Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
CSALÁDI KOR A gyerekek nagy része hároméves korában óvodába megy, tehát nevelését intézmény veszi át. Könnyebb a szülök helyzete, ha előzőleg bölcsődébe járt, talán kevesebb lesz a sírás és a tiltakozás az új környezet ellen. Ezzel közel sem azt mondjuk, hogy .így helyesebb, hiszen a pszichológusok éppen azt hangsúlyozzák, hogy a gyereknek három-négy éves koráig egyéni nevelésre van szüksége. Az a legjobb tehát, ha ezidáig az édesanyja neveli! Azonban negyedik életévét betöltve a kicsi egyre nyitottabbá válik a közösség — a gyerekközösség — felé. Ekkor már kívánatos, hogy napjának jó részét hasonló korúak társaságában, játékkal töltse. Az első reggelek mégis sírástól hangosak. Az egyik később, a másik hamarabb, de végül is a gyerekek többsége „megszokja" az óvodát. Elfogadja, hogy ezentúl itt tölti azt az időt, míg a szülei dolgoznak. Sokan kifejezetten jól érzik magukat, a közösségben, ám akad olyan gyerek is — és nem is kevés, — kinek nem sikerül megbarátkoznia az új környezettel, a megváltozott életformával. A szülő elkeseredett és egyre türelmetlenebb, miért éppen vele történik mindez; meg az ö szíve is fáj, mikor otthagyja a sírdogáló gyereket. Mit tehet hát a szülő, akinek gyereke tiltakozik az óvoda ellen? Hogyan lehet mégis elfogadtatni a kicsivel, hogy ezentúl itt lesz a második otthona? Kérdés-felelet formájában próbálunk segítséget nyújtani azoknak a gyakorló anyukáknak, akik hasonló gondokkal küszködnek. — Nagyon nagy baj. ha a gyermek két-három hónap elteltével is tiltakozik az óvoda ellen ? — Semmiképpen sem nagy baj, csak jelzés, hogy a gyermeknek ebben a kérdésben is egyéni bánásmódra van szüksége. A gyerekek egy része hároméves kora körül elég érett ahhoz, hogy közösségbe adják, az ő esetükben ez kívánatos és ajánlott is. De az érési folyamat nagyon-nagyon változó. Nemcsak gyermekenként változó, ugyanazon gyermek esetében is igen gyakran különböző időpontokban következik be a testi, szellemi, érzelmi érettség bizonyos foka. Tehát nincs ok keserűségre! — A beilleszkedési problémák ott következnek be, ahol a gyermek érzelmileg nem eléggé érett ahhoz, hogy elszakadjon az eddig' tökéletes biztonságot nyújtó otthontól? — Általában igen. Ezért az lenne a legajánlatosabb, ha még kicsit várnának az óvodával. A gyereknek még szüksége van az otthonra, tanácsos lenne még egy évig megoldani a családban történő nevelést. Persze, sok esetben ez komoly nehézségekbe ütközik, de ha megoldható, jobb ha még várunk egy kicsit. — A gyermekek nagy részénél a reggeli sírás csak egy kis hisztéria. A szülő alig kerül az óvoda kapuin kívülre, máris önfeledten játszik. Egyáltalán nem egyértelmű, mikor van szó valódi, mély tiltakozásról. Mi tehát annak a jele, hogy a gyerek egész lényével elutasítja az óvodát? — Itt sem lehet általánosítani, ez megint egyénre szabott. Minden gyereknél más és más. Gyanús, ha nem mesél az óvodáról, ha hallgataggá válik, vagy éppen nyugtalanná, durvává. Tehát viselkedése eltér attól, amit eddig megszoktunk. Előfordulhat, hogy az otthon szobatiszta gyerek az óvodában rendszeresen bepisil. Mindenféle viselkedési változásra fel kell figyelni! Persze, itt folyamatról van szó, mert minden gyereket megvisel ez az időszak, hiszen ez az első komoly változás életében. gyereke, már most felkeltheti az érdeklődé sét iránta. Mesékbe lehet foglalni, elsétálha tunk vele az óvoda felé, beleshetünk vele kertbe, tehát megbarátkozhatunk vele. Mór dani sem kell, mennyire káros, ha ehelyett szülő az óvodával ijesztgeti a gyereket. — Tulajdonképpen mit talál a gyermek a óvodában: az otthont, vagy az új helyzí izgalmát? — Is-is. Amelyik gyerek először válik el szüleitől, természetesen fél, szorong egy k csit. Attól fél, hogy otthagyják. Ezért is for tos, hogy eleinte pontosan menjenek érte. t óvónőben az anya hasonmását látja, hoz: kötődik, és az óvónőnek kell öt bevezetni közös játékba. Ha az óvónőnek sikerül elf< gadtatnia magát, könnyebben megy a bei leszkedés. Ez azt jelenti, hogy egyáltalí nem mellékes, hogyan viszonyul az óvónő gyerekhez, mennyiben van meg benne készség az együttműködésre és a segíter akarásra. Segít az is. ha a gyermek vonzód valamelyik kis pajtáshoz, és ezt a vonzalm a szülő is felkarolja, támogatja. Meg leh szervezni, hogy reggelente együtt induljanj egy-egy délután egymásnál vendégeske hetnének. Mindjárt szívesebben jár óvodái mindkét gyermek, ha tudja, hogy ott van barátja. Ne hárítsuk el az ilyenfajta lehetős get, mert lehet, hogy éppen ez segít! — Ma már többé-kevésbé minden óvod ban van szoktatás. De valahogy siettet szeretnék lerövidíteni, hogy minél hamaral kialakuljon a napirend. — Ez rossz gyakorlat! Legalább egyti napos szoktatásra volna szükség, még aki is, ha a gyerek eleinte szívesen megy, és al kell, még ennél hosszabbra is. — Tehát csak idő és türelem s élőt utóbb minden gyerek megleli a jót, a szárr ra érdekeset az óvodában. De kivételek vannak! — Ez igaz. Ha a gyermek fél év eltelté sem szokta meg a közösséget, valamit t< ni kell. Nem szabad engedni, hogy búsl mór legyen, vagy éppen állandóan zaklat idegállapotban futkosson. A szülő és óvónő együtt el tudják dönteni, hogy szűk; van-e komolyabb lépésekre. És a pszicho gustól se féljünk! — S melyek lennének azok a komoly« lépések? — Esetleg egy kis kihagyás, szünet u segíthet egy másik óvoda, vagy a félnai megoldás, ugyanis sok gyerek éppen a ki lező délutáni alvás miatt gyűlöli az óvo( De mikor nagyon elfajul a dolog, a legjo ha kiveszik a gyereket az óvodából, é következő évben próbálkozni ismét! Hang lyozom, hogy ritka, kivételes eset az ilyen ezekben az esetekben elkerülhetetlen, t milyen anyagi terhet ró is a családra gyerek egészségéről van szó! — A legtöbb szülő az óvodáskori beill< kedési nehézségeket megtapasztalva tt donképpen már az iskolától fél. — Nem félni, hanem cselekedni kell szülőknek sem árt, ha nyitottabb életet nek. Kisgyermekes szülőkkel köthetnek rátságot, együtt nyaralhatnának, vigyázl nának egymás gyerekeire. Kitágíthat gyermekük előtt is a világot! Annak a g meknek is szüksége van a hasonkorúak saságára, aki egyelőre még nem jár óvod Kesergés helyett segíteni kell a gyerekek Összeállította: -rU — Vajon miért alakul ki ez a helyzet? Hibás benne a szülő is? — Nem feltétlenül. Éppen a gondos szülök vádolják magukat ilyenkor. Az, hogy a kis ember nehezebben vagy könnyebben válik meg az otthontól, nem a szülő bűne. — Van előjele ebben a korban a majdani beilleszkedési nehézségeknek? — Általában nincs, mert a gyermekkorra éppen az jellemző, hogy gyakran és hirtelen megváltoznak a gyerek szokásai, a természete. — Akkor tehát nem is lehet megelőzni? — Vannak olyan általános nevelési elvek. amelyek mindenképpen követendöek. Fontos, hogy már a csecsemő is érezze a helyét a családban, hogy nem körülötte forog a világ, hanem része egy kis közösségnek. Amikor már apróbb feladatokkal is meg lehet a kicsit bízni, hagyni kell, hadd segítsen! A játszótér az első hely, ahol ha nem is együtt, de egymás mellett játszanak a gyerekek, ami az idegenekhez való alkalmazkodás első lépcsőfoka lehet. — Fel lehet valamiképpen készíteni a gyereket az óvodára, hogy ne érje hirtelen az állapotváltozás? — Természetesen. Akinek jövőre óvodás a Kesergés helyett: segíteni (nőio)
