Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-23 / 26. szám
. vyu// Qo A szabadföldön a paradicsomot 25—30 mm vizadaggal rendszeresen öntözzük. A görögdinnye indáit rádobott, nedves földdel rögzítsük. Metszeni nem szabad. A palántázott uborkát rendszeresen 1—2 naponként szedjük, ezzel a minőségét javítjuk, s nagyobb hozamot érhetünk el vele. A terméseket ne szakítsuk, hanem éles késsel vágjuk le. Szedés után 15—20 mm vizet adjunk. A patisszont 3—4 naponként szedhetjük. Szobahőmérsékleten néhány napig, hűtőszekrényben egy hétig eláll. Másodveteményként kezdjük vetni a közepes tenyészidejű karalábét hidegágyba. A karfiol fejlődő rózsáit figyeljük, s árnyékoljuk a naptól. A nyári termesztésre szánt karfiol palántáit kezdjük kiültetni, a rövid tenyészidejűeket 50 X 40, a középérésűeket 50 X 50 cm sor- és tötávolságra. Bimbóskelt még mindig ültethetünk. A zöldbabnak 25— 30 mm vizet adjunk, s naponta frissítsük (4—8 mm-rel). Másodtermesztésre most vethetjük a bokor- és karós babot Készítsük elő a talajt 3—3,5 kg érett trágyával, 15 g pétisóval, 15 g szuperfoszfáttal, 12 g kénsavas kálival. A bokorbabfajtákat 40 cm sortávolságra, a karós babot 70 X 70 cm-re letűzött, négykarós gúlák tövébe vessük; karónként 3 fészekbe 8—10 magot. A csemegekukoricának adjunk 30—40 mm-es öntözést, talaját porhanyítsuk, töltögetni nem szükséges, a fattyazásnak nincs jelentősége. A fővetésü gyökérzöldségek szedhetők, másodvetésük most időszerű. Folytathatjuk az őszi és téli retek vetését 25—30 cm-es kötésben 2—3 cm mélyre. A korábbi vetést 10—15 cm-re ritkítsuk. Káposztaféléinket — a már fejesedé középhosszű tenyészidejű, és a másodveteménynek kiültetett fajtákat egyaránt — a különböző lepkefajok hernyóitól és a levéltetvektöl kell megvédenünk. Permetezés után ügyeljünk a várakozási időre — ne fogyasszuk előbb, mint ahogyan az a permetlé használati utasításán fel van tüntetve! Vékony, szellös anyagból készült nyári ruhánkat díszíthetjük vagy felújíthatjuk a képen látható hímzéssel. Négyzetháló segítségével nagyítsuk meg a rajzot, és vékony fonállal, szálöltéssel varrjuk ki. A ruha színétöl függően lehet a hímzés tarka: sárga tevék, drapp homokhegyek, barna törzsű, zöld koronájú pálmafák, de készíthetjük egy szín több árnyalatának felhasználásával. Ügyeljünk arra, hogy a nagyobb öltésekkel ne húzzuk össze az anyagot; megkönnyíthetjük a munkánkat, ha hímzőrámába fogjuk az anyagot. Metélőhagyma Kertekben vagy cserépben, faládákban nevelhető, frissen a hagyma és a fokhagyma ízére emlékeztető konyhanövény. Többek között burgonya-, bab-, borsó-, húslevesek, uborka-, burgonya-, francia-, hús-, virsli- és vegyes saláták, különböző sültek, halak, tojásételek, valamint vajaskenyér, túró, sajtok, mártások ízesítésére használható. Rkáns ízével a diétás ételek állandó, ízletes fűszerezöje, télen pedig friss állapotban állandó és nem költséges vitaminforrást biztosít szervezetünk részére. A metélőhagymát csak nyers állapotban, frissen, finomra vágva használjuk, és nem* szabad az ételbe főzni. Tálaláskor szórjuk meg vele ételeinket, főzéskor ugyanis a zsenge, finom íze elillan. A metélőhagyma ízesítő hatásán kívül nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősitö. Házilag a következőképpen termesztjük: A magokat márciusban melegágyba, vagy cserépbe vetjük. Májusban kis csomókban a szabadba ültetjük, állandó helyére. Az első évben várjunk a vágással, amíg a növény megerősödik. A következő évben azonban már áprilisban — ha a zöld csövecskék elég nagyok — vágható. Eléggé mélyen vágjuk, mivel így a növény jól utána növekszik és egészséges marad. Ősszel a szükséges mennyiséget cserepekbe ültetjük, és a lakásban világos, nem túl meleg helyen helyezzük el. így egész télen friss snidling áll rendelkezésünkre. Metélőhagyma-krém Keményre főzünk 4—5 tojást, villával öszszetörjük, adunk hozzá 5 dkg vajat és 1 dl tejfölt, 2 csomag nagyon finomra vágott metélöhagymával, sóval és kevés törött borssal fűszerezzük. Alaposan kikeverjük és fogyasztás előtt 1—2 órát állni hagyjuk, hogy a metélöhagyma ize jól átjárja a krémet. Hogy ne hízzunk el „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk", tartja a bölcs mondás. Az étkezés örömei fontosak az ember életében, s nem csak az a célja, hogy megtömjük hasunkat. A jó étvággyal elfogyasztott, ízes ennivaló egyik meghatározója az ember közérzetének. Őseink azért kezdtek el sütni-fözni, mert létfenntartásukhoz kellett az ennivaló, de azért is, mert kedvelték az ételek változatos ízeit. A magyar konyha bővelkedik nagyszerű ízekben. Paprika, bors, zsíros húsok, sűrű rántással készített főzelékek, paprikás krumpli, galuska, főtt tészták, krémek, habok, rengeteg édesség — ezek a világhírű magyar konyha jellegzetességei. Nem mondható, hogy mindez egészséges. De csak rajtunk múlik, hogy azzá tegyük. A maradi főzésmódok helyett olyan ötletekre, újszerű konyhatechnikai műveletekre kell törekedni, amelyekkel az egyes tápanyagok értékeit — vitaminok, ásványi anyagok stb. — jobban meglehet őrizni. Ezenkívül kevésbé hizlaló, könnyebben emészthető ételeket készítsünk.
