Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-23 / 26. szám

& bale A bonsai őshazája Kína, ahol tizenöt évszázaddal ezelőtt születtek az első bonsai „költemények". Költemények, mert hiszen egy-egy törpe fácska, növényke hosszú évek türelmes, gondos munkájá­nak eredményeként cseperedett tekintélyes öreg fává, s gondozásának, ápolásának művészete apá­ról fiúra szállt. Mi ilyen örökségről még nem nagyon beszélhe­tünk, bár az utóbbi néhány év alatt nem kevés természetbarátot hódított meg a bonsai-alapítás és -nevelés művészete. A legfontosabb alapszabály, hogy a teljesen ki­fejlett miniatűr fát természeti környezetével együtt kell kinevelnünk. A környezet csaknem annyira fontos, mint a fa formája. A fácska mellett természetes anyagokból — sziklából, kavicsból, mohából — színteret rendezünk el. Nagyon nagy szerep jut a megfelelő, ízléses edénykének is. Nálunk a legelterjedtebb stílusok: a büszkén egyenes fácska, a legyezös lombozató fa, a fa a hegyoldalon, a kígyózóan csavart törzsű fa, az erdőrészlet, a kiálló gyökerein nyugvó fa. A fács­­kák mérete lehet mákszemnyi (1—8 cm), közepes nagyságú (30—60 cm), de a legnagyobb sem több egy méternél. A Bonsai-osztály a Szlovákiai Kertbarátok Szö­vetségének a legifjabb, csupán egy éve megalakult szakosztálya. A Sziklakert-klub keretén belül jött létre, amelynek tagjai nem kevésbé különleges kedvtelésnek hódolnak. A szó szoros értelmében egy tányérnyi területen sziklakertet, erdőrészletet, miniatűr csendéletet varázsolnak lakásukba. Nem kis adag elismerést érdemlő türelem, fantázia, jó ízlés és persze némi szakértelem kell ehhez a „kertészkedéshez". A 3a ItH *tt'> / M táv. hatás azonban vitathatatlan. Elegendő leülni a növénytál elé, és máris felhők fölött, napsütötte virágos hegyoldalort, erdei tisztáson érezzük ma­gunkat. Ha nem is pótolják az igazi. Nagy Természe­tet, panellakásainkban sok örömet szerezhetnek. A sziklakerti növények ültetése, szaporítása kis­kertekben már régóta dívik. Benn, a lakásban egy megfelelő nagyságú különleges agyagtál kell hoz­zá, amelybe belehelyezünk egy mutatós nagyobb szikladarabot, legjobb a travertínó, vagy a tufa, mert kiválóan felszívja a vizet. A kő a kis színtér alapja. Lehet még homokkő, mészkő, gránitkő, kígyókő is. Olyan sziklát válasszunk, amely eleve üreges, de mesterségesen is kialakíthatjuk a lyu­kakat. A 2—5 cm átmérőjű, 5—15 cm mély lyu­kakba azután tápanyagban gazdag földet szórunk és ebbe ültetjük a parányi növénypalántákat. A kertbarátok szövetsége kétévenként rendezi meg kiállítását a szlovák főváros Vörös Rák pati­kamúzeumának udvarában. A legtöbb városlakó csak ritkán szakít időt arra, hogy kifusson a termé­szetbe, bár a lelke mélyén háborog, a természetel­lenes beton-élet ellen. Az említett kiállítás egyben ösztönzés is azok számára, akik kedvet éreznek az effajta tevékenységhez. A legfontosabb, hogy az első sikertelenség ne szegje kedvét senkinek. Elvégre a bonsai is egy emberöltőn át növekszik vén fává! PLEVA ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents