Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
Szép volt régen a falusi élet. de nehéz. Abban az időben a parasztembernek bizony sokat kellett dolgozni, ugyanúgy a falusi kovácsoknak meg a bognároknak, mert a népet ki kellett szolgálni. Úgy igyekeztek, hogy a gazdaközösség tudjon időben a dolgával végződni, sok esetben éjjel és nappal is fenn voltak, mert a földművelő népet az idő is dirigálta. Elkezdődött a szénakaszálás, attól kezdve, míg a termény zsákokba nem került, a szalmát kazalba nem rakták, se éjjelük, se nappaluk nem volt. A városon ott voltak a bádogosok meg a mechanikusok, de a kovácsnak így falukon meg községekben mindenhez kellett érteni, a vasedény foltozástól az akkori varrógépekig. Egy nap úgy harminc-negyven ekevasat is meg kellett élesíteni, lovat hozlak patkolni, aztán jöttek kocsijavítással, rádiózással, hogy húzzam meg a keréksíneket. Olyan erős voltam akkor, hogy a százkilós üllőt a mellemre lehetett dobni, felvettem én a nyolcmázsás ökör hátulsó lábát! Emlegette az apám, hogy a régebbi időkben kevés kocsi, taliga volt vasten-A lópatkolústól a foltozásig SZÍNEK LÁSZLÓ IPOLY SZÁLKÁI KOVÁCSMESTER vastengelyek, azokat meg kellett torkolni. Azaz a tűzben megmelegítettük és azt a végét iitögettük valami öreg üllővel, amit letettünk a földre és így tákolódott össze a tengely. Úgyhogy kihoztunk belőle szép vastag csapokat. mert abban az időben nem dobtak el mindent, mint ma. A régi gazdasági szerszámok közül abban az időben a kapákat, a lapátot a kovácsok csinálták, a sarlókat is. a csákányt; kézi cséplőket a bognárok meg ügyesebb gazdák maguk is csináltak. A vályúk megmunkálásához a kovácsok keskeny kapaszerü vályúfaragó fejszét csináltak. egy kissé meghajtva a lapját — ezzel faragták ki a vályú belsejét. A kovácsok akkoriban minden vasmunkát megcsináltak. a vasból mindent ki kellett nekik kalapálni. Minél erősebb volt a vas, annál nagyobb kalapács kellett hozzá. Erő kellett ide. megedzette őket a nagykalapács. megérezte az ember, ha a kovácsmester megszorította a gelyű, csak a fatengelyek voltak elterjedve, még ezekből én is javítottam jó párat. Aztán ott voltak a fagerendelyes ekék, különösen a szegényebb osztálynak még sok volt, meg a vasekék, amik fakerekekkel voltak. Na aztán a régebbi világban a patkolás. akkor még vékonyabban volt a vas. hát öreg patkóból csináltak új patkót! Úgy oldották meg, hogy az öreg patkókat összeszedték és amelyiknek nem volt egészen elkopva az eleje, azokat kiegyenesítették, és ha nem volt. csak fél öreg patkó, azokat egyenesítették ki. Az öreg patkót a közepén összehajlították, és a két öreg fél patkót behelyezték közéje, és volt erre a célra külön egy görbepofájú pajzsfogó. és be vele a tűzbe... és az öreg patkókat tüzből kiforrasztották. Egész elegáns patkók készültek belőlük, még mi is így dolgoztunk. Aztán régen nem voltak a patkóban téli sarkak. Már én ezt csak szükség esetén csináltam meg, később már voltak jégszögek, amik nem hagyták a lovat csúszni. De régebben ez napi munka volt! A patkónak két sarkát lehajtották és meghegyezték, pár napig mehetett vele a ló. Ezeket azonban gyakran le kellett szedni és újból kihegyezni: s azok a lovas gazdák, akiknél már kopottak voltak a sarkak, napközben bejelentették a kovácsnál, ha este megjönnek a lovak, menjen leszedni a patkókat. Namármost a kovács este leszedte, de reggel korán már ment és verte vissza fel a patkókat. Abban a faluban, ahol több pár ló volt, télidőben már kora reggel, úgy négy órakor mennie kellett a kovácsnak, néha öt-hat gazdához is. Abban az időben a kovácsnak még patkószeget is kellett csinálni, ma már ilyesmit kevesen tudnának. Bizony ennek a tudománynak még a mostani háború után is jó hasznát vettem, mert nagyon nehezen lehetett patkószeghezjutni. Ebben a században aztán már voltak menetes patkósarkak, amit a gazdák is be tudtak csavarozni. Ebben az időben már elkoptak, ugye a kocsikban a 1. Izzi^ a vas a tűzben 2. —j. Mostanság már ilyenekkel szórakozom 4. Ezzel a kürttel jártunk a szőlőhegye 5. Hej. nehéz sorsa vo!t\a parasztkovácsnak 6. Az üllő és a kalapács 7. Ezt a cégért egy borózó ajtajára szánták ■ NAGY LÁSZLÓ felvételei
