Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
no/25 Az otthon „melege" Végre! Már a kulcsok is a zsebében lapultak. Három darab. Mindenkinek jutott belőle egy, persze egyelőre csak kettő kellett, mert a legkisebb családtag csupán féléves volt. De szép is lesz: külön és együtt. Külön mindenkitől, el minden idegentől, a zsémbes házinénitől és a mindig kémkedő férjétől, akikhez a szülők állandó felügyelete miatt költöztek. Együtt tehát a kis család. A bejárat előtt megtorpantak. A felvonó még nem működik. „Sebaj! A kicsit kinn hagyjuk. Úgyis alszik. Meg aztán semmit sem ért még az egészből." Hogy jeges még a márciusi szél? Dehogyis! Csupán a várakozás izgalmától ég az arcuk. Vajon milyen lesz, olyan-e, ahogyan elképzelték? Az ajtóba illesztve a kulcsot, arra gondolt, hátha nem atipikus térelosztású, ahogyan a szülei ígérték? De, az! Az! Minden rendben. A fürdővel szemben lesz a háló. A két egymásba nyíló nagy szoba! Az ajtót kivesszük, hogy ne ossza meg a teret. Hisz ez egy egész táncterem! A konyha pici. És... igen, a legkisebb a gyerekszoba. Pontosan, ahogyan akartuk. Leghátul. Eldugva, mint egy kis kamra. Dehogyis kamra, hessenti el a rossz hasonlatot. Csak egyszerűen kicsi, és kész. Egészen belefeledkezik az új lakásba. A földön egy nagy rajzlapra terveket rajzoltak. „Sok-sok matt szekrénysorból álló bútort vásárolunk. Azt sokféleképpen el lehet majd rendezni. Ha megunjuk, csak átdobjuk, és új lesz a berendezés." Amikor fel kellett volna kattintani a villanyt, akkor jutott az eszükbe: a gyerek! Szegényke, kéken-zölden már sírni sem bírt a kocsiban, de itt úgysem hallotta volna senki. Tüdőgyulladást kapott, szerencsére gyorsan felgyógyult. Néhány hónap múlva egy kiállításon láttak végre olyan bútort, amilyet elképzeltek. Nagy nehezen elintézték, hogy az övék lehessen. Hazahozták, de a gyerek már az első nap összekarcolta a kisautóval az asztal lapját. Egy teljes évig vártak, amíg hozzájutottak a kinézett szőnyeghez. Drapp, majdnem fehér. Dehát a kis nyavalyás belegyúrta a' csokoládét! És nem is egy helyen! Hát ebből aztán elég! Bezárjuk az ajtót és ide nem lesz belépése! És csokoládét sem kap! Hogyisne, hogy az előszobában is bemázolja a falat! Majd egy hétig kapargatták az eredeti tapétát, hogy befedhessék a legújabb divat szerinti halvány textíliával. Majdnem kétéves hajsza után olyan állapotba került végre a lakás, hogy meg is mutathatnák a barátaiknak. Először is Elláékat hívják meg. Ők ugyanakkor kaptak lakást. Legalább meglátják, mit lehet egy négyszobás panellakásból kihozni. Ilyet még nem pipáltak! „Gyönyörű! Hát ez egy álom! Micsoda ötlet, a vécét a plafonig kicsempézni és a vizvezetékszekrényt fekete műbőrrel tapétázni! Eredeti!" „A konyhát nézzétek meg! Sötétbarna pácolt tölgy, beépített mélyhűtővel, tuzex villanysütővel. Képzelhetitek, mennyi utánjárásba került a narancssárga csempe..." „Ja, a vászonbúrájú lámpákat a lengyel üzletben vettük. Másfél évig vártunk rá! De megérte! Hisz az összhatás a bútorokkal..." „A gyerek? A szobájában van. Először szabadon csúszott-mászott a lakásban, de a bútorokat naponta kétszer-háromszor fényesíteni kellett utána, összefogdosta a székek huzatát, szóval rémes. Csak a baj van vele! Aztán, amikor a szőnyeget is elintézte, azt mondtuk: elég! De, ha mindenáron látni akarjátok, hozd be, drágám. Majd ügyelünk rá. És ti hogy vagytok berendezkedve?" A gyerek mindenkinek tetszett. Kár, hogy nem hozták el a sajátjukat is. Örültek volna egymásnak. De hát a háziaknak az volt a kikötésük, hogy gyerek nélkül jöjjenek. Gyerek? Az ő lakásukba még egy? Inkább egy szobatiszta ebet! „Én a részletekre nagyon sokat adok. Minden egyes darabot sok-sok utánjárással szereztünk..." A vendégek kifogytak a dicséretből, lassan szedelőzködni kezdtek. Az ő lakásuk egyszerű: fehér, nem sok darabból álló elemes bútor, nem kényes szőnyeg. Az előszobából egyszerre sírás hallatszott. A gyereket püfölte a házigazda, mert belemarkolt a szoba közepén álló, egzotikus növényekkel teli vasláda földjébe. A szép szőnyeg ...! „Hát ez valami borzasztó! Kisgyerek a lakásban! Senkinek sem kívánjuk. De azért gyertek máskor is" — jegyezte meg búcsúzóul a háziasszony. PLEVA ÉVA Gustave Flaubert szellemes mondását rejtvényünk fő soraiban találhatják meg. Készítette: K. Gy. 20. számunk rejtvényének helyes megfejtése : Aki gondolkozik, az akar, aki álmodozik, az más akarata szerint él. A Sorsolással könyvet nyert: Mester Béláné, Rozsnyó (Roznava), Varga Ilona, Dunaszerdahely (Dun. Streda), ifj. Almási Vendelné, Csallóközkürt (Ohrady), Tóth Eszter, Felsőszeli (Horné Saliby), Dávid Terézia, Nagymagyar (Zlaté Klasy). (nŐ22) A mondás 2.része Nagyon régi Órahang NDK beli tehergépkocsi Takarmány] ésga I W Ave <kö■, Indulatszó > Fél tucat ¥ * ÚW Lusta Taszít Tantál vegyjele Hőemelkedés«1 Zola regénye ▼ Üres gyomor teszi ▼ A mondás 1.része Végzetes ▼ 1 T ▼ T Tengeri emlős, lord Elcsépelt üres mondás, frázis ▼ Gálád Kínos helyzet, kellemetlenség (► Morzejel Pamutot felteker ► L* ▼ Nem a jEásih_____ Vmihez kiegészítésként járuló Értékps * prém Lámpaláz, izgalom ► ▼ Ceylon új neve Kiejtett betű ► Tetszésnyilvánítás ► ▼ a pedált biciklizik ► f ▼ . Utánozó Feladatokból álló próba I Petrov íróitársa Testben lélekben ▼ ' Kis folyó-A szerelmi költészet múzsája kifejlett FTKötelező erővel ki nyilvánít ja Idegen női Mv ► Üggyel - bajjal megszerez ► ▼ ▼ Fegyveres harcot folytat * Bús Magyar Mássá net operája !► zeneszerző T” Döntetlen a sakkban Ilyen lépcső a skála ► Szótlanul elgondol-Ji&ä______ Faragatlan. bumfordi ► * Kisgyerek teszi álmából ► A mondás 3. része ► f T N Gabonaféle Holland vál. focista hal (argó) Furcsa helyzet a sakkban A végein visz ▼ Idegen férfinév ► Ismeretlen névieave ► «► „ Kétezer az ókori Rómában Sír. kicsit népies zamattal 1 In ... veritas, borban az igazság ► Kapadohány ▼ ► ▼ Zab betűi L u Szúrós szagú gáz ►
