Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-03 / 6. szám
DEZIDER TÓTH NIGÉRIAI ÚTIJEGYZET I. Az alább kővetkező nigériai útijegyzetek szerzője két évig tartózkodott Nigériában, a maiduguri egyetemen mikrobiológiát és biokémiái adott elő. Az istenek a hegyekbe költöztek A Nigériai Szövetségi Köztársaság Afrika nyugati részén 923 768 négyzetkilométeren terül el, lakosainak száma több mint 80 000 000. Brit gyarmat volt, függetlenségét 1960. október 1-jén kiáltotta ki. A —m észak-nigériai tág, szeliős szavanna r\í- közepében terül el Maiduguri városa. Ez a Nigériai Szövetségi Köztársaság Borno államának (összesen húsz állam alkotja a föderációt) közigazgatási székhelye. Az államok között Bomo a legnagyobb, körülbelül olyan nagy, mint Csehszlovákia. Hogy hányán lakják, arról nincsenek megbízható adatok, csak találgatni lehet, s azt is csak hozzávetőlegesen. A hivatalos statisztikák ugyan emlegetnek egy helyütt kétszázezer főt, másutt viszont hatmilliót, de a népességre vonatkozó adatok már rég elavultak. Igaz, hogy az országban a függetlenség kikiáltása, tehát 1960 óta már kétszer tartottak népszámlálást, de az adatok mindkét esetben fölöttébb pontatlanok voltak. Ugyanis az történt, hogy a második alkalommal, a hetvenes években, s főleg az északi vidékeken nagy méretű csalásokat lepleztek le: néhány körzetben a meglevőnél jóval nagyobb lélekszámot „számláltak" azért, hogy az adott kerület, körzet minél több képviselőt küldhessen a parlamentbe. A helybeliek úgy mondják, hogy Maidugurinak millió vagy még annál is több lakosa lehet, ám erre csak a város viharos fejlődéséből s az ezzel járó rohamos népesedésből következtethetnek. S valóban hatalmas területeket építenek be. A város északdéli irányban mintegy 25 kilométer, keletinyugati irányban pedig legkevesebb 35 kilométert foglal el. Európai méreteket véve alapul Maiduguri tényleg lehetne milliós nagyváros is. Itt azonban nagyobbára földszintes épületeket emelnek, ami terjedelemben ugyan széltében-hosszában elhúzódhat, ellenben a népsűrűséget nemigen növeli... A város körül valóságos peremvárosok alakultak, mert a vidéki szegények napról napra tömegesen tolulnak fel a könnyebb élet, a jobb munka reményében. A viskókat itt hullámlemezböl, gyékényből, agyagból, sőt feldarabolt kőolajhordókból tákolják öszsze, s különösen az utóbbiból van elég, mert Nigéria kőolajban igen gazdag, s a bádoghordókat lépten-nyomon akármire fel lehet használni. Például az országutakon „check poinf'-nak nevezett torlaszokat emelnek belőlük, vagyis amolyan úti ellenőrző pontokat, ahol a rendőrség ellenőrzi a gépjárműveket csempészárut keresve. Mégpedig időt és fáradságot nem kímélve sokszor fél napig is bóklásznak egy-egy gyanúsnak ítélt teherautó rakományában. A város építészeti érdekességei kis földszintes, egyszerű házak szigeteiből nyúlnak a magasba. Figyelemreméltó a Pénzügyminisztérium és az Adóhivatal épületegyüttese, ezt kővetően megakad a szem az emír és Borno állam kormánypalotáján, a rendőrfőkapitányságon, egy-két banképületen és szállodán. Modern épületegyüttes a helyi egyetem, amely a városközponttól tíz kilométernyire hatalmas területet birtokol, és angol mintára autonóm intézmény, olyannyira, hogy saját rendőrséget is tart. Maiduguriban nagy az autósforgalom, jellegzetes dugókkal a csúcsidőben. A közlekedést rendőrök irányítják, s bizony időbe telik, amíg az idegen megszokja különös, táncmozdulatokra emlékeztető jelzéseiket, s akkor sem képes megfejteni valamennyinek a titkát. A legérthetőbb a két „palacsintasütő", amivel a forgalmat irányítják. Az egyik piros és fehér betűkkel van ráírva, hogy STOP, a másik zöld, GO felirattal. A főútvonalak ugyan aszf a Hozottak, de sok rossz, feltöredezett szakasszal, a mellékutak pedig földutak, vízmosásokkal, félméteres gödrökkel tarkítottak, s alaposan próbára teszik a gépkocsik alvázát sokszor az európai gépkocsivezető idegrendszerét is ... Bár jószerivel minden megszokott autómárkát megtalálni itt, a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a legellenállóbbak a kis Peugeot-k és a „bogárnak" becézett Volkswagenek. Egyformán szívósak az utak minőségével, a porral és a 45 fokos hőséggel szemben. Hadd fűzzem hozzá, hogy az egész országban az autósok legnyomósabb „érve" a dudálás. Nemegyszer dudálással kényszerítik rá a forgalomirányító rendőrt, hogy megadja a kívánt irányt. A közlekedés persze jóval bonyolultabb, rengeteg a kerékpáros és motorkerékpáros. Ifjú kereskedőpalánták elképesztő ügyességgel halmozzák fel az árut a kétkerekűre — ivóvizet, csomagolt tejet, hűtött alkoholmentes üdítőket és egyéb árucikkeiket. A gyalogosok szintén külön fejezetet jelentenek a - közlekedésben. Maiduguriban, de más nigériai városokban sem ismerik a járdát, a gyalogosok az útszélére szorulnak, amely nemcsak a legporosabb és legpiszkosabb, hanem sok helyütt át- meg átszövik a bűzölgö csatornák. Természetesen, zebra vagy akár másképpen jelzett átkelőhely sincs, s így aki át akar jutni a másik oldalra, annak óvatosan és boszorkányos ügyességgel kell átkígyóznia a jármüvek sűrű és dudáló folyamában. S csodák csodája, ezt nagyon könynyen az európai is megtanulja. A gyalogos közlekedés magasiskoláját azonban csak a helybeliek tudják bemutatni, akkor, amikor fejükön magasra tornyozott banánhalmokkal, vagy nehéz liszteszsákkal, esetleg tíz vagy még több liter kőolajat tartalmazó horSzálegyenes derékkal, több mint tizkilós súllyal a fejükön közlekednek dóval egykedvűen egyensúlyozva törnek át a másik oldalra. Ehhez maiduguri koponya és nevelés szükséges ... Az elsőség pálmáját ebben a kategóriában a nők viszik el, akiknek egyenes derékkal szálegyenesen végzett „mutatványa" utolérhetetlen, annál is inkább, mert a több mint tizkilós súllyal a fejükön könnyedén forgatják a nyakukat jobbra-balra, s még arra is futja az erejükből, hogy a szemtelen sofőröknek alaposan odamondjanak. A három nagyáruházon kívül az utcákat megszámlálhatatlan mennyiségben szegélyezik a kisebb-nagyobb boltok. Oly kopottak, porosak, hogy semmi biztatót nem Ígérnek, ám amikor az ember egyikükbe-másikukba belép, meghökkentő árubőség fogadja. Itt mindent és mindenkor meg lehet vásárolni, sok bolt szombaton, vasárnap, sőt éjjel is nyitva tart. A kereskedők többnyire moszlimok és keresztények, s akkor megy a legjobban az üzlet, ha a konkurrenciának éppen ünnepe van .. . II az ember már hosszabb ideje él a I I Cl szavannán, érthető, ha egyszercsak felkívánkozik a hegyekbe. Néhány hónap után mi is engedtünk a Nigériát és Kamerunt elválasztó hegység csábításának, hogy legalább egy kis időre kikerüljünk Maiduguri nyüzsgő hangyabolyából. A csábítás annál is nagyobb volt, mivel megtudtuk, hogy a hegyekben olyan falvak vannak, amelyekben még él az ősi törzsi vallás és hiedelemvilág. Észak-Nigériában a síkföldön és főleg a na(nos)
