Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-17 / 8. szám

Árvák életére Gyermekotthon — olvastam gépiesen a kapu melletti táblán. Az udvarba érve látom, a folyosó szögletében, hosszabb asztalnál gyerekek játsza­nak, egyesek hangosan civódnak. Megálltam. Hir­telen csönd lett. Tekintetünk találkozott, de üd­vözlésre sem maradt idő. Az egyik nyitott ablakból szólítottak: „Kit keres?" Ezután csak érkezésem céljára összpontosítot­tam, a tekintetek akkor nem hatolhattak tudato­mig. Meg is feledkeztem a gyerekekről. Rövidesen elvégeztem munkám, hiszen az otthon hőségtől elcsigázott dolgozója készségesen segített. Bú­csúzáskor tudtam meg, az itt élő gyerekek között alig akad árva. Legtöbbjük felelőtlen, nemtörő­döm, gondatlan szülei miatt kényszerül az árvák életére. Vegyes érzelmekkel ültem be az autóba. Pár perc múlva a mellettünk elsuhanó fákról a folyo­són látott gyerekek sóvár, közömbös, mohó, fá­sult, félénk, kiváncsi tekintete tapadt az arcomra. „Mi ez? A forráspont száz fok. Az agyam meg harmincötnél fölforr?" — nyugtalankodtam, s igyekeztem gondolataimat elterelni a gyermekott­honról. Kényelmesen hátrahajtottam fejem az ülés párnáira, s lehunytam szemem. De a kép ismét beugrott, és az egész otthont borzasztóan sivár­nak, elviselhetetlennek találta. A gyermekszemek kényszerítve vádolón égtek a szemrehányástól. Kínlódtam. Fel­zaklatott az intézeti élmény. „Mindent megkap­nak, amire szükségük van. Fedél van a fejük fölött. Az állam gondoskodik az élelmükről, ruházza őket, tanulhatnak." Bölcselkedtem, hogy elhesegessem magamtól a tolakodó kellemetlen képeket. Ekkor a kísértő gyermekarcok dacossá váltak, a szemek könnyben úsztak. „Tudom, értem!" — suttogtam hangtalanul. Az igazi otthon melege, az anyai kéz simogatása, az apai intelem szigora, a pénzért meg nem vásárolható szeretet hiányzik életükből. Nincs társadalom, amely ezt pótolhatná. Elalvás előtt — gondolatban — hosszan beszél­gettem a gyerekekkel. Csak egy kérdés foglalkoz­tatta őket: Mikor viszik őket haza szüleik. Nem mertem bevallani, hogy az a gyanúm, legtöbbjüket soha. Felnőnek anélkül, hogy megismerhetnék a családi otthon melegét. Álmom sem volt nyugodt. Összegyűjtöttem a szülőket, kik eldobták gyermekeiket, hatalmas intézetbe zárva keményen dolgoztattam őket. Za­vart, hogy közülük sokan ígérgetéseikkel zaklatta. Tisztességes családi életet élnek majd, eltartják gyermekeiket, mondogatták. Megengedtem a lá­togatást, s jöttek is a gyerekek az otthonból. Boldog és elégedett voltam. KODAY BERTA Beszéljünk a pénzről A zsebembe kívánkozó pénznek el kell fogadnia azokat a feltételeket, amelyeket jellemem szab neki. (Chamfort) Bizalmatlan ember semmit sem vesz készpénznek, csak a készpénzt. (Ráth-Végh) Hitelt csak az kap, akinek pénze van, de többnyire az igényel, akinek nincs. (France) Vigyázz a fillérjeidre, a tallérjaid már maguktól vi­gyáznak magukra. (Ibsen) X hivatottnak érezte magát a szerzetesi életre, de nem volt elég pénze ahhoz, hogy egy kolostorban szegénységi fogadalmat tegyen. (La Bruyére) A pénz nem boldogít, de ha nincs, nem boldogulsz (Kiss Erzsébet) Az egyik közmondás szerint az idő gyógyít, a másik szerint az idő pénz; hogy lehet, hogy a pénz mégsem gyógyít? (Dabis László) Az idő nagyobb érték a pénznél, mert pénzt lehet kölcsönkérni, időt nem. (Wilde) A fösvény minden pénzét eltékozolja örököseire. (Maeterlinck) A második milliót már becsületesen is meg lehet keresni. (Rockefeller) Montecuco/li szerint pénz kell a háborúhoz, férj és feleség között viszont akkor tör ki, ha nincs. (Calvino) Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénztelenség sem. (Szép Ernő) Minél kevesebb a pénz, annál többet kell számolni. (Danielisz) \ / Képes fejtörő 3. számú fejtö­rőnk helyes megfej­tése: Ausztrália. A ka­kukktojás az 1. számú kép. Sorsolással könyvet — útikalauzt — nyert: Góra Szilvia ebedi (Obid), Pupák Erika hurbanovói és Juhász Edith rimaszombati (Rim. Sobota) olvasónk. Rejtvényünk fő soraiban La Rouchefocauld francia gondolkodó bölcs mondá­sát idézzük Készítette: K. Gy. 3. számunk rejtvényé­nek helyes megfejtése: Sok embert vitt már mesz­­szebbre a nyelve, mint ahova menni akart. Sorsolással könyvet nyert: Pupák Erika, Hurba­­novo. Szakács József, Deb­­rőd (Debrad), Miklós Er­zsébet, Komárom (Komár­­no). Farkas Ezsébet, Hidas­kürt (Mostová), Csiba Já­nos, Nagylég (Lehnice). (nő 22)

Next

/
Thumbnails
Contents