Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-14 / 16. szám

Csehszlovákia világviszonylatban az egy főre eső töményszeszfogyasztásban a harmadik. Az egy főre eső alkoholfogyasztás évi 12 liter, ami azt jelenti, hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, tizenkét liter tiszta szeszt „hörpint fel". Az utolsó húsz év alatt az alkoholfogyasztás száztizennégyszeresére emelkedett. Tény, hogy az alkoholizmus társadalmi probléma, a mértéktelen alkoholfogyasztás szinte már „népbetegség"; társadalmunk mégsem fordít kellő figyelmet a jelenség tartalmi magyarázatára! A szorongató számadatok egyértelműen bizonyítják, hogy szánalmasan alacsony szinten állnak vagy teljesen hiányoznak azok a gyógyító stratégiák, amelyek biztosítanák az alkoholisták felismerését és kezelését, az elsődleges megelőzésről nem is beszélve. Abban a világ alkohológiai szakemberei mindnyájan megegyeznek, hogy megoldást csak a megelőző stratégiák hatékony megvalósítása hozhat. Az esetek nagy részében a beteg mégis csak sok év után, mikor már a társadalmi cselekvésképtelenség határán áll, kerül szakorvos elé. Arról nem is beszélve, hogy nemegyszer még az egészségügyben dolgozók sem ismerik el az alkoholizmus betegség jellegét, jellemgyöngeségnek tartják. Szerkesztőségünk sorozatot indít, melyben az alkoholizmus szülte gondok és defektusok ördögi körét igyekszünk körbejárni; az egyes részek hosszabb-rövidebb időközökkel kerülnek majd megjelenésre. Kérjük azokat az olvasóinkat, akik élettapasztalatukkal, eligazításaikkal segíteni tudják munkánkat, írjanak vagy közöljék címüket. Hálásan fogadunk minden segítséget, annál is inkább, mert a szenvedély bármelyikünket megkísértheti! Azokért, akiket mérgez, azokért, akiket kísért, s a védtelenekért indul ez a sorozat! ISZÁKOSOK I. Este van, telihold. Fénye rávetül a fal­nak támasztott biciklire, a bejárat egé­szen el van torlaszolva. A korlát mellett, a sarki lámpa fényénél két férfi önti magába a sört, az egyik még a biciklijét sem ereszti el, hasával támasztja a kor­mányt és a vázat. Az oszlopnál egy férfi dülöngél, ruhája koszlott, cérnahangon gajdász valamit. A helyiséget egészen ellepi a szesz és az izzadság szaga; nehéz, fojtogató a levegő, alig lehet mozdulni. Ember em­ber hátán, arcuk vörös, folyik rajta a verejték, szót alig lehet érteni. A szélső sarokban egy kopasz férfi fekszik, fogat­lan szája mammog. arca veres, piszkos, keze az asztal felé nyúl. A közelben ülők összeröhögnek, a fiatalabbik decispoha­­rat visz neki. képébe-szájába dönti a pálinkát, közben nagyokat nyerít. Az egyik újabb kört rendel, a mellette ülő nő elkapja a kezét, ölébe telepszik, szé­les. eltúlzott mozdulatokkal simogatja. A többiek bambán vigyorognak, a nő képéről dekában csorog a festék. Mellet­— Az alkoholista ember személyiség­­képe nagyon érdekes — mondja a pszi­chológus. — Vannak emberek, akik soha nem lesznek alkoholisták. A tudat mély­rétegei és a későbbi lelki, pszichés prob­lémák között, melyek az alkoholizmus­hoz vezetnek, szoros kapcsolat van. Az alkohol oldja a szorongást, lerombolja a gátakat; így megszünteti a szorongó lelkiállapotot. De csak addig lazít, míg az ember iszik, ha közben abbahagyja az ivást, a félelmek, feszültségek megint előveszik az embert. A tapasztalatok sű­rűsödésével az ember erre hamar rájön. Tehát újra iszik! Eljut odáig, hogy már Később, a testi függőség időszakában már szükséges a gyógyszerkezelés. — Melyik az ok és az okozat? Nehéz megmondani. Az ember azért iszik, mert rossz a házassága, vagy fordítva, azért ment szét a házassága, mert iszik? Va­jon meglazultak az emberi kapcsolata­ink, azért iszunk, vagy az alkoholizmus idézi elő a kapcsolatok lazulását? Nehéz szétválasztani a kettőt, mert kevered­nek. Valami azonban nagyon nincsen meg bennünk: a tolerancia képessége. A gyógyítás és a gyógyulás eredményessé­ge szempontjából pótolhatatlan szerep és feladat jut a családnak és a közelebbi környezetnek. Az otthonteremtés dolga ma is, az emancipáció korában is az asszonyoké. Érzelmileg az anya tartja össze a családot! Nem azzal, hogy mos, főz, hanem hogy harmonikus légkört te­remt. Ez a szilárd családi hátország a legtöbb alkoholista mögül hiányzik, nem segít a betegnek. Az asszonyok elválnak, elviszik a gyereket, a férfiak ütik az asz­­szonyt, ahelyett, hogy együtt keresnék a Mit akarok én. azt mondja meg, mit akarok? Az élet egy nagy «** Ha tom, akkor legalább nem érzék semmit." "Hai' ^ Tlrtct^Am^r magáét, csak e/ső út az a tűk részeg gyönyörrel énekli egy öreg­ember: Akácos út, ha végigmegyek raj­tad én Testét-lelkét beleadja az üvöl­tésbe. A nő odébblöki. megfogja a férfi karját, húzza magával, dühödt mozdu/a­„Én. kisasszony, az e3esz k^t 3SZtám istg^'trsor, bor, pálin-7a, mindegy volt neki. Én sem mara­dok le, nem hiszi ? tokkal próbál utat törni a tömegben. Az egyik részeg elakasztja, a nő hevesen vagdalkozni kezd, retiküljével lesöpri a poharakat az asztalról. Pohár az asztalon, színültig töltve. Első vagy az utolsó? Sokan hiszik és sokan vallják, orvosok és gondozók egyaránt, hogy az alkoholistákon nincs segítség. A beteg pedig tagadja alkoholbetegségét, így védekezik az előítéletek, a megbé­lyegzés ellen. A család, a környezet is inkább fedezi, mint segíti a beteget (ha egyáltalán tisztában van azzal, hogy ez is hasonló tünetegyüttes, mint például a gyomorfekély, hogy az alkoholizmus is betegség). A közvélemény is satnyább embernek tartja az alkoholbeteget, mint azt az embert, aki ugyanúgy iszik, csak nem vállalja a diagnózist. Az ember nem lesz alkoholista egyik napról a másikra. Sokszor tizenöt, húsz­éves előtörténet, poharazgatás előzi meg. A küszöböt nehéz kitapogatni. Talán ak­kor lépi át az ember, mikor már muszáj neki inni, hogy ne érezze magát betegnek, mikor ahhoz, hogy társadalmilag elfogad­ják, már kora reggel fel kell hajtania két kupicával. nem azért iszik, mert szorong, hanem azért szorong, mert iszik. Kedélye, pszi­chéje már az alkoholtól függ. Ez addig tart, míg a szervezet meg nem szokta az alkoholt. A pszichés rászokást felváltja a testi kötődés; ha az ember abbahagyja az ivást, elvonási tünetek lépnek föl (iz­­zadás, remegés). Képtelen már alkohol nélkül meglenni. Az ember a tudatában szabadon lebegő szorongást racionali­zálni próbálja, rájön, ha iszik, megszűnik a feszültség. Ebben az első fázisban, a pszichés rászokás idején még pszichote­rápiával tudunk segíteni. Feltárjuk azo­kat a gócokat, amelyek miatt az ember alkoholizál, a személyiség neurózisát ké­pesek vagyunk közösen „megoldani". .neked szépek a körmeid, rah tad látszik, hogy normálisán ete V- az életedne^nmusajekem STJJ/í.». »»**'-"*MW" itt?!" gyógyulást. Ha az okokat keressük, nem feledhetjük, hogy az alkoholista ember mögött mindig ott áll a családja, a jelen­legi vagy a gyermekkori, a szó nemcsak szimbolikus értelmében. Az alkoholiz­mus lehet egy gyerekkori trauma lebon-

Next

/
Thumbnails
Contents