Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-24 / 9. szám

A melegággyal nagyon jól meggyorsít­hatjuk a palánták nevelését. Készítésé­hez legmegfelelőbb a lótrágya, de mivel ezt nehéz beszerezni, meg kell eléged­nünk az istállótrágyával, amiből 200— 300 kg-ot számítunk egy mélyebb pa­­lántanevelö ágyra. A trágyát először ku­pacokba hányjuk, s hagyjuk, hogy beme­legedjék, csak azután tesszük a nevelő­­ágyba. Ha kevés az istállótrágyánk, azt rögtön a palántanevelö ágyba helyezzük, hogy ki ne száradjon. Néhány nap múlva a trágyát letapossuk, és letakarjuk neve­­lőágyi (komposztált) földdel. A palánták nevelésére elég 0,12 — 0,15 m-es föld­réteg. A föld és az ablak között a nevelő­­ágy alsó részében 0,15m-nél nagyobb tér ne legyen. Az igy elkészített nevelő­ágy néhány nap alatt bemelegszik, úgy­hogy elkezdhetünk vetni, vagy átültet­hetjük bele a lakásban, esetleg a nö­vénynevelő házban magvetésből ter­mesztett palántákat. A langyos ágy elkészítésének módja a következő: a melegtalp elkészítésére például összegereblyézett levélzetet, öregebb szalmát, pelyvát és szerves ere­detű hulladékanyagokat használunk. Ezeket az anyagokat langyos vízzel be­nedvesítjük. Nagyon meghálálja a nö­vény az istállótrágyát, de célszerű lega­lább salétromot keverni ezekhez az anyagokhoz a baktériumok tevékenysé­gének serkentésére, ha már nem jutot­tunk istállótrágyához. Ez a melegtalp ugyan alacsonyabb, de aránylag egyen­letes és hosszabb ideig tartó hőt fejleszt. A palánták nevelésekor különféle se­gédeszközöket használunk, például kü­lönböző nagyságú agyagcserepeket, tő­zegcserepet, műanyag edényt és táp­kockát. Az uborka és a dinnye palántái sikeresen nevelhetők elő gyepkocká­ban. A tőzegcserepes palántákat a tő­zegcseréppel együtt ültetjük el, mert a gyökerek átnövik a falát, így a palánta meg sem érzi az átültetést. Szabjunk, varrjunk! A kiegészítők korát éljük, amelyeknek szerepe öltözködésünkben egyre nő. A nők ruhatárából nem hiányozhatnak a mellények. Szabásmintánk alapján bő, denevérujjú ruhák­hoz is hordható mellénykét varrhatunk (esetleg köthetünk). (Egy négyzet — 10 X 10 cm) A mel­lény oldalait nagy gombok, vagy csomózás fogja össze. Egy kis kozmetika Milyen típusú a bőre? — Erre a látszólag egyszerű kérdésre a legtöbb nő nem tud válaszolni. Nem ismerik ugyanis azt az egyszerű módszert amellyel erről — kozmetikus segítsége nélkül is — meg lehet győződni. A módszer az alábbi: először alaposan mossuk meg arcunkat és tökéletesen szárítsuk meg. Kb. fél óra múlva egy tiszta tükröt nyomunk arcunkra. Ha zsíros a bőrünk, a tükrön zsírfolt keletkezik, ha száraz, akkor tiszta marad a felülete. Mivel egy arcon belül előfordul­hat többféle bőrtípus is, a tükörpróbát több helyen kell elvégezni Ide legalábbis az orcákon, az orron és a homlokon). Ezután már könnyen kiválaszthatjuk a bőrtí­pusunknak megfelelő krémet. Az orr és a szemüveg — a helyes szemüvegkeret kiválasztásával az orr különféle szépséghibáit tüntethet­jük el. Hosszú orrúaknak az erőteljes, széles keretű szemüve­gek segítenek, amelyeknek lencséit az orr fölött széles híd tartja össze. A rövid orrhoz éppen ellenkezőleg vékony, finom szemüvegkeret előnyös, amelynél az üvegek csak felül vannak összefogva. Azok pedig, akiknek széles az orruk, vékony keretű szemüveget viseljenek, amelynek a hídja középvastag és a lehető legmagasabb helyen fogja össze az üvegeket .p. 9. Tárgyaink élettartama Használati tárgyaink elöbb-utóbb tönkre­mennek vagy elavulnak. Erre már akkor gon­dolnunk kell, amikor megvásároljuk őket. Mindennek megvan a maga élettartama, s ezt mesterségesen megnyújtani nem biztos, hogy kifizetődő (a régi tévé többet fogyaszt, szegényebbek leszünk a színestévé élmé­nyével stb.). Tehát időnként egy-egy tartós fogyasztási cikket újjal kell felváltanunk, ezért tudnunk kell, hogy a megvásárolt dolog meddig tart ki, s már időben el kell kezde­nünk takarékoskodni az újra. Pl. ha személy­autót vettünk, melynek ára 60 ezer korona, tudnunk kell, hogy az optimális élettartama 12 év. Az évi amortizáció tehát 5 000 koro­" V Kis háztartási gazdaságtan na, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy évi ötezret adunk ki akkor is, ha az autó csak a garázsban áll. Elméletben pedig azt, hogy évi ötezer koronát kell megspórolnunk arra a célra, hogy 12 év után új kocsit vehessünk (feltéve, hogy az ára nem változik). Okosan akkor bánunk a kocsival, ha ezt az évi ötezer koronát „behajtjuk” rajta, tehát ha ennyi értékben szolgál bennünket. Egy varrógép ára kb. 3 000 Kés, élettarta­ma 15 év, évi amortizációja 200 Kés. Csak akkor érte meg megvenni, ha legkevesebb ennyi értékben varrunk is rajta évente, egyébként felesleges kiadás volt. Ha valamelyik tartós fogyasztási cikkünk elromlik, érdemes megfontolni, hogy megja­­víttassuk-e. Ha már nagyon régi, nem gyárta­nak hozzá alkatrészt, elavult, jobb, ha újat veszünk helyette. De korszerű új vasalót venni minden egyes alkalommal, ha valami apró hiba keletkezik benne, pazarlás. Ha hosszú ideig állanak megjavítatlanul háztartási gépeink, nem használhatjuk ki őket. Tehát fontos szempont a kihasználtsá­guk is, ha gazdaságosságról, takarékosságról esik szó. Ám mi van akkor, ha egy tárgyat, háztartási gépet stb. csak időnként, néhány napra kellene használnunk? Sajnos, nálunk nincs eléggé kiépített köí­­csönzőhálózat, iparcikkekhez tehát kölcsön­zéssel nem igen jutunk hozzá. Pedig a köl­csönzők lehetővé tehetnék számunkra, hogy térítés ellenében olyasmihez is hozzájus­sunk, amit csak pillanatnyilag, vagy rövidebb ideig akarunk használni, ezért nem érdemes megvenni. Ismert ilyen jellegű szolgáltatá­sunk a tévékölcsönzés a Multiservis hálóza­ton keresztül, de jól jönne, ha kölcsönözhet­nénk kézi ütve-fúrót, kötőgépet, sífelszere­lést, egyebet. Viszont azokban a háztömbök­ben, lakótelepi lakásokban, ahol közös auto­mata mosógép, mángorló van, fölösleges saját mosógépet, mángorlót vásárolni, kifize­tődőbb a csekély használati díjat letenni egy-egy mosás, vasalás után a közös kasszá­ba, mint a korszerű mosógép vagy mángorló árát megfizetni. S végezetül szóljunk még néhány szót arról, érdemes e a. rokonságon belül, vagy baráti körben gyermekruhákat cserélgetni, ajándékozni! Ezt az újonnan feléledt szokást csak helyeselni tudjuk, hiszen a gyerekek gyakran úgy növik ki egy-egy ruhájukat, hogy alig hordták. Társadalmi szempontból jelen­tős mennyiségű nyersanyag takarítható meg, ha a még hordható, pamut, gyapjú alapanya­gú gyermekholmit nem dobjuk ki, hanem elajándékozzuk, vagy a börzéken eladjuk. A családi költségvetést sem terhelik meg az ajándékba kapott holmik, vagy megtakarít­hatunk a ruházkodás tételen is elég szép summákat, ha a börzén szerezzük be gyer­mekünknek a ruhák egy részét. Ugyanígy kellene eljárnunk a játékokkal is, melyekbe nemegyszer jelentős összegeket öltünk, s most már senki sem használja őket. Azokat a tárgyakat, melyek már kiszolgál­ták a maguk idejét, ám még működnek, nem kell eldobni. Ha szinestévét veszünk, a feke­te-fehéret bazárban értékesíthetjük. Ugyan­így a rádiókészüléket, a bútort, a régiségeket pedig a régiségboltok vásárolják fel. Könyve­ket antikváriumokban értékesíthetünk, s csak azt vigyük a papírgyűjtőbe, amit ott nem vesznek át. Tudjuk, így is sok olyan alapanyagú holmi kerül a szemétbe, amit még értékesítenünk, hasznosítanunk kellene. Reménykedünk benne, hogy az üveggyűjtő kék és zöld kon­ténerek mellett a jövőben megjelennek utcá­inkon majd más színűek is, melyekben a konzervdobozokat, a rongyot, a különböző kupakokat gyűjtik, s bevezetik majd a rossz és elavult hűtőszekrények, mosógépek, órák stb. felvásárlását is. E másodlagos nyers­anyagok feldolgozása ugyanis olcsóbb, mint az elsődlegesé, ráadásul természeti kincse­inket is lassúbb ütemben használjuk el ak­kor, ha minden egyszer már meglévőt újra feldolgozunk. (nő 19)

Next

/
Thumbnails
Contents