Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-10 / 7. szám
Négyszemközt .. CS.4 LÁ Dl G YÓG YSZER ”jeligére Kedves Asszonyom! El kell szomorítanom. nincs olyan gyógyszer. amely az alkoholizmusból kigyógyítaná az embert, tehát nem írhatom meg magának a tabletta nevét. Egyetlen módja van csak. hug) a mértéktelen alkoholfogyasztás ne keserítse meg az emberek, a családok, a házastársak életét: nem szabad szeszes italt inni, vagy nem szabad mértéktelenül inni. A mértékben pedig mindenkinek önmagához kell mérnie magát. mert genetikai adottságaink sem egyformák. nem mindenki bírja egyformán az italt. Annak, akinek olyan mámort, biidultságot okoz a szeszes ital. hogy környezetét. a vele együtt élőket veszélyezteti, vagy önmagát elviselhetetlenné teszi vele. elsősorban magának kell akarnia, hogy ez ne így legyen. Az alkoholtól való függőségét is elsősorban neki magának kell akarnia megszüntetnie. Azt írja, férje hallani sem akar az elvonókúráról, ezért szeretne ön olyan gyógyszerhez jutni, amelynek beadása után már nem kívánná az italt. Ha lenne is ilyen gyógyszer, mit segítene? A tüneti kezelés általában nem old meg semmit, vagy csak keveset segít, az ivás okait kell felkutatni, azokat kell megpróbálni megszüntetni addig, míg a személyiség teljesen le nem épül. teljesen és kizárólag alkoholtól függővé nem válik. Rövidke levelében megjegyzi, hogy első gyermekük megszületése óta iszik rendszeresen a férje, s három év alatt aggasztóvá vált az italozása. „Szokás az eldöszülötl egészségére inni. főleg akkor, ha fiú" — írja. Ebben igaza van,' ez szokás. De az első gyermek megszületése utáni italozás általában azért kezdődik el. mert az újdonsült szülők nem eléggé érett személyiségek, nem eléggé érettek arra. hogy házastársiszülői szerepüket — mellyel újabb gondok járnak együtt — tudatosítsák, belső konfliktusok nélkül éljék át. dolgozzák fel magukban. Megváltozik ilyenkor a család házirendje, törődni kell a gyermekkel, s ha erre felkészületlenek a szülők, egymáshoz való viszonyuk is alapvetően megváltozik, s olykor joggal érzi úgy a férj, hogy kiszorult felesége érdeklődési köréből, vele nem törődik, csak gyermekükkel. Sokféleképpen vezethető le ez a stressz. A legnehezebb módja — de ez a legcélravezetőbb —. Kihez forduljunk? K. O. olvasónk azt kérdezi, hogy milyen havi átlagkeresetből számítanák ki az öregségi nyugdíját akkor, ha a nyugdíjkorhatár elérése előtt két évig nem dolgozna, illetve előbb lépne ki a munkából. A nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló havi átlagkeresetet a nyugdíjigény keletkezését közvetlenül megelőző öt vagy tíz év tényleges keresetéből számítják ki aszerint, hogy melyik kiszámítás kedvezőbb a dolgozó számára. Ez azt jelenti, hogy ha olvasónk előbb lépne ki a munkából, akkor az utolsó öt év átlagkeresetét csak a tényleg ledolgozott három év alatt elért keresetéből, illetve a tízéves időszakban a nyolc év alatt elért keresetéből számítanák ki. Ezáltal kevesebb volna a kiszámítási alap és így a nyugdíja is. ha a partnerek megbeszélik, szóvá teszik (nem szemrehányóan, hanem tárgyilagosan), ami nem tetszik nekik a másik viselkedésében, s közösen keresik a megoldást. Ez esetben azt a lehetőséget, hogy a munkából hazatérő férjet a régi kedves felesége fogadja, hog)’ amíg mindketten otthon vannak, egymásra is odafigyeljenek. Ieg)en továbbra is figyelmes, gyengéd, ápolt a nő — természetesen a férfi is —. mulassa ki ragaszkodását, azt. hogy férjére nemcsak mint gyermekei apjára van szüksége, hanem testi-lelki partiierként is. Sok egyéb oka is lehet annak, hogy férje italba próbálja fojtani gondjait, bajait, konfliktusai megoldása helyett a lerészegedést választja. Ezeket az okokat próbálja meg kideríteni. Meg azon is gondolkozzék el. valóban csak a gyermekük megszületése után kezdett-e el inni a férje. Ha igen. még van reményük arra. hogy külső segítség nélkül, kettejük közös akarásával és elszánásával kiszorítható lesz életükből a mértéktelen ivás. Ha pedig mégis arra kellene rádöbbennie, hogy férje legényemberként. újdonsült férjként is megitta a magáéi — csak akkor még az Ön tűrőképessége sokkal jobb volt, mert nem volt más problémája, nem kellett háztartási vezetnie, gyermeket, gyermekeket gondoznia, szülőként is helyt állnia, s ami szintén nem mellékes: az Ön keresete is megélhetési forrásuk volt —. akkor nem érdemes csodára várnia. Akkor csak az segít, ha orvoshoz fordulnak, természetesen előbb a Jétjél kell meggyőznie arról, hog)’ ö is akarjon leszokni az ivásról. Ez alapvető követelmény egy sikeres elvonókúrához. Tudom, sokan idegenkednek ettől a radikális megoldástól, mert olyankor minden „kitudódik”, szájukra veszik őket a többiek. De manapság már hazánkban is olyan méreteket öltött az alkoholizmus, hogy népbetegségként kell kezelni. Mert az is a személyiség olyan kóros gyengesége. konfliktusmegoldási képtelensége, amelyben feltétlenül szükség van orvosi segítségre (elsősorban pszichológus, pszichiáter segítségére). Ezt elöbb-utóbb Jel kell ismernünk mindannyiunknak, hogy úrrá lehessünk rajta. Nézzenek hát szembe Önök is saját megoldatlan problémáikkal, beszéljék meg. hogy mi a teendőjük. Üdvözli f T. P. olvasónk 1978-ig a Szovjetunióban élt és dolgozott. Ekkor féijhezmenése révén Csehszlovákiába költözött. Itt egyheti munka után súlyosan megbetegedett, ezért kilépett a munkából. Betegsége miatt 1978—1980 között nem volt munkaviszonyban. 1980-tól mostanáig újra dolgozik. Azt kérdezi, hogy a nyugdíjigényénél beszámítják-e az 1978—1980-as éveket, amikor nem volt munkaviszonyban. A munkaviszony megszakításának idejét, ami egészségi okokból történt, sem mint alkalmazási időt, sem mint pótidőt nem lehel beszámítani. A Szovjetunióban volt alkalmazási idejének érvényesítését, illetve beszámítását a Szovjetunió és Csehszlovákia között kötött 1960. évi 116. számú megállapodás szerint kell megítélni. Dr. BERTHA GÉZA A fiatalok zenei ízlése Zenére mindenkinek szüksége van. Kodály írta egyik tanulmányában: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet nincs zene nélkül. Vannak a léleknek régiói, ahova csak a zene világit be." A zene személyiségformáló hatása kétségtelen, ezért a zenei nevelés szerves része az iskolai nevelömunkának. Alapvető feladata az életkori sajátosságoknak megfelelően az. hogy alkalmassá tegye a gyermekeket a zeneművészet alkotásainak értő élvezésére, fejlessze a tanulók zenei igényességét, képességeit (ritmus, dallam, hangszín stb.), formája zenei elemző-, alkotó- és ítélőképességüket, s tájékozottá tegye őket a zene világában. ■ v Ez az iskolai zenei nevelés feladata. A kora gyermekkortól azonban sokféle zenei hatás éri az embert. Számos felmérés bizonyítja, milyen nagy a hatása a család zenéhez való viszonyának, annak, hogy énekelnek-e közösen, hallgatnak-e otthon komolyzenét, jámak-e hangversenyekre, támogatják-e a zenetanulást, a hangszeren játszást, vagyis mennyire hatja át az életüket a zene, a vidám éneklés. Egyesek szerint mindez döntő befolyást gyakorol, mint az iskolai zenei nevelés, hiszen köztudomású, hogy nálunk az alapiskola 7. osztályával véget ér az iskolai zenei nevelés, a gimnáziumban és a szakközépiskolákban nem tantárgy (kivétel a pedagógiai szakközépiskola). A zene az öröm, a felfedezés, az önkifejezés élményét nyújtja a fiataloknak, de vajon milyen zenében lelik azt meg leginkább? Úgy tűnik, hogy a mai tizenévesek és felnőttek (szülök, pedagógusok) konfliktusainak egyik legbövizübb forrása éppen a két generáció zenei Ízlésének a különbözősége. Fiataljaink legjobban a hangos és vad ritmusú zenét kedvelik. A felnőttek nem szívesen veszik tudomásul, hogy a „tinik" jelentős része érzelmileg erősen kötődik valamelyik pop- vagy rockzenekarhoz. Egy szociológiai felmérés adatai szerint a fiatalok 94 %-a hallgat zenét a rádióban (közülük 45 % rendszeresen több műsort), a megkérdezettek csaknem kétharmada volt életében valamilyen popzenei koncerten. A 14—18 évesek mintegy 44 %-a évente háromszor vagy több alkalommal megy koncertre. A popzene tehát jelentős ifjúsági tömegeket mozgat meg, és sokak életében fontos szerepet játszik. A felnőttek és a fiatal generációk vitáinak egyik leggyakoribb oka az, hogy az együttesek által népszerűsített értékek (külső megjelenés, a zene és az ének, az előadók mozgása) nagyon gyakran eltérnek a szülök által elfogadott értékektől, formáktól. Nem egy veszekedés robbant már ki abból, hogy a gyermek megkérdőjelezte a szülök egykori bálványait, ö a saját ideálját emeli piedesztálra. A sztárok a kölcsönös gúny tárgyává válnak, sokszor igazi értéküktől függetlenül. Egy apa panaszolta : „Ha Karel Gott énekel, a gimnazista fiam kimegy a szobából. Én meg akkor megyek ki, ha Peter Nagyot hallgatja." A szülök hamar megérzik, hogy lelkesedő gyermekük arra legérzékenyebb, ha kedvenceit otthon nem hallgathatja, ha szobájában leszedik a sztárolt együttes vagy énekes plakátját, képét. Zétényi Zoltán pszichológus szerint a popénekesekhez, -zenészekhez legerősebben kötődő fiatalok rétege azokból adódik, akiknek családjában korábbi vagy éppen aktuális konfliktus van (formálisan együtt élő. elvált szülők, alkoholizmus, neurotikus apa vagy anya stb.). Az esetek többségében már teljes az érzelmi szakadás, mindenkit az indulat irányít, ami rendszerint a hétvégeken, a koncertek idején kap lángra. A szülök ilyenkor élik át legmegdöbbentőbben a gyermekük feletti hatalom elvesztését. Elsősorban azok a szülők, akik sehol sem részesülnek semmilyen hatalomból. Ilyen családi légkörben a gyermek semmilyen nevelői megnyilvánulást nem fogad el a szülőtől, viszont egyre-másra írja panaszos leveleit a zenészeknek: csak a bandában érzi jól magát, otthon nem törődnek vele, mert nap nap után csak rohannak a munkába és máshová, hétvégén a kertbe stb. Van, akit még otthon sem látnak szívesen, főként nem barátokkal zenét hallgatni. Nem a zenei ízlés különbözősége tehát az igazi konfliktusforrás, hiszen ez mindig változik, az ifjúság azelőtt is jobban lelkesedett az új irányzatokért, mint az idősebbek. A családban akkor válik komoly problémává a zenei ízlés eltérő volta, a popzene, ha a szülő és a gyermek közötti kapcsolat már alaposan megromlott. Ilyenkor a szülő nem hajlandó tudomásul venni azt sem, hogy a popzene fontos társadalomkritikai funkciót is betölt (gondoljunk a magyar popzene markáns egyéniségére, akiknek társadalmi diagnózisában „az ész a fontos, nem a haj" gondolattól kezdve a hátrányos helyzetű fiatalokig sok minden belefért). Próbáljuk megérteni fiataljaink igényeit a zene terén is, beszélgessünk velük arról, mi miért tetszik nekik, csak óvakodjunk közben az indulattól, a gúnytól, mert így az elemzések során eleve senki sem juthat valódi értékfelismeréshez. SZAKÁLL KATALIN
