Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-03 / 10. szám

POSTALÁDÁNKBÓL Életem szürke volt homá­lyos. Gondolataim esőfelhők. Egész énemmel a sivár földet markoltam, lapulva. Az ellensé­gek tengerén nem volt barát­ság-part. Magamban küszköd­tem a széllel. Aztán jöttél Te. fény. Felkelt a nap. a hideg fájó emlékké zsu­gorodott. Belédnéztem. ember. Növekszik a zátony a folyó sod­rában. rárakódnak újabb és újabb hordalékok. Végül kizöl­dül, sziget születik. így nőtt bennem az érzés. Ha messze vagy. elsorvad a szivárvány, elhalványul a fák zöldje. Nézem a levegőt fáj. Mindegy, ki szól. mit mond. A virágok örömöt nem adnak, ál­latok szeretnek, de belül üres vagyok. De aztán itt vagy velem. Szárba szökkenő gabona, bólo­gató rózsa, nevető felhő. Surra­nó patak, szentély-fa. orvosság. Szavad kevés. halk. Súlya van. Gondolatod enyémmel találko­zik. mielőtt kimondanád. Rám­nézel. rádnézek. Látsz engem. Olyannak, amilyen vagyok. És ezt rajtad kívül senki sem látja. Látlak, tudom, ki vagy. Éreztek. Semmink sincs. Annyi sem. mint másoknak. Kevés a tárgy, mely minket szolgál. De nekem adtad a zenét, a színeket, a formákat. A Szépet. Hálás va­gyok és követelődző. Akarom, hogy vetem légy. Varázsló vagy, ki foglyul ejtettél: csak Veled hallom a dalt. csak Veled látom a színt. Bátor vagyok, kitartó, jó. Veled. Éjjelente itt alszol mellettem. Érzem tested melegét, már nem félek ébredni. Itt vagy. A nap. mely arcoddal kezdődik, nem lehet szomorú. Néha úgy érzem, leéltem egy életet, előtted. A másikat Veled kezdtem. Ne legyen több. elég már. Hegyek mosolya, erdők sóhaja. Tenger ölelése. Enyém vagy. Nem kiáltom világgá, nem harsogom hegyeken állva. Csak magamhoz vonlak, este. felto­luló melegség hullámában, s halkan mondom: szeretlek. Maradj velem. Végig. F. I. Új óvoda Perbetén (Pribeta) örömteli esemény ré­szesei lehettek nemrég a falu lakosai. Új, kilencven férőhelyes óvodát és húsz férőhe­lyes bölcsödét adtak át, mely 5 millió 300 ezer korona értékű, s önsegélyes alapon épült. A lakosság által elvégzett társadalmi munka értéke 1 millió százezer korona. Az építkezés során felmerült nehézségek meg­oldásában a helyi efsz vezetősége nyújtott hathatós segítséget, de jó kapcsolat alakult ki a járási építövállalattal is. A kőművesmun­kák nagy részét á helyi gazdálkodási üzem dolgozói végezték Haris János, majd Újvári László vezetésével. Akik pedig a létesítmény létrehozáséért a legtöbbet fáradtak, s kez­dettől fogva azon igyekeztek, hogy minden zökkenőmentes legyen és az óvoda-bölcsö­dé mielőbb elkészüljön, azok a hnb elmúlt választási időszakának képviselői, Papp Benő volt hnb-elnök, valamint Földes Tibor titkár voltak. Hórián Györgyné (Mátyás János felvétele) (női) Példás gondozó Hegedűs Jolánt jól ismerik az egész Ér­sekújvári (Nővé Zámky) járásban, mert a vöröskereszt szervezetében már évtizedek óta egyike a legaktívabbaknak. A Vöröske­reszt járási bizottsága plénumának tagja, az érsekújvári IV. körzet alapszervezetének ve­zetőségi tagja, a II. körzetnek és Andódnak (Andovce) pedig instruktora. Sok éven át mint önkéntes szociális gondozó törődött az idős, beteg emberekkel, s e humánus tevé­kenységéért most megkapta a szervezet aranyérmét. Prágában ünnepélyes keretek közt vehette át a kitüntetést dr. Frantisek Novotnytól, a Csehszlovák Vöröskereszt Köz­ponti Bizottságának ügyvezető elnökétől. Hegedűs Jolánnak a vöröskeresztes gon­dozószolgálatért most már a kitüntetés mindhárom fokozata birtokában van. S hogy példája nem maradt követők nélkül járá­sunkban, arról az is tanúskodik, hogy vele együtt vehették át Prágában az aranyérmet társai: Florváth Mária, Lavrová Emília, Laka­tos Éva és Leckesiová Melánia. Dr. Hofer Lajos A nőkre mindig számíthatnak ... Ipolybalog (Balog nad Ipfom), Leszenye (Lesenice) és Nagytúr (Veiké Túrovce) közé­leti tisztségviselői. Ipolybalog határ menti kisközség, negyvenöt tagú nőszervezete mégis figyelemreméltó munkát végez. Nekik köszönhetően ünnep«lyesebbek a polgári szertartások, s hogy munkájuk vonzó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyre több fiatal lép soraikba. Színvonalas esztrádmű­­sorokat állítanak össze, ápolják a régi népha­gyományokat, felújítják a népszokásokat. A női éneklőcsoport, a fonókórus nagy sikerrel szerepel a környék más településein is. A népi táncokat és népdalokat Dobós Ilona, a szervezet egyik legaktívabb tagja tanítja be. A nőszervezet munkáját az iskola pedagógu­sai is támogatják, szükség szerint segítenek nekik a szervezésben, a kulturális és szaba­didő-tevékenységben. A CSKP XVII. kong­resszusa tiszteletére az ipolybalogi nők 300 óra társadalmi munkát végeztek az üzlet környékének rendbetételén, az óvoda parkjá­nak csinosításán. Külön dicséretet érdemel­nek azért a fáradságos munkáért, amellyel a nyugdíjasklub átalakításából vették ki részü­ket. A leszenyei nők rendszeresen tartanak találkozókat az idős lakosokkal, s a többi tömegszervezettel karöltve végzik a társa­dalmi munkát e kis falu szebbé tétele érde­kében. Az ő gondjuk, hogy egyetlen lakos jelentős jubileuma se múljon el észrevétle­nül: a falu hangosbeszélöjén keresztül min­den ünneplőt köszöntenek. A nőszervezet tagjai nagy figyelmet szentelnek a SZlSZ-ta­­goknak, közülük toborozzák szervezetük fia­tal tagjait, s jók a közös rendezvényeik is. Emellett sok másodlagos nyersanyagot is összegyűjtenek, leadnak, hogy társadalmunk egészének hasznára is tegyenek. Nagytúron az elmúlt három évben a sport­pálya, az öltözők és a tűzoltószertár épitése körül forgolódtak-serénykedtek leginkább a nők, s negyvennyolc tagjuk ezen felül még 500 órát dolgozott le a mezőgazdaságban, illetve a faluszépítés során. Valamennyi nő­szervezeti tag bekapcsolódik a Csemadok szervezet kulturális tevékenységébe is. Szí­vesen szerepelnek a tánccsoprortban, a szín­játszókörben, szép sikereket érnek el a me­nyecskekórussal, de a vegyeskórus tagjai­ként is, vagy „Az egész falu énekel" címen meghirdetésre kerülő népdalversenyeken. Belányi János Hogyan tovább? Hároméves szervezeti élet és tevé­kenység értékelését vállalta magára a január huszonhatodikán Dunaszerda­­hely városában (Dunajská Streda) meg­tartott nőszövetségi konferencia. A be­számolók és a vitában felszólaló asszo­nyok igyekeztek reális helyzetképet adni az alapszervezetek munkájáról. Vagyis: valódi szervezeti életet kell te­remteni a városka minden utcájában és lakótelepén, újabb és újabb lányokat, asszonyokat kell megnyerni ennek az öntevékeny munkának; nemcsak papí­ron, hanem tettekkel és szervezéssel, aminek eredménye a kisközösségek erősítése és összehozása. Sajnos, na­gyon sok helyen olyan a klíma — a szervezeti élethez és munkához szük­séges szellemi környezet —, hogy aki valamit tenni akar, menthetetlenül vias­kodnia kell. Néhány utcai szervezetnek még megfelelő helyiség sem áll rendel­kezésére, ahol gyűléseit megtarthatná. Mindezek mellett gazdag és eredmé­nyes három évet tudhatnak maguk mö­gött a szerdahelyi alapszervezetek, az alapmag kitünően végezte munkáját. S azok a lányok és asszonyok, akik tevé­kenykednek, szorosan összefűzött lán­cot alkotva veszik át egymás kezéből a tapasztalatokat, s kamatoztatják saját házuk táján. A városi szervezet elnöké­vé ismét Vitek Katalint választották, aki eddig is bebizonyította, hogy értő és tapasztalt vezető az itteni asszonyok­nak. -néva-

Next

/
Thumbnails
Contents