Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 2. szám

APHRODITÉ SZIGETÉN

Ciprus. Már maga a szó is gyönyörű, költői hangzású. Szabadságot tölteni ezen a Földközi-tenger északnyugati csücskében fekvő szigeten olyannak tűnt, mint kiszabadulni a hétköznapok szorításából. Elragadónak képzeltem el ezt a tenger ölelésében ringó napfényes földet, fehéren csillogó homokos parttal, pálmafás sétányokkal, olajligetekkel, narancsültetvényekkel. Ciprus valóban ilyen. A larnaki üdülőközpontban, a sziget délnyugati részén, egy szeptember végi éjjel szállt le utasszállító gépünk, innen busszal utaztunk még hat kilométert a Blau Rivage szállóba. Az éjszaka meleg volt, a fárasztó utat követően jól esett egy rövidet aludni a szellőzőberendezés csendes zsongása mellett.

Reggel kilenc órakor már magasra kúszott a nap a látóhatár (Ölé, szinte versenyt futott a hőmérő higanyszálával. amely délidőben, árnyékban a 35—40 "Celsiust is elérte. Az idegen türelmetlenségével indultunk felfedezni a szigetet. Szállodánkat, amely félszáz méter távolságra lehetett a tengertől hatalmas citromfák, oleanderek. banánfák vették körül, közöttük gyönyörű ismeretlen virágok, bokrok, fák.

Mi sem természetesebb, minthogy első utunk a tengerhez vezetett. A víztükör csendes volt. és a visszaverődő napsugár kápráztatta szemünket. Az ismeretlen utazó szavai jutottak eszembe, aki elsőízben meglátván a tengert. így kiáltott fel: „Valóban gyönyörű a tenger, kék, mély és végtelen.” A tergerparton azonban már ott láthattuk az idényvég nyomait — a homokban, a nyugágyakon és a napernyőkön egyaránt. Ám szállónk a tengerpartról nézve, a buja növényzet gyűrűjében olyannak látszott, mint oázis a sivatagban, mert ebben az évszakban az egész környék, ahol nem öntözik szüntelenül olyan, akár a kiégett puszta.

A két-három hétig tartó enybe, fagy és hó nélküli telet követően tavasszal üde zöld színt ölt itt a természet. A nagy melegtől és a tavaszi kiadós esőzésektől a növény és gyümölcs rendkívül gyorsan be is érik. Ahol öntözik, ott évente kétszer, háromszor is beérik a termés, másutt elszárad minden. Kirándulásunk alkalmával a sziget

ZLATICA

FUNKOVÁ

délkeleti részén kilométer hosszúságú, gazdagon termő ültetvényeket, földimogyoró-, olaj-, banán-, füge- és egyéb ligeteket láttunk. A termőföld kizárólag magántulajdonban van, s csak a vagyonos birtokosoknak és bérlőknek futja öntözőrendszerre. A legnagyobb és legértékesebb ciprus- és olajfaültetvények a sziget északi részén, a török hadsereg által megszállt területen vannak. A délnyugati területen, ahol ottjártunkkor a hatalmas vörösesbarna földtáblákat csak itt-ott tarkította zöldellő burgonyaszár, szőlő, dinnye és zöldségféle. Az emberi lakhelyek — a pompás villák, vidéken a szerényebb családi házak — körül azonban az erkélyeken, az ablakokban mindenütt növény és virág. A természeti szépségekben bővelkedő sziget belterületén húzódik végig a hegyvidék. A dimbes-dombos területet a pálmák, citrusok mellett cédrusok, gesztenyék, olajfák sokaságával borítja. Feljebb a hegytetőkön — különösen a Troodos hegységben — tűlevelű fák is vannak.

Mindemellett bennünket leginkább a kristályvizű tenger ejtett varázsába, ahogy az égszínkék ég alatt, a tajtékos hullámok ölelésében meg-mcgcirógatott a kellemesen sós szellő, amely a keleti parton állandóan fújdogál. Itt, ebben a festői öbölben bukkant elő a görög mondák szerint a fodros vízhullámokból a szépség istennője, Aphrodité. Ezért nevezik gyakran az útikalauzokban és a sokféle propagációs anyagban Ciprust Aphrodité szigetének. Aphrodité szobrának másolata díszíti az emléktárgyakat, üdvözlőlapokat és a szobormás kicsinyített példánya minden ajándékboltban megvásárolható. Az Aphrodité-öböl környékén és tőle keletebbre. Paphos és Limasol városok mellett az ásatások során a görög és a római birodalom idejéből felszínre került romok, tárgyak a sziget múltjáról regélnek. A legnevezetesebbek