Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
Ki gondolná, hogy ilyen mutatós dísze lehet a karácsonyfának a sok színes forgó, amit a gyerekek segítségével magunk hajtogathatunk s tűzhetünk össze egy-egy színes gyönggyel?! S még szokatlanabb díszek az alig felfújt lufik-léggömbök, amelyek szintén felkerültek az itt látható fenyő ágaira Sokak számára az igazi karácsonyt a fenyő és a gyertya illata jelenti. Egykor a karácsonyfát kifényesített almák, színes papírba csomagolt, esetleg ezüstre, aranyra festett diók, házilag készített édességek — szaloncukor, mézeskalács figurák — díszítették. Napjainkban már szinte megszokottá vált, hogy először villanygyertyákat (és egyéb furfangos világító alkalmatosságokat) helyezünk el a fenyő ágain, majd a szebbnél szebb fújott, fűzött, ragasztott üvegdíszeket. (Persze ezek közt is akad ízléses és szép, csak nem mindig találtunk rá az üzletekben.) Pedig semmilyen mesterkélt gyári „elegancia" nem vetekedhet a fenyőtobozokkal, viaszgyertyákkal, mézeskalács figurákkal, erdei termésekkel, szalmavirágokkal, illatozó gyümölcsökkel, ehető fenyőfadíszekkel. pl. apró perecekkel, felfűzött színes habkarikákkal, ánizsos süteményekkel. Sőt a mindennapi életben használt apró, kedves eszközök, tárgyak is a fára kerülhetnek. Érdekes díszeket vághatunk ki, hajtogathatunk papírból, készíthetünk színes figurákat, csillogó apróságokat varázsolhatunk alufóliából, celofánból. Próbáljuk az idén új ruhába öltöztetni karácsonyfánkat, készítsünk magunk díszeket, vagy a meglévőket próbáljuk úgy összeválogatni, hogy ízléses és ünnepélyes legyen. Még nagyobb örömet jelent a karácsonyfa díszítése, ha az ünnepeket megelőző estéken összeül a család apraja-nagyja, s együtt készíti a fáravalókat. Még a legkisebbeknek sem okoz nehézségeket például cukorkákat csillogó celofánba burkolni és fénylő színes szállal átkötni, vagy vatta hóembereket készíteni; színes forgókat, csillagokat hajtogatni. Papírból kis házakat nyírhatunk ki és ragaszthatunk össze, majd festhetünk színesre. Nem szabad a karácsonyfát túlzsúfolni, s mindenáron ráerőszakolni minden meglévő csecsebecsét. Döntsük el, hogy milyen legyen az ünnepi fenyő. Lehet hagyományos, falusias jellegű — a már említett gyümölcsökkel, termésekkel, mézeskalácsokkal díszített —, vagy aranyban, ezüstben pompázó, úgymond „nagyestélyibe" öltöztetett. Évente más jellegű fenyőnk lehet aszerint, hogyan választjuk meg díszeit. Lehet például csupa piros holmival — gömbökkel, gyertyákkal, maslikkal, stb. — ékesíteni. A legfontosabb azonban, hogy — akárcsak a vásárlást és a csomagolást —, a fenyődíszítést se hagyjuk az utolsó percre, mert annak kapkodás a vége. A karácsonyfát december 24-én este kezdjük ünnepi díszbe öltöztetni, illetve legyen minden elkészítve, hogy a díszítés ünnepi hangulatát ne rontsuk el hétköznapi bosszúságokkal. Karácsony este aztán jó hangulatban gyulladhatnak ki a gyertyák, csillanhatnak fel a szebbnél-szebb egyedi díszek, s együtt ünnepelhet az egész család. Sok helyen a karácsonyfát helyettesíti, vagy kiegészíti az az ünnepi koszorú, ami a lakás mutatós dísze lehet. Fenyőfa ágak. vagy csupa bogyó, celofán, gömbök, apró csillagok, maslik összeállításából készülhet. A lényeg itt is az, hogy jól válogassuk össze a koszorú díszeit, és ne feledkezzünk meg a gyertyákról, melyek minél egyszerűbbek, annál ízlésesebbek. LANGSTEIN ERZSÉBET
