Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-14 / 16. szám

JÓZSEF ATTILA

Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol, tavasz van! Hallod-e ? Nézd. hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szék

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, g)'önyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz ? korai? Nem volt itt sose tél! Tattantsd ki a szived, elő a rügyekkel — a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!