojtokat, (űzzük tűbe a vetülékfonal-végeket és a láncfonal irányában varrjuk el. A felsorolt szövésfajták együttes alkalmazásával — legyen az egyszínű, vagy színes — izgalmas felületeket alakíthatunk ki. Ezt fokozhatjuk a fonalak vastagságának váltogatásával is. Csupán az alkotó merészségétől és fantáziájától függ az eredmény. DOBIS MÁRTA SZŰCS JENŐ felvétele *
