Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-09 / 24. szám
HENRY FELSEN A FÉRFI, AKI SOKAT SZERETETT BESZÉLNI Fred Crane szeretett sokat beszélni. Ha elment a kávéházba, vagy találkozott valakivel, leállt vele beszélgetni. Ha vonaton, villamoson utazott, szórakoztatta utastársait. De egyszer Fred megváltozott. Azóta nem beszélt olyan emberekkel, akiket nem ismer. Hogy miért lett ilyen? Erről szól a következő történet. A múlt év egyik napján Fred kirándulni ment Anglia egyik nagyvárosába. Ekkortájt kereskedő volt, és sok pénzt keresett. Fred vonattal utazott, hogy útközben beszélgethessen. A fülkében, ahol ült, három személy tartózkodott rajta kívül. Két férfi és egy nő. Az egyik férfi, aki az ablak mellett ült, újságot olvasott. Amikor a vonat elindult, a férfi elaludt. A másik férfi és a nő beszélgetni kezdtek Freddei különféle dolgokról. Egy idő után szóba került a pénz is. — A pénz nem minden! — mondta a férfi, aki orvos volt. — Én a munkámmal megmentem az emberek életét, de nem a pénzért teszem. Nem akarom, hogy sok pénzem legyen. — De egy férfinak szüksége van a pénzre — mondta Fred. — Ha valakinek nincs pénze, az minden szempontból nagyon rossz dolog. — A gazdag emberek pedig gyakran gonoszok — vélekedett a nő. — Ez igaz — felelte Fred. — A szegény emberek viszont rosszul élnek, mert nincs pénzük, és ezért néha lopnak is. A pénz megváltoztatja az ember életét. Az orvos nevetett. — Lopott ön valaha életében? — kérdezte Eredet az orvos. — Igen, loptam. Mindenki lopott már valamit — mondta Fred. — És mit lopott? — kérdezte a doktor. — Amikor kisfiú voltam, akkor loptam valamit egy üzletben. Fred gondolkodott, majd így sóit: — Most elmondok egy történetet. Fiatalon szerelmes voltam egy nagyon csinos lányba. Azt akartam, hogy ő is belém szeressen. Akartam adni neki valami szép ajándékot, de nagyon kevés pénzem volt. Egy nap megláttam egy bolt kirakatában egy gyűrűt. Gyönyörű gyűrű volt, pont olyan, amilyet a lányok szeretnek. De nem volt rá elég pénzem. Csak egy választásom volt: ellopni a gyűrűt. Elmentem a boltba, és nagyon sok dolgot kértem egyszerre. Köztük volt a gyűrű is. Amikor az elárusító elfordult egy pillanatra, elloptam. — És odaadta a gyűrűt a lánynak? — kérdezte a nő. — Nem, nem adtam oda neki — válaszolta Fred. — Akkor éjjel, amikor hazamentem, már csak egy papíron hagyott üzenetet találtam helyette. A lány nem akart engem többé látni, férjhez ment egy másik férfihoz. Hát feleslegesen loptam el a gyűrűt. De ezután elkezdtem keményen dolgozni, és nem akartam soha töbhé lopni. Négy év múlva meggazdagodtam. Ekkor már vehettem volna száz olyan gyűrűt, amilyet elloptam. Az életem megváltozott, mert gyűrűt loptam. Igen rossz dolog volt. — Most én is elmondok egy történetet — mondta az orvos. — Amikor fiatal voltam, nagyon kevés pénzem volt. Orvos akartam lenni, de néha még ennivalóra sem volt pénzem, igaz, ezzel nem sokat törődtem. Könyveket akartam venni, amikből tanulhatok. Azok a barátaim, akik gazdagok voltak, néha kölcsönadták a könyveiket, de ezeket nem tarthattam hosszú ideig magamnál. Volt egy nagy könyv, amit minden orvosnak nagyon jól kellett ismernie. De hogyan szerezhettem volna meg a könyvet? Hát úgy, hogy elloptam a könyvesboltból. Bementem az üzletbe, a könyvet beletettem a táskámba, aztán kisétáltam az üzletből. Nyugodt voltam, senki sem látott meg. Ezután orvos lettem, és azóta emberek életét mentem meg. Erednek tetszett az orvos története. A nő felé fordult, és megkérdezte: — És ön lopott már valamit életében? — Igen — felelte a nö. — Én egyszer loptam, de akkor sokat, és mégsem vagvok tolvaj. Az apám gazdag volt, és bármit kértem tőle, mindent megkaptam. De ez mégsem volt a kedvemre, azért loptam. Egyszer az apámmal elmentem a barátaihoz egy vidéki villába. Nagyon sokan gyűltek össze erre az estélyre. A vacsora után bementem a házigazda hálószobájába, és elloptam tíz fontot. Másnap reggel a férfi elkezdte keresni a pénzét. Nagyon dühös volt mert nem találta sehol. A szolgálólányt gyanúsította a lopással. Megsajnáltam a szolgálólányt, és azt mondtam: nem ő lopta el a pénzt, hanem én. Erre először mindenki nevetni kezdett, mert senki sem hitt nekem. Ekkor elővettem a pénzt, visszaadtam a férfinak, és elhagytam a házat. Soha többé nem loptam. Egy nap aztán levelet kaptam attól a férfitól, akitől a pénzt loptam. Látni akart engem. Később nagyon sokszor találkoztunk, majd egymásba szerettünk, és összeházasodtunk. Nagyon boldogan éltünk együtt, de néhány évvel ezelőtt meghalt a férjem a háborúban. La’tják, müven jól jött nekem, hogy loptam. A férfi, aki az ablaknál ült, kinyitotta szemét, és letette az újságot. — Nem akarja meghallgatni a történeteinket? — kérdezte Fred. A férfi végignézett mindhármukon, majd így szólt: — Hallottam mindent. Három tolvaj közt ülök a vonaton. — Nem vagyunk tolvajok! — mondta Fred. — Mi csak elmondtunk egy történetet az életünkből. De nem vagyunk tolvajok! — Aki egyszer lopott, az mindig tolvaj marad! — mondta a férfi. — Meg kell mondanom maguknak, hogy én rendőr vagyok. Az én munkám, hogy elfogjam a tolvajokat. Jól megjegyeztem az arcukat, s egy napon még találkozunk újra. Erednek nem nagyon tetszett az egész, de nem szólt semmit. Két barátja sem beszélt többé. Újságot kezdtek olvasni. Fred is elővette az újságját, és nem nézett többé a rendőrre. Nem sokkal ezután a vonat megállt egy állomáson. A rendőr felállt, és kiment. Nem jött vissza többé, és Fred ennek nagyon örült. Letette az újságot, és beszélni kezdett. — Sajnálom, hogy így történt. Meg kell mondanom, hogy a gyűrűs történet, amit elmeséltem. nem igaz. Csak azért mondtam, el mert beszélgetni akartam magukkal. — Az én történetem sem igaz — mondta az orvos. — Én csak rosszabbat akartam mondani, mint ön. A nö nevetett majd így szólt: — Én pedig egy olyan történetet akartam elmondani, amely mindkettőnél rosszabb. Az én történetem sem igaz. Mindhárman nevettek. Aztán a vonat arra az állomásra érkezett, ahová Fred utazott. Fred felállt, kezébe akarta venni táskáját de az nem volt sehol. — Nem látta valaki a táskámat? — kérdezte. — Velem volt. amikor felszálltam a vonatra. Aranybetűkkel volt ráírva, hogy F. C — Az a táska, amelyik ott volt fenn? — kérdezte a nő. — Hisz azt magával vitte az a férfi, amikor leszállt a vonatról. — Nem, az nem lehet az az én táskám — mondta Fred. — De én láttam! — mondta a nő. — Emlékszem a betűkre; F. C. — De ö rendőr volt! — mondta Fred. — A rendőrök nem lopnak soha. A doktor nevetett. — Nem, a rendőrök nem lopnak — mondta. — De a tolvajok igen. Az a férfi nem rendőr, hanem tolvaj volt! — Egy igazi tolvaj volt köztünk, aki ellopta a táskát — mondta a nő. — Háromszáz font volt benne — mondta Fred. — Autót akartam venni rajta. Elveszítettem a pénzt! De miért? Egy történetért. Fred soha többé nem látta a táskáját és a pénzét. És mert igy történt, ezután nem mesélt több történetet senkinek. Nem törődött többé az emberekkel. Fordította Csinger Erzsébet Langstein Erzsébet rajza (nőT|)
