Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
Szalay Zoltán rajza Február közepén a kertészek már munkához látnak. Igaz, hogy kinn a kertben még nem akad tennivaló, de az előkészületeknek, tervezgetéseknek itt a legtöbb ideje. Zöldségtermesztésre rendszerint nem áll nagy terület rendelkezésünkre, ezért leleményességre, megfontoltságra van szükség ahhoz, hogy a néhány négyzetméternyi területen a legtöbb zöldségfélét tudjuk termeszteni. Legjobb, ha előre megszabjuk az elővetemények, a köztesek, az alávetemények, az utónövények stb. sorrendjét. Az egyes növények megválasztásakor tartsuk szem előtt az alábbi elveket: A kiskert számára olyan zöldségnövényeket válasszunk, amelyek azonos igényeket támasztanak a talajelőkészítéssel, a trágyázással szemben. Ügyeljünk arra, hogy olyan tenyészidejű előveteményeket vessünk, melyek előbb felszabadítják az ágyást, mint ahogy az utóvetemény intenzíven vegetálni kezd. Az utóveteményt legkorábban 10—14 nappal a főnövény végső betakarítása előtt ültetjük el. Kettőstermesztés esetén mindig azt a zöldségnövényt termesztjük föterményként, amely a tenyészidő kezdetén az alacsony hőmérséklet miatt kezdetben lassabban nő (gyökérzöldségek, egyes gyümölcstermő zöldségnövények, kései káposztafélék stb.) Az egyes növényfajokat tágabb kötésben ültetjük, mert a folyamatos szedés miatt többször kell a növényzetbe menni. A növényeket úgy válasszuk meg, hogy tenyészidejűk megengedje évente egyszer mélyen felásni, esetleg megtrágyázni a talajt. Mindezek meghatározása után aztán a kővetkező hetekben már hozzáfoghatunk a konkrét teendőkhöz. Szabjunk, varrjunk! A divatos ruhatár fontos kelléke a válltömés. A legtöbb ruha, blúz, pulóver vállát ezzel szélesítjük, magasítjuk. Üzleteinkben néha kapható készen is (habszivacsból), de magunk is megvarrhatjuk. A szabásminta szerint kiszabjuk és összevarrjuk a válltömés burkát. Vatelinból, a térdünkön kiformáljuk a tömést, majd nagy öltésekkel összeöltögetjük, hogy ne hulljon szót. Ezután hozzávarrjuk az anyaghoz. A ruhák vállába úgy illesszük bele, hogy a keskenyebb fele a nyak felé nézzen. 1 négyzet =* 3 X 3 cm 6. Energiatakarékosság Kis háztartási gazdaságtan Ha sütünk, elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy a sütő teljes egészében ki legyen használva. Nem érdemes például fél tepsi kalácsért, lepényért, vagy egy-két szelet hús végett bekapcsolni. Energiafelhasználás szempontjából helytelen a száraz kiflit, kenyeret sütőben felmelegiteni, úgy megpuhítani, mért ilyenkor rendkívül magas az energiafogyasztás. Ugyanez vonatkozik az otthoni kenyérsütésre is. A kenyérsütés nagyüzemiig — társadalmi és családi szempontból egyaránt — kifizetődőbb. Leghelyesebb és legtakarékosabb a sütés akkor, ha hirtelen felmelegitjük a sütőt, utána pedig kisebb energiabevitellel tartjuk az állandó hőfokot. Tiz vagy húsz perccel a sütés befejezése előtt már kikapcsolhatjuk a sütőt, addigra annyi hőenergia halmozódott fel benne, hogy az étel már készre sül benne. Mosásnál arra ügyeljünk, hogy a mosógép optimálisan legyen kihasználva, mert a félig töltött gép ugyanannyi energiát fogyaszt, mint az egészen megtöltött. A mosógép helyes kihasználásával nemcsak energiát, vizet is megtakarítunk. Vasaláskor is takarékoskodhatunk. Készítsük elő a vasalnivalót, csoportosítsuk a vasalás hőfoka szerint, ne tartsunk fölösleges szüneteket. Használjuk ki a vas hötartását, és ne feledkezzünk meg a korszerű vasalókon lévő hőszabályozók használatáról sem. Ugyancsak használjuk ki a mángorló egész felületét. Takarékoskodjunk az élelmiszerrel! Az élelmiszerrel a legtöbb ember takarékosan bánik. A valóban takarékos azonban elsősorban arra ügyel, hogy semmi ne romoljon meg, ne menjen veszendőbe. És ez bizony sok háztartásban már nem sikerül. Így aztán a családnak felesleges kiadást, a társadalomnak sok felesleges alapanyagot, munkát, energiát jelent a kidobott élelmiszer. Némely élelmiszerrel azonban nehéz gazdálkodni, nehéz például pontosan eltalálni, mennyi kenyérre lesz szükségünk, így aztán biztos, ami biztos, többet veszünk, s a fölösleg megszárad, ehetetlen. Pedig a dolog nem olyan bonyolult. Elég tudatosítanunk, hogy a kenyér csak akkor keményedik meg, ha kiszárad. Meg kell hát védenünk attól, hogy nedvességtartalmát elveszítse. Nagyanyáink és dédanyáink hűvös, nedves helyen tartották a kenyeret, így sokáig nem száradt ki. A modern központi fűtéses lakásokban ilyen hely csak egy van: a hűtő legalsó polca (vagy kosara), ahová legjobb igelitzacskóban betenni a kenyeret. A hűtőszekrényben a kenyér megőrzi nedvességtartalmát. Ha mégis nyakunkra szárad a kenyér, a péksütemény, etessünk vele haszonállatokat (galambokat ne!), vagy adjuk le a hulladékgyűjtőben, ahol 1 kg száraz kenyérért 80 fillért kapunk. És a tej ? Ebből bizony még nagyobbak a veszteségeink, mint a kenyérből. Itt van rögtön a csomagolásuk, a zacskó olcsóbb, mint az üveg, de sokkal „érzékenyebb" is, így kellene vele bánnunk az üzletben és otthon is. A tej nem olyan termék, amely tárolható. Naponta vásároljuk, ünnep- és vasárnap kivételével. Ha tovább akarjuk tárolni, forraljuk fel, s csak azután kerüljön a hűtőszekrénybe. Vajat se tároljunk három napnál tovább, s hasonlóképpen járjunk el a sajtokkal, más tejtermékekkel. A hús és a hentesáru is megkülönböztetett bánásmódot igényel. Tárolni a húst sötét és hideg helyen kell, legjobb mélyhűtőben, 'porciózva, mikroténzacskóba csomagolva. így mindig csak a szükséges mennyiséget kell kiolvasztanunk. Ha nem tudjuk a húst hideg helyen tárolni, főzzünk belőle kész ételt, a hőkezeléssel eltarthatósága egy-két nappal megnövekszik. A hús meglehetősen drága, ezért takarékosan bánunk vele. mégse gondoljuk, hogy felhasználása során nem keletkeznek veszteségek. Elég megnézni, mennyi hús marad ott a vendéglőkben, üzemi éttermekben, vagy akár a háztartásokban a tányérokon. De úgy is keletkezhetnek veszteségek, hogy helytelenül tároljuk a húst, későn tesszük be a fagyasztóba stb. Sok háziasszony alufóliába göngyöli a húst, mielőtt a hűtőbe tenné, így megakadályozza, hogy más tárolt ételek szagát átvegye. Az alufóliában tárolt hús jellegzetes illata megmarad. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a húsból semmi ne vesszen kárba. Persze mondhatnák, együk meg akkor a kövér húst is, szopogassuk le a csontokról is? Nem. De ha helyesen készítjük el a húst, a zöme fogyasztható lesz. A kövér húst daráljuk meg, s rizzsel, prézlivel, zöldséggel keverve kiválóan fogyaszthatóvá tesszük. A csont — elég komoly gazdasági probléma. Házi vagy vendéglői felhasználáskor a húsmennyiség nyolc százaléka rajta marad. Ha ezt hasznosítani tudnánk, évi húsfogyasztásunk minden befektetés nélkül nyolc kilogrammal nőne személyenként. (nőij)
