Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-02 / 23. szám
Fotó: NAGY LÁSZLÓ MÁSODIK MEGÁLLÓ Jobboldalt községtábla, köpcös betűkkel van odapingálva a falu neve. Szép a vidék. Temérdek szőlő a dombhátakon, a falu szélén vasút, meg a századelőről. Gubancos fák az út mentén, mögöttük nagy házak, egyik ékesebb-íényesebb, mint a másik. Az utcán most csak gyerekek, öregek; a derékhad dolgozik, a szövetkezetben, a szeszfeldolgozóban, vagy a vasút hordja őket messzebbre. A fasor végén az út hirtelen megszélesedik. itt áll az iskola. Két óra felé jarhat az idő, hétágra süt a nap. A nyugdíjas tanító: Itt a faluban nem lehet eladni a bort. mert mindenkinek V3P bő ve p "^örténsírrv borvidék ez itt, rengeteg szőlő van, a szövetkezetnek száz hektáron van szőleje. Voltak itt, igaz. úgy még régebben bögrekocsmák, de ez már megszűnt. Nem is a borra! van itt baj, hanem a tömény szesszel, azt isszák; s ami meg rcszszabb. hogy keverik. Ott van az átellenben a szomszéd is, olyan a teste, mint a dob, lábujjai meg mint a vizeskanna, az keresztül a szaimaszáion semmit nem tesz. Reggei már korán a kocsmában áll. féldecivel kezdi a napot; most a kórházban van, ott csapolgatják. És menny! van belőlük még a faluban, bizton állítom, évente legalább öten ennek következtében, az alkohol miatt halnak megl Az etetők viszik magukkal a szeszt az istállóba, igaz, hogy nehéz munka; ezert is van, hogy le sem tudják őket váltani, nincs kivel, erre a munkára nem kapnak embert. Ami a borzasztó, hogy isznak az asszonyok is, egyre többen; a kocsmába még nem járnak be, azt még nem merik, de viszik haza az italt. Sokáig alelnök voltam, ismertem a falu szennyeset, s mondhatom, mikor bejöttek panasszal, azoknak a kilencven öt százaléka az alkoholra volt visszavezethető. hiiaba kértük, hogy vigyék el, mi semmit nem tehetünk, akkor még olyan törvény volt, hogy nem leheteti. A példa nagyon fontos, hogy mit tapasztalnak otthon a fiatalok. Nem egyet látok, előttem dülöngél, s tudva tudom, hogy az apja és az anyja is ivott. Megszokja a gyerek, hogy az apja a kocsmába jár. s ha nagyobb lesz, csak ö is oda fog járni. Meg talán az, hogy az életnek nincs valami nagy változatossága itt, s az a szórakozás, a kocsma. Minden mindegy, olyan a nép. nehéz megmozdítani, hogy valami végett összejöjjön. Nincs, ami összefogja őket. Az én nagyapám nyolcvankét évet élt meg, nagy pincéje volt, a bort szerette, meg sem volt soha részeg. Be tudta osztani, tudta a módját. Be volt készítve hordókkal a bor meg a Dálmka. es csak ünnepekkor, disznóöléskor, aratásnál vettek a hordóból; nemhogy mindig. Mari néni: Jaj. ittak régen is, de azért ilyen rossz nem volt a világ, mint most. Voltak olyan kirívó esetek, nekünk is volt egy szolgálónk, az egy-kettöre felhajtott két litert, s akkor mar nevették, hogy a Margit már megint hason szüretel. Most jólét van, most mindig kirántott húst esznek, mindig lakodalom van, mégsem tudnak betelni az emberek. A fiam is; olyan tört már, a sok ital megeszi Azt mondjak nálunk, amilyen az arcod, olyan a májad. Kérdem tőle. minek iszol, mire jó az, tán jódolgodban7 De nem tudja megmondani A fiatal tanító: Az apám, mikor kocsmába ment, fehér inget veti. frissen megborotválkozott. Vasárnap délután ez volt a program, akárhogyan nem ültek be a kocsmába. Most meg. rajtuk a piszkos ruha, vasárnap, ünnepnap mindegy — le sem vetik. Csak a munka, a munka, ameddig bírják; utána a kocsma, aztán kezdődik minden élőiről. Amit más megszerez, nekem is meg keil szereznem, abbahagyni nem tudják. Itt azt mondják, nem Iszik többet, mint más „rendes ember”. De mennyi az a több? Valahogy ez adja a feloldódást. Föl gyorsulni látszik nagyon az élet, hajszoltak, idegesek az emberek, aztán ez a vigasztaló. Tagadhatatlan, hogy a faluban az élet központja a kocsma, es hogy annak is megvan a maga kultúrája. A kocsmában beszélgetnek, dohányoznak, kiköpnek, deháí ez mind hozzátartozik a kocsmakultúrához. Akkor van baj, mikor a kocsmában sok a részeg ember, mikor a kocsma lezüllik. Nálunk már azért (igaz, nemcsak azért) járnak a kocsmába az emberek, hogy berúgjanak. Tizenhat éves kislány (egészségügyi szakközépiskolás): Az en apám szerintem alkoholista. Gondolom, meg tudom különböztetni az alkoholistát a nem alkoholistátok Egy-két részletet eímon dók az életünkből. Egyszer az anyámnak egy hétre be kellett mennie kórházba, mivei az idegei tönkrementek. Szer.rj+0 gp gc g2 spőfTí tettük tönkre. Szóval, egyik vasárnap elmentünk meglátogatni az anyut a korházba (G.-be). A buszra menet az apam bement négy kocsmába is. Mikor hazaértünk, a faluban is bement a kávéházba, így nekünk magunknak kellett hazamenni. Ha részeg, akkor mindig azt válaszolja a kérdéseinkre, hogy „nem lényeges”. Mire én és a testvérem rákiáltunk, hogy az lényeges, hogy állandóan a kocsmában ül. Amíg nem volt otthon az anyu, mindennap két orat veszekedtünk veie. Az a baj, hogyha az anyu itthon van, akkor nem ienei neki visszafeieseini. Pedig én. ha nem pofázok neki vissza, akkor nem bírom ki. Olyankor úgy gyűlölöm, hogy meg tudnám olm. Mostanság pedig olyan durva, hogy minden ok nélkül megpofoz. Az anyu tűri, csak nem tudom, hogy miért. Mór kétszer megfenyegette az aput, hogy beadja a válópert, de eddig még nem tette. Azt hiszi, hogy így jobb? Nem értem az anyut, ha már nem szereti, akkor miért nem válik el tőle. Soha nincs olyan nap, hogy ne lenne legalább a fejeben. Este tizenegy után olyan részegen jón haza, hogy úgy keli levetkőztetni. Előfordult már, hogy ok nélkül megvert. Például egyik délután a szobában tanultam, bejött, felkapta a füzetemet, majdnem széttépte és megpofozott. Közben kiabált, hogy mit írok. De ez nemcsak a mi csaladunkban van így, nisz a faluban van legalább négy hely, ahol berúghatnak. Kultúrhaz rendes nincs, de kocsma az van. És ezeken a helyeken minden este nagyon sokan vannak. A sok kocsmáros bepénzel a rengeteg részegtől. De mire jó az. ha egy részeget kiszolgálnak? Ők még, úgy látszik, nem élték át, amit én. Selymes füvek, virágok, pitypang. Ahoi vége szakad, ott kezdődik a kocsma területe. A letérőnél gödör, keskeny deszka rajta átalvetve, nagyot dobódik a hirtelen fékező autó kerekei alatt. Kiaszott, cserepes ajkú ember ballag a kocsmaajton kifelé, nagyot nyel a felkavart nyár eleji porból, krákoava köpi ki a szürke nválcsomót. Fennen ragyog a rtap, szórja sugarait melegen mindenkire. Lassan négy óra. A körzeti orvos: Sehol nem érzem annyira a tehetetlenségemet, mint az alkoholistáknál. Itt nem a betegséget, a beteget kell gyógyítanunk, komplex módon kell közelítenünk az emberhez. Az orvosnak ehhez ki kellene lépni a rendelőből, ki a társadalomba, a faluba, hogy föltárja a betegséget létrehozó folyamatokat, de hat erre képtelenek vagyunk. Kísérjük csak el a beteget, aki keresi a kapaszkodókat, amelyek nélkül ki van szolgáltatva az alkoholnak! Nincsenek közösségek, amelyek megfognák a kezét Egyetlen lehetösege van sok esetben — a kocsmabarátok, s velük ismét az ital. Meg aztán, a beteget nem is lehet kiszakítani abból a közegből, ahol élt. Ott kellene megtalálnia a kapaszkodókat. A közösségnek kellene összefognia, hogy meggyógyuljon a beteg. Visszajön a fiatalember az elvonókúráról, megígéri, hogy többet nem iszik, de egy hónap múlva visszaesik. Mit tehetünk7 Semmit. Olyan lett a szokásrend, hogy mar az maga alkoholistává teszi az embert. Elfelejtettük, hogy az ivásnak kultúrája van. Persze, borzasztó sok stresszhatásnak van a mai ember kiteve, ami átvezet a neurózisba, és odahajtja a legtöbb embert a pohárhoz. Semmihez nem lehet ma olyan könnyen hozzájutni, mint az alkoholhoz. Meggyőződésem, hogy többet isznak ma az emberek, mint régebben. Persze, ez jobban fel is tűnik, hiszen ma mindenkinek be kell menni munkába, nagyobb a nyilvánosság, jobban belelátunk az emberek életébe. Régebben azért nagyobb volt a bezárkózás a termelési és családi struktúrába, meg persze pénz sémi volt annyi. Az is igaz. hogy több volt a pancsolt pálinka, a habarékok. Persze, az alkoholizálás helyi szokásokhoz is kötődik, ismerek például olyan falut, ahol borosteát meg forralt bort raknak a szülök termoszba a gyerekeknek tízóraira. Sok múlik tehát a szemléleten, azon, hogy hogyan tekint a szükebb környezet az alkoholra. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy itt minden az emberen múlik.
