Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
L* ■ ' J e*. f £ V H r : '■ v ■. i ÜL . X . 1. Egy teljes utcakép csaknem csorbítatlanul 2. Brat András és felesége. Tyapi kutyájukkal. Azt mondják, ezeket a régi házakat legjobb már csak messziről nézni S0LT0Z8T0K Bóthajtásnak mondják Pogrányban (Pohranice) a szép barokkos ívelésű kiugrókat a bejárati ajtók előtt. Egy tucatravaló még akad belőlük a faluban. A legtöbbjük már elhagyott, üres ház oldalához tapad. Potyog róluk a meszelés, repedezik a vályogfal, előttük a valamikor keményre döngölt földet felveri a gaz. Nemcsak a tetszetős, a zoboralji táj lágy vonulataihoz simuló formájuk miatt építették oly szívesen az efféle bejárati megoldásokat a régi falusi kőművesek. A kiugró boltozat védelmet nyújtott az eső, a szél ellen. A víz nem csurgott a külső szintnél mélyebben fekvő pitvarba. Tűzvészek esetén pedig — ami bizony gyakran pusztított a szalmával, szénával megrakott falusi udvarok, szalmás tetejű házak között —, az égő tető alól ingóságait mentő ember nyakába a boltozat jóvoltából nem hullott a zsarátnok. Pográny hosszú szalagtelkes udvaraiban néhol három-négy család is együtt lakott. Testvérek, rokonok legtöbbször. Összetapadva sorakoztak egyvégtében a két vagy három helyiségből álló házacskáik, bejáratuk előtt a bóthajtással. A boltozatok száma mutathatta, hány család lakik az udvarban. Néhány vidéken szokásban volt, hogy az istálló vagy a pince bejárata elé is emeltek egy gádornak, ámbitusnak, hambitnak is nevezett építményt. Pogrányban csak a pitvar, konyha deszkázott, esetleg Jéc saraglyával is kiegészülő ajtaja előtti boltozatra emlékeznek az idősebbek, amelyek közül a ma is állók legfiatalabbja sem kevesebb százévesnél.-ka-3. A múlt hangulata 4—5. A kisablak a bolthajtás mellől elmaradhatatlan KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei
