Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
* Kerékpár, vagy nyakleves ? Fizikaórán a fémek oxidációját vettük, megfigyeléseket végeztünk. Tanárunk az órák közti szünetben egyszerű vízre cserélte néhányunk katalizáló enzimét, közte az enyémet is. A cserét nem vettem észre, vártam, vártam a reakciót de a vegyi átalakulás csak nem akart végbemenni. Nem sokat teketóriáztam, azt tettem, amit a diákok többsége ilyenkor tenni szokott: sandítás jobbra, sandít ás balra, előre, hátra és amit tapasztaltam padszomszédaimnál, gyorsan beírtam a laboratóriumi jegyzőkönyvbe. Akkor igazságtalannak tartottam az ötöst (hiszen a tanár is cselhez folyamodott), és a csaló megbélyegzést, de jót megjegyeztem. hogy más munkáján élősködői több, mint erkölcsi vétség és az eredményhamisítás egyenlő a csalással. Mindennek már több mint húsz éve, de nagyon remélem, hogy ma is vannak hasonló kimenetelű diáksztorik. Remélem, mert például szülőként — lányom esetében — meglepetéssel vettem tudomásul, hogy laboratóriumi jegyzőkönyv napvilágot láthat kísérlet nélkül is. anélkül, hogy a diák elvégezné a laboratóriumi munkát A tanár tudtával, sőt épp az ö kezdeményezésére, mégpedig úgy, hogy a laboratóriumi órán lediktálja a diákoknak a kísérlet menetét a „tapasztalt" végeredményt is. Felháborított az ilyen „elméletben végzett gyakorlat", nemcsak azért, mert' szakmai veszteség a diákok számára. Felháborítóbb a dolog erkölcsi oldala, az. hogy a szóbanforgó tanár akaratlanul is csalásra tanítja a gyerekeket, olyan munka tökéletes írásbeli kimutatására, amelyet nem végeztek el, és ezért ráadásul még jutalomban, jó osztályzatban is részesülnek. A gyerekek felnőnek, annak ellenére, hogy az iskola a halmazelméleten kívül másra is megtanítja őket Itt emberi tartásra, amott furfangos gondolkodásra... És mi, szülők úgy teszünk, mintha... Mintha be tudnánk fejezni ezt a kipontozott mondatot. Mintafelnőttek vagyunk, akik már nem járnak sem iskolába, sem mellé, és ha jártak, most azt is letagadják. Pedig így, vagy úgy mindnyájan szökött napközisek vagyunk, de most tervezőként, technikusként irodavezetőként ásítozva hallgatjuk a pedagógusok panaszát hogy nem nevelnek a szülők, ennélfogva megromlott a diák és a tanár viszonya; hogy már a hetedikesek is keresztülnéznek rajtuk, és a tanárok csaknem bocsánatot kérnek a középiskolásoktól. ha kihívják őket a tábla elé felelni; hogy nincs idejük nevelni a gyerekeket az igényes oktatási feladatok miatt; hogy sok a tanítás körüli adminisztráció, meg az óraszám ... Csak látszólag más téma: az idei negyedévi gazdasági tervfeladatok értékelésénél is megmutatkozott: néhány üzemigazgató annak érdekében, hogy biztosítsa a teljesítmény után járó pénzjutalmat, meghamisította az eredményeket. Itt átutalt amott nyilvántartásba vett itt kölcsönzött amott vásárolt már nem a padtársak, hanem a barátok közreműködésével. Papíron tulajdonképpen minden rendben volt, a papír lázas munkáról tájékoztatott a valóság azonban más volt: csökkenő munkatermelékenység, rossz munkaszervezés, a raktárak tele selejtáruval. Felnőttek azok. akik diákként valamicskét tapasztaltak a tisztességtelenségből — persze nem kizárólag az iskolában. Nem véletlen, hogy minderről most, néhány nappal a bizonyítványosztás előtt szólok. Sajnos megnőtt a bizonyítvány értéke, s annak ellenére nőtt meg, hogy nem tükrözheti a gyerek tényleges tudását főleg nem az önálló, alkotó gondolkodást. Megnőtt az értéke a szülök előtt, a módosabb családokban egy kerékpár, vagy hifi-torony a jeles bizonyítvány értéke, a normális családokban egy kirándulás, vagy egy értékesebb könyv, hanglemez A rossz bizonyítványért minden családban nyakleves a „jutalom". Megnőtt a bizonyítvány értéke a felvételiken is, olyannyira, hogy lassan már nem a tudás, hanem a bizonyítvány lesz a fontos, pedig sokkal könnyebb bemagolni Radnóti Miklós életrajzát mint érteni verseit rajtuk keresztül beszélni a költő életéről. Könnyebb és sajnos egyelőre ez is a fontosabb, mert egyértelműen „lemérhető", „kimutatható" valamilyen osztályzattal. (Razglednicák ? Tolsztoj írta, vagy Rozsgyesztvenszkij? — kérdi elmélázva a jeles tanuló az érettségin.) Megnőtt a bizonyítvány értéke, de erről a gyerekek nem tehetnek. Vegyék ezt figyelembe, amikor a jó bizonyítványért jutalmazni, a gyengébbért pedig büntetni készülnek. N. ZÁCSEK ERZSÉBET KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kis. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V„ József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180,-Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaíiame, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Mariska és Liíomfi, vagyis Jóba Hajnalka és Bélák Csaba, a Kassai (Kosice) Schönherz Zoltán Magyar Tamyelrű Középfokú Ipariskola „X” Iparista Színpadának tagjai, akik színészként, próza-, illetve versmondóként is sikert aratlak (írásunk a 9. oldalon) HRAPKA TIBOR felvétele (nő?)
