Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
CSALÁDIKOR A szellemi tőke értékéről napjainkban talán több szó esik, mint bármikor korábban. A képességek kibontakoztatásához nagyon fontos a tehetség korai felismerése, s ennek folyamatos, hosszú időn keresztül folytatott céltudatos fejlesztése. A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma már 1977-ben kidolgozta az alapiskolák tehetséges tanulóiról való gondoskodásának alapelveit, irányvonalát, ebből kifolyólag meghatározott képességű tanulók részére léteznek speciális osztályok; matematikai osztály, nyelvi osztály, sőt egész iskolák is, mint például a sportiskolák. — A Kassa (Koáice)-vidéki járásban mi módon kutatják fel az alapiskolák tehetséges tanulóit, és hogyan fejlesztik képességeiket, kérdeztük. Dr. Hadas Katalint a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsodó pszichológusát. — Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a vidéki tehetséges gyerekek hátrányban voltak és vannak a városi gyerekekkel szemben. Ugyanis míg egy nagy városban élő tehetséges gyerekeket lehetséges szakosított osztályokban, esetleg iskolában összpontosítani, addig a falusi iskolában ez lehetetlen. A Kassavidéki járásban például a jó matematikusokat egy külön osztályba tömöríteni csupán Szepsiben (Moldava nad Bodvou) lehet. Viszont a járás többi iskolájában is vannak tehetséges, bizonyos irányban kivételes képességű gyerekek. Sajnos, járásunkban ezidáig a tehetségekről való megkülönböztetett gondoskodást koordináltan nem szervezték, nem irányították. Az idén viszont módszertani levelet küldtünk minden A tehetség nagy érték iskolába, amely a tehetségek felkutatásához, s képességek fejlesztéséhez ad tanácsot, útmutatót. Az 1986—87-es tanévben minden iskolából beküldték hozzánk a megfigyelések alapján egyes tantárgyakban különös érdeklődést mutató és vonzalmat érző gyerekek névsorát. A jövő tanév elején kivizsgáljuk ezeket a gyerekeket, és a tesztek eredményeitől függően, valamint a személyes beszélgetések alapján az illető iskola igazgatósága minden tehetséges gyerek mellé egy úgynevezett pártfogó tanán jelöl ki, aki majd a pedagógiai és pszichológiai tanácsadó segítségével külön foglalkozik vele, tanítja majd az ígéretes tehetséget. Azt, hogy milyen eredményt érünk így el, megmondani nagyon nehéz. Minden a pedagógusok hozzáállásán, hivatástudatán múlik, ugyanis a különórákat szabad idejükben, mindennemű anyagi ellenszolgáltatás nélkül kellene adniuk. A tehetséges gyerekek ösztönzésére több módszer van, de ezeket a gyerekek jellemétől függően kell megválasztani, s a tanárok minden esetben tanácsadónk pszichológusával együtt határozzák meg. — Említettük, hogy a tehetség kibontakoztatásához nagyon fontos annak korai felismerése. Mikor szükséges tehát odafigyelni a gyerek képességeire? — A tehetség elöbb-utóbb megmutatkozik — tartja a szólás. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Talán fölösleges említenem, hogy a szociális háttér, a körülmények képesek a tehetségeket is elnyomni, átlagossá tenni. Éppen ezért a gyereket már a születése utáni első napon el kell kezdeni figyelni. S minthogy csecsemőkorban a gyermeknek — a természet rendje szerint — a legközvetlenebb kapcsolata az anyával (nőio) van, így a gyermeki fejlődés elindításában, pályájának meghatározásában az anyának van a legnagyobb szerepe. Szinte kizárólag neki van lehetősége arra, hogy gyermekei adottságait, alakuló képességeit a tehetség kibontakoztatásának irányában befolyásolja. Az egy-három éves gyermek megfigyelésére, képességfejlesztésére számtalan alkalom nyílik a rendezett családi élet keretében. A gyerek jövőjének szempontjából jelentősége lehet például annak, hogy hogyan veszi kezébe az építőjáték egyes darabjait, mennyire célszerű mozdulatokkal illeszti azokat öszsze. Hogyan keresi meg a képfigurák összetartozó, egymáshoz illeszthető darabjait, a homokozóban milyen szerszámmal és milyen ügyesen dolgozik. Hasonlóan gazdag megfigyelési és fejlesztési lehetőségekben a beszéd megtanulása, amelyben különösen nagy különbségek vannak a gyerekek között. Régóta tudjuk, hogy a beszédfejlödés tempója igen jó útbaigazítást ad a gyermek szellemi képességeinek minősítéséhez, esetleges tehetségígéretként való kezeléséhez. — A tehetség fejlesztését elsősorban a szülők, a család befolyásolják ... — Igen, ez Így van. A szakirodalom igen értékes javaslatokat dolgozott ki a családon belüli tehetségfejlesztés számára. A szülő legyen igazi társa gyermekének, közönsége sikerének. Érdeklődést kell mutatnia az őt lekötő foglalkozások, játékok iránt. Ezek között kiemelkedő hely illeti meg az olvasást. Ha szükséglete, hogy beszámoljon olvasmányairól, igazi érdeklődéssel kell ró odafigyelni és meg kell vele beszélni. Biztatni kell, hogy maga készítsen játékokat, támogatni kell különféle kísérletezéseit, hadd érdeklődjön sokféle munka iránt, legyen több hobbija. Kérdéseire mindig kielégítő választ kell adnia a szülőnek. Úgyszintén bátorítani kell, hogy minél többet kérdezzen. Az iskoláskorúakat minél előbb meg kell tanítani a lexikonok, a földgömb, térkép használatára, hogy az őket izgató kérdésekre egyedül is megtalálják a választ. Ösztönözni kell a kreatív, problémamegoldó, gondolkodásukat. Bátoritani kell őket arra, hogy a sorra kerülő feladatokat igyekezzenek saját erejükből megoldani, s ne féljenek a melléfogásoktól, hibáktól. Értékelni, dicsérni kell jó munkaszokásaikat. A szülő segítségével készítsen a gyerek munkatervet, mind a mindennapi házi tevékenységre, mind az iskolai munkára. S természetesen ügyelni kell, hogy a tervet meg is tartsa. Családi vitákba, tervek megbeszélésébe teljes értékű tagként vonják be a gyereket is, soha se hurrogják le kezdetleges vagy éppen hibás nézeteit. Ha valamiben kételkedik a gyerek, akkor számára érthető módon magyarázzák meg neki a helyes megoldást, vigyázva arra, hogy érveléseik egyszerűek és rövidek legyenek. Nem szabad a mindentudás látszatát kelteni, gyakran együtt kell utánanézni a felmerülő vitás kérdéseknek. Fejlesszék a gyermek önbizalmát, de szeszélyeit ne jutalmazzák engedékenységgel. A fejlődés magasabb fokán biztatni kell a gyereket arra, hogy készítsen feljegyzéseket fontosabb észrevételeiről. Amíg erre nem eléggé fejlett, a szülő afféle titkárszerepet tölthet be; például mesélik versrögtönzéseik leírásával, dátummal ellátott rajzaik, festményeik, sikerültebb gyurmáik és más egyéb gyűjtésével. Óvakodni kell a gyermeki produktumok szigorú kritikájától, mert ez könnyen kedvét szegi a gyermek próbálkozásának, holott éppen ez fontos az eredeti tehetség kibontakoztatása szempontjából. — ismeretes, hogy némely szülők egyszerűen elhatározzák, hogy gyermekükből zsenit nevelnek ... — Sajnos, ilyen esetekkel is találkozunk, ezek a koraérett gyerekek. A túl korai, erőltetett fejlesztés káros. A koraérettség nem téveszthető össze a jórészt belülről fejlődő zsenialitással. Sokkal több koraérett gyermekünk van, mint igazi belső fedezettel rendelkező zsenijelölt. A koraérettek hamar letörnek, beszűkülnek, s csak ritkán váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A szülőknek is figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy minden emberi tevékenység kialakulásának megvan a maga legkedvezőbb emberi életkora is. Kétéves gyermeket még nem lehet megtanítani triciklizni, de hároméves korában már játszva, szinte magától megtanul. A gyerekek többsége számára az olvasás megtanulása a hatodik életév előtt szinte megoldhatatlan feladat, míg a hetedik életév folyamán még a különlegesen nehéznek látszó írásrendszer — kínai, japán, arab — elsajátítása is meglepően könnyen megy. Ebben az életkorban — megfelelő módszer alkalmazásával — alig néhány hónap elég az írás—olvasás megtanulásához. Nevelés közben sohasem szabad megfeledkezni a gyermekkor egyik alapfunkciójáról; a játékról. A játék elhanyagolása később már szinte jóvátehetetlen. A kései pótlási szándék is probléma, mert ebben az esetben a gyermek már negatívan lóg ki a sorból, akkor követelvén ki magának az elmulasztott játékot, amikor már másfajta, felnöttesebb foglalkozások volnának.számára időszerűek. A tehetség, a képességek felismerése, kibontakoztatása tulajdonképpen bonyolult és hosszadalmas folyamat Már kiskorban, a családban kell elkezdeni, s később az alap- és középiskolában, a felsőoktatási intézményben, s valójában az ember életének végéig kell folytatni. Jó lenne, ha a tehetséges gyerekek fejlődésének irányítását, elősegítését a szülök az oktatásügyi intézményekkel karöltve hatékonyabban csinálnák, hogy egyetlen TEHETSÉG se kallódjon el, váljon a tömeg hatására átlagossá. — Köszönöm a beszélgetést! MILICKY JOLÁN Fotó: Gágyor Alfa
