Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
A melegággyal nagyon jól meggyorsíthatjuk a palánták nevelését. Készítéséhez legmegfelelőbb a lótrágya, de mivel ezt nehéz beszerezni, meg kell elégednünk az istállótrágyával, amiből 200— 300 kg-ot számítunk egy mélyebb palántanevelö ágyra. A trágyát először kupacokba hányjuk, s hagyjuk, hogy bemelegedjék, csak azután tesszük a nevelőágyba. Ha kevés az istállótrágyánk, azt rögtön a palántanevelö ágyba helyezzük, hogy ki ne száradjon. Néhány nap múlva a trágyát letapossuk, és letakarjuk nevelőágyi (komposztált) földdel. A palánták nevelésére elég 0,12 — 0,15 m-es földréteg. A föld és az ablak között a nevelőágy alsó részében 0,15m-nél nagyobb tér ne legyen. Az igy elkészített nevelőágy néhány nap alatt bemelegszik, úgyhogy elkezdhetünk vetni, vagy átültethetjük bele a lakásban, esetleg a növénynevelő házban magvetésből termesztett palántákat. A langyos ágy elkészítésének módja a következő: a melegtalp elkészítésére például összegereblyézett levélzetet, öregebb szalmát, pelyvát és szerves eredetű hulladékanyagokat használunk. Ezeket az anyagokat langyos vízzel benedvesítjük. Nagyon meghálálja a növény az istállótrágyát, de célszerű legalább salétromot keverni ezekhez az anyagokhoz a baktériumok tevékenységének serkentésére, ha már nem jutottunk istállótrágyához. Ez a melegtalp ugyan alacsonyabb, de aránylag egyenletes és hosszabb ideig tartó hőt fejleszt. A palánták nevelésekor különféle segédeszközöket használunk, például különböző nagyságú agyagcserepeket, tőzegcserepet, műanyag edényt és tápkockát. Az uborka és a dinnye palántái sikeresen nevelhetők elő gyepkockában. A tőzegcserepes palántákat a tőzegcseréppel együtt ültetjük el, mert a gyökerek átnövik a falát, így a palánta meg sem érzi az átültetést. Szabjunk, varrjunk! A kiegészítők korát éljük, amelyeknek szerepe öltözködésünkben egyre nő. A nők ruhatárából nem hiányozhatnak a mellények. Szabásmintánk alapján bő, denevérujjú ruhákhoz is hordható mellénykét varrhatunk (esetleg köthetünk). (Egy négyzet — 10 X 10 cm) A mellény oldalait nagy gombok, vagy csomózás fogja össze. Egy kis kozmetika Milyen típusú a bőre? — Erre a látszólag egyszerű kérdésre a legtöbb nő nem tud válaszolni. Nem ismerik ugyanis azt az egyszerű módszert amellyel erről — kozmetikus segítsége nélkül is — meg lehet győződni. A módszer az alábbi: először alaposan mossuk meg arcunkat és tökéletesen szárítsuk meg. Kb. fél óra múlva egy tiszta tükröt nyomunk arcunkra. Ha zsíros a bőrünk, a tükrön zsírfolt keletkezik, ha száraz, akkor tiszta marad a felülete. Mivel egy arcon belül előfordulhat többféle bőrtípus is, a tükörpróbát több helyen kell elvégezni Ide legalábbis az orcákon, az orron és a homlokon). Ezután már könnyen kiválaszthatjuk a bőrtípusunknak megfelelő krémet. Az orr és a szemüveg — a helyes szemüvegkeret kiválasztásával az orr különféle szépséghibáit tüntethetjük el. Hosszú orrúaknak az erőteljes, széles keretű szemüvegek segítenek, amelyeknek lencséit az orr fölött széles híd tartja össze. A rövid orrhoz éppen ellenkezőleg vékony, finom szemüvegkeret előnyös, amelynél az üvegek csak felül vannak összefogva. Azok pedig, akiknek széles az orruk, vékony keretű szemüveget viseljenek, amelynek a hídja középvastag és a lehető legmagasabb helyen fogja össze az üvegeket .p. 9. Tárgyaink élettartama Használati tárgyaink elöbb-utóbb tönkremennek vagy elavulnak. Erre már akkor gondolnunk kell, amikor megvásároljuk őket. Mindennek megvan a maga élettartama, s ezt mesterségesen megnyújtani nem biztos, hogy kifizetődő (a régi tévé többet fogyaszt, szegényebbek leszünk a színestévé élményével stb.). Tehát időnként egy-egy tartós fogyasztási cikket újjal kell felváltanunk, ezért tudnunk kell, hogy a megvásárolt dolog meddig tart ki, s már időben el kell kezdenünk takarékoskodni az újra. Pl. ha személyautót vettünk, melynek ára 60 ezer korona, tudnunk kell, hogy az optimális élettartama 12 év. Az évi amortizáció tehát 5 000 koro" V Kis háztartási gazdaságtan na, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy évi ötezret adunk ki akkor is, ha az autó csak a garázsban áll. Elméletben pedig azt, hogy évi ötezer koronát kell megspórolnunk arra a célra, hogy 12 év után új kocsit vehessünk (feltéve, hogy az ára nem változik). Okosan akkor bánunk a kocsival, ha ezt az évi ötezer koronát „behajtjuk” rajta, tehát ha ennyi értékben szolgál bennünket. Egy varrógép ára kb. 3 000 Kés, élettartama 15 év, évi amortizációja 200 Kés. Csak akkor érte meg megvenni, ha legkevesebb ennyi értékben varrunk is rajta évente, egyébként felesleges kiadás volt. Ha valamelyik tartós fogyasztási cikkünk elromlik, érdemes megfontolni, hogy megjavíttassuk-e. Ha már nagyon régi, nem gyártanak hozzá alkatrészt, elavult, jobb, ha újat veszünk helyette. De korszerű új vasalót venni minden egyes alkalommal, ha valami apró hiba keletkezik benne, pazarlás. Ha hosszú ideig állanak megjavítatlanul háztartási gépeink, nem használhatjuk ki őket. Tehát fontos szempont a kihasználtságuk is, ha gazdaságosságról, takarékosságról esik szó. Ám mi van akkor, ha egy tárgyat, háztartási gépet stb. csak időnként, néhány napra kellene használnunk? Sajnos, nálunk nincs eléggé kiépített köícsönzőhálózat, iparcikkekhez tehát kölcsönzéssel nem igen jutunk hozzá. Pedig a kölcsönzők lehetővé tehetnék számunkra, hogy térítés ellenében olyasmihez is hozzájussunk, amit csak pillanatnyilag, vagy rövidebb ideig akarunk használni, ezért nem érdemes megvenni. Ismert ilyen jellegű szolgáltatásunk a tévékölcsönzés a Multiservis hálózaton keresztül, de jól jönne, ha kölcsönözhetnénk kézi ütve-fúrót, kötőgépet, sífelszerelést, egyebet. Viszont azokban a háztömbökben, lakótelepi lakásokban, ahol közös automata mosógép, mángorló van, fölösleges saját mosógépet, mángorlót vásárolni, kifizetődőbb a csekély használati díjat letenni egy-egy mosás, vasalás után a közös kasszába, mint a korszerű mosógép vagy mángorló árát megfizetni. S végezetül szóljunk még néhány szót arról, érdemes e a. rokonságon belül, vagy baráti körben gyermekruhákat cserélgetni, ajándékozni! Ezt az újonnan feléledt szokást csak helyeselni tudjuk, hiszen a gyerekek gyakran úgy növik ki egy-egy ruhájukat, hogy alig hordták. Társadalmi szempontból jelentős mennyiségű nyersanyag takarítható meg, ha a még hordható, pamut, gyapjú alapanyagú gyermekholmit nem dobjuk ki, hanem elajándékozzuk, vagy a börzéken eladjuk. A családi költségvetést sem terhelik meg az ajándékba kapott holmik, vagy megtakaríthatunk a ruházkodás tételen is elég szép summákat, ha a börzén szerezzük be gyermekünknek a ruhák egy részét. Ugyanígy kellene eljárnunk a játékokkal is, melyekbe nemegyszer jelentős összegeket öltünk, s most már senki sem használja őket. Azokat a tárgyakat, melyek már kiszolgálták a maguk idejét, ám még működnek, nem kell eldobni. Ha szinestévét veszünk, a fekete-fehéret bazárban értékesíthetjük. Ugyanígy a rádiókészüléket, a bútort, a régiségeket pedig a régiségboltok vásárolják fel. Könyveket antikváriumokban értékesíthetünk, s csak azt vigyük a papírgyűjtőbe, amit ott nem vesznek át. Tudjuk, így is sok olyan alapanyagú holmi kerül a szemétbe, amit még értékesítenünk, hasznosítanunk kellene. Reménykedünk benne, hogy az üveggyűjtő kék és zöld konténerek mellett a jövőben megjelennek utcáinkon majd más színűek is, melyekben a konzervdobozokat, a rongyot, a különböző kupakokat gyűjtik, s bevezetik majd a rossz és elavult hűtőszekrények, mosógépek, órák stb. felvásárlását is. E másodlagos nyersanyagok feldolgozása ugyanis olcsóbb, mint az elsődlegesé, ráadásul természeti kincseinket is lassúbb ütemben használjuk el akkor, ha minden egyszer már meglévőt újra feldolgozunk. (nő 19)
