Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-09 / 24. szám

CSALÁDIKOR A szívinfarktus ma világbetegség. Nálunk is mind nagyobb teret hódít, több ember esik áldozatául. Pedig elkerülhető lenne, ha . .. Ha tudnánk életmódunkon változtatni. Mert minél jobban élünk, annál rosszabb dolga van szívünknek. Erre utalnak a különböző tapasztalatok, felmérések is, amelyeket külföldi sajtóból szedtünk össze. Az UNESCO felmérése szerint, aki naponta 20 cigarettát elszív, azt 20-szor jobban ve­szélyezteti az infarktus, mint a nem dohány­zót. A nikotin ugyanis gyorsabb működésre kényszeríti a szívet, ezáltal több oxigénre van szüksége, gyorsul a vérkeringés, sűrűsödik a vér és ez gátolja az oxigénáramlást. A nikotin rongálja az ereket is. A súlytöbblet is egyike az infarktus előidé­ző tényezőknek. Közép-Európában minden második embernek súlytöbblete van. Ez nem is csoda, hiszen amíg 1946-ban átlagosan 1 700 kalóriát fogyasztott egy személy, ma már ez meghaladja a 3 000 kalóriát. Az alkohol fogyasztása ötszörösére emelkedett ez idő alatt, a zsiradékoké két és félszeresé­re. A súlyfölösleg márpedig több munkát ad a szívnek. Hollandiai fölmérés igazolja, hogy 85 százalékban azok a férfiak esnek az infarktus áldozatául, akiknek súlytöbbletük van. Angol szakemberek állapították meg, hogy azok az ülőfoglakozású férfiak, akik rendsze­resen sportolnak, 70 százalékkal kevésbé vannak kitéve az infarktus veszélyének, mint azok, akik egyáltalán nem sportolnak. Az úszás, turisztika, gimnasztika elősegíti az értágulást, gyorsítja az anyagcserét, erősíti a szívizomzatot. Ha összeadjuk a nem dohányzás, a megfe­lelő testsúly, a rendszeres mozgás előnyeit, megtudjuk, hogy ez a három tényező együt­tesen 40 százalékban csökkenti az infarktus­veszélyt. A fennmaradó 60 százalék azonban arra figyelmeztet, hogy nem elég betartani ezt a három követelményt ahhoz, hogy elkerülhes­sük az infarktust. Mert itt van még a követ­kező, nagyon jelentős tényező: a stressz. Ez ellen is lehet ugyan védekezni, noha itt nem teljesen minden függ mitőlünk. Két francia szívspecialista több ezer páci­enst vizsgált meg. Többségüknek nem volt súlytöbblete, nem dohányoztak, a vérzsírtar­talmuk normán belül volt, a vérnyomásuk is megfelelő, aktív fizikai munkát végeztek — mégis infarktust kaptak. A páciensek közös jellemvonása: arcukon nyugtalanság ül, be­szédük gyors, mozdulatuk hirtelen. Ujjaikkal idegesen kopogtatnak az asztalon, igyekez­nek mindig pontosak lenni. Az orvosok sze­rint mindez arra vall, hogy állandó feszült­ségben élnek. Az állandó stresszben élő emberekre jel­lemző még: mindig kevés az idejük, nem tudnak egy pillanatig sem nyugodtan ülni, semmitevéssel, lustálkodással tölteni az időt. Gyorsabban járnak és esznek, mint a többiek. Gyakran többféle dologgal foglal­koznak egyszerre. Beszéd közben gesztiku­lálnak, ujjaikkal dobolnak. Élesen nevetnek. Gyorsan felfortyannak. Becsvágyóak és fog­lalkozásuk mellett egy csomó más elfoglalt­ságuk is van. Eltitkolják igazi érzésüket, ked­vüket. Türelmetlenek. Ezeket a tulajdonságo­kat nehéz ugyan megváltoztatni, de tudato­san elérhetjük legalább részbeni változtatá­sukat, s ezzel együtt az infarktusveszély csökkenését is. A mindennapos stresszhatások elkerülése végett jó, ha megjegyzünk néhány „arany­­szabályt" : Semmi sem tudja úgy letörni aktivitásun­kat, mint a kezdeményezésünk elfojtása, tönkretevése. És semmi sem tud úgy serken­teni, mint a siker. Az embernek, amikor nagyon szorong, fél, mindig arra kellene gondolnia, milyen sikereket, kellemes élmé­nyeket élt át a múltban, mire lehet büszke az életben. Azt kellene szem előtt tartania, hogy nem lehet mindig és mindenben az első, a többiekre is szükség van, nemcsak az elsők­re. Nem szabad balasztgatni azokat a dönté­seket, amelyek ugyan fájdalmat okoznak neki, de elkerülhetetlenek. Arra kell gondolni, hogy a fekély is akkor heged, ha már kivág­ták. A megoldásra váró problémán minél előbb túl kell jutni! Naponta fel kell fedezni az élet szépségét. El kell ismerni, hogy töké­letesség nem létezik, be kell érni azzal a fokozattal, ami számunkra elérhető és meg­valósítható. Meg kell állapítanunk saját stresszünk szintjét. Ezután magunk határoz­zuk meg melyik a középút feladataink nyu­godt teljesítéséhez. Ha mindezt sikerül megtartanunk, akkor sikerült csökkentenünk a stresszhelyzeteket is, és ezzel néhány lépéssel távolabb kerü­lünk az infarktustól is. Az orvosok azt is megfigyelték, hogy az infarktust illetően vannak a hétnek bizonyos veszélyes napjai. Például a hétvége előtti és utáni nap. Sőt, a nap óráiban is vannak különbségek, veszélyes a reggel nyolc és tizenegy óra közötti idő. majd a délután három és öt közötti. S az is bizonyított már, hogy az infarktusok több mint kétharmada otthonába éri el az embert A statisztikai kimutatások szerint az in­farktust a betegek negyven százaléka túléli, mivel a szívnek rendkívüli a regenerálóké­pessége. Ha az infarktus a szív egy részét működésképtelenné teszi is, a fennmaradó rész képes tovább dolgozni. Az emberi szív 120 évig is működhet, de 45 éves korban is felmondhatja a szolgálatot. Attól függően, milyen az életmódunk. Ma már sok mindent tudunk a szívről, tudjuk, mi árt és mi használ neki. Az is bizonyított tény, hogy legjobb orvosság: a gyengédség. Tehát az egyik oldalon a kocká­zatos tényezők, beleszámítva a mindenna­pos stresszeket is, a másikon pedig: a bol­dog, kiegyensúlyozott emberek ritkábban kapnak infarktust. Egy amerikai szivspeci­­alista előírta a pácienseinek, mit egyenek, igyanak, mikor aludjanak, hogyan viselkedje­nek. Mindegyikük megtartotta ezt, ennek ellenére az infarktus kockázata megmaradt. Kiderült ugyanis, hogy mindnyájan boldogta­lan emberek. Nemcsak szóbeszéd ugyanis, hogy szívfájdalmába belehal az ember... Egy amerikai klinikán súlyosan beteg páci­ensek kezére mérőkészüléket kapcsoltak. Naponta többször jött a nővér hozzájuk, elbeszélgetett velük, kézenfogta, megsimo­gatta őket. A páciensek szive ekkor nyugod­­tabban vert, nem féltek úgy a haláltól, mint amikor magukra maradtak. A lelkinyugalom. a biztonságérzet nyugtatja a szívet, kihat az egészségre. Az orvosok azt is megállapították, milyen rossz hatással van a szívre a partnerek szét­választása. a féltékenység, a csalódás, a bánat, a lelkiismeret-furdulás. A lelki fájdal­makkal az ember sokkal nehezebben birkó­zik meg, mint például a magas vérnyomás­sal. Az elvált férfiak és nők nemcsak öngyil­kosságot követnek el gyakrabban, hanem infarktust is előbb kapnak. Megfigyelhető, hogy az idős emberek, akik nagyon kötődnek egymáshoz, rövid időn belül halnak meg egymás után. De ez nemcsak az öregekre vonatkozik. A fiatalok, gyerekek is nyugod­­tabbak, ha közelükben szeretett személy van. Amerikában a szívinfarktussal kapcsolat­ban vizsgálták a környezetet, összehasonlí­tották az éghajlatot, a légnyomást a levegő tisztaságát, az étkezési szokásokat stb. Ezekből arra a következtetésekre jutottak, hogy a keleti részben lévő államokban keve­sebb a szívinfarktussal sújtott betegek szá­ma, mint a nyugatiban. De még ezen belül is van eltérés. Nevadában például sokkal több férfi kap infarktust, mint bármelyik más ál­lamban. Utahban viszont a legkevesebb, ho­lott egymás mellett fekvő államokról van szó. : Pedig Nevadában nagyon jó az éghajlat, magas az életszínvonal, sok a sportolási lehetőség, még a mondás is azt tartja, „amit nem tudsz otthon csinálni, megteheted Ne­vadában'’. Utahban viszont nyugalom van, még a válások száma is nagyon alacsony. Úgy látszik, éppen ezért kisebb náluk az infarktusveszély is! Zs. S. Fotó: archív Elkerülhető-e az infarktus? (nőio)

Next

/
Thumbnails
Contents