Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-19 / 51-52. szám

Lgyűlnak ajények

... beköszönt az ünnep. A legtöbb feleségnek, háziasszonynak persze még karácsony napján is akad elég tennivalója. Ha nem osztotta be okosan az idejét (és nem használta ki a többi családtag segítségét), ilyenkor végzi az utolsó simításokat a süteményeken, önti le a karácsonyi tortát csokoládéval, díszíti a mézeskalács figurákat, készíti az esti ünnepi étket. De mire odakinn besötétedik, városra-falura ráborui az este, a lakásokban gyertya és csillagszóró fénye gyűl ki, a lemezjátszón ünnepi muzsika pereg, Hamupipőke elegáns hölggyé változik.

Az év utolsó napján pedig, akár odahaza várunk vendégeket, akár szórakozóhelyre megyünk, mindenképpen szépek, tündöklőek, a legszebbek akarunk lenni.

Az ünnepi hangulatot fokozza az alkalomhoz illő ruha. Ilyenkor öltözékével is kifejezi a család, hogy boldog egyetértésben ünnepel, a ruhával ugyanis magunknak és egymásnak adjuk meg a kellő tiszteletet.

A feleség ilyenkor szívesen visel olyan ruhadarabokat, amelyek merőben eltérnek a mindennapok praktikus öltözékeitől. Azzá szeretne válni, amiről csupán álmodhat: a Végzet Asszonyává, Csillogó Bálkirálynővé. Munkatársai, barátai, sőt férje is, alig ismernek rá ezzel a külsővel.

Karácsonykor tehát elegáns, komoly alkalmi ruha való mindenkinek. Szilveszterkor nőies, kacér nagyestélyi illik a nőkre, elegáns, mély fazonú öltöny a férfiakra.

Ilyenkor a kelleténél egy kicsit többet engedhetünk meg magunknak, mint máskor: szatén masnikat, tüll fejdíszeket, csillogó strasszokat, gyöngyöket, fekete kesztyűket, merész kivágásokat, ravasz szabásokat, sleppet, uszályt, pelerint, bolerókat, csipkét. Mindebből ízlésesen a legkisebbek ruhájára is kerüljön.

A lényeg, hogy mire kigyúlnak a fények, kívül-belül vidámak, megelégedettek, vonzók legyünk ezen az estén.

M. PLEVA ÉVA