Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-19 / 51-52. szám
Rólunk Annának mai mércével mérve népes a családja, főijével együtt három gyermeket nevel. Békességben, egyetértésben élnek, bár olykor össze is zördülnek. A statisztika nyelvén szólva átlagszínvonalon élő. átlagos havi jövedelmet beosztó család. A férj és feleség havi tiszta jövedelme a családi pótlékkal együtt alig haladja meg az ötezret, ebből inkább csak jut a mindennapi megélhetésre. Ami a jó beosztásnak köszönhetően marad, az kell a ruházkodásra. egy-egy családi kirándulásra — persze, nem a tengerhez, hanem valamelyik hazai szakszervezeti üdülőbe. És jut e pénzből könyvre is. főleg mesekönyvre. Gyermekeik semmiben sem szenvedhetnek hiányt Főleg szeretetben nem és őszinteségben nem. Gyermekeik tudják, hogy a pénzért szüleik megdolgoznak, nem követelnek olyat, ami esetleg jobb módban élő gyermektársaik minden nehézség nélkül megkaphatnak. Anna adminisztrátorként dolgozik egyik nagyüzemünkben, férje ugyanott szakmunkás, és műszakozik. Nehéz öszszehangolni közös programjaikat, ezért a családtagok abban segítenek egymásnak. amiben csak tudnak, hogy az együtt tölthető órákat valóban együtt tölthessék. A férj szabad idejében elvégzi a nagyobb bevásárlást, az apróbbakkal már a legidősebb gyerek is megbízható. A szülők okosan, játékosan vezetik át rá gyermekeiket a rend, a munka szeretetére. Szerencsés család — mondják bizonyára néhányan az olvasók közül. Valóban azok, és főleg abban azok. hogy a szülők alaptermészete vidám, mindketten derülátók, az összezördüléseket hamar elfelejtik. Pedig ők sem élnek, dolgoznak könnyebb körülmények között. mint harminc-negyven éves kortársaik. Ők is vártak néhány évet önálló lakásra, ők is felvették az ifjúházas-kölcsönt és a szakszervezeti kölcsönt, hogy berendezhessék a háromszobás lakótelepi lakást. Anna is élt a gyermekgondozási szabadság lehetőségével, három gyermekkel még akkor sem tehetett volna másként, ha a nagymamák valamelyike hozzájuk költözik; bár aránylag fiatalok ők is, élik önálló életüket, gyermekeiket — mivel falun élnek — elsősorban némi zöldséggel, gyümölcsvan szó csel segítik. Az ennek fejében adott ..segítség" önzetlen. Annáék természetes kötelességüknek, és nem tehernek érzik a némi kerti, ház körüli munka elvégzését. És ráadásul még friss levegőn is vannak. Annát és főijét is érdeklik a világ dolgai, igaz, nem különösebben, csak mint általában az embereket. De meghallgatják a rádió napi híreit, megnézik a TV-híradót, s a férj sem csak a sportrovat híreit olvassa el napilapjaink valamelyikében. Elolvassa ő a gazdasági vezércikket is. melyből mind gyakrabban kiérződik: róla is szó van, róla. az egyszerű munkásember mindennapi életéről, jövőjéről. Érzi, a helyenként számára még nem egészen érthető nyelven írt vezércikk szerzője hozzá is szól, amikor minden szakaszon jobb munkát süiget. Érintik őt is ezek az új dolgok, a brigádban is megvitatják a gazdasági cikkekben felvetett kérdéseket. Jó lenne. valóban jó lenne — mondogatják —. ha mindenkit munkája szerint fizetnének. ha mindenkinél figyelembe vennék, mennyi selejt került le gépéről, mindenki valóban a saját borítékjának vastagságán tapasztalhatná: érdemes dolgozni, érdemes többet dolgozni. Beszélgetnek ezekről a dolgokról a brigádban. és nem hallgatják el sem egymás között, sem feletteseik előtt, hogy csak akkor tudják ezt így csinálni, csak akkor tudnak jobban dolgozni, ha megvannak ennek a feltételei is. Ami rajtuk múlik, azt ők megteszik. Csodára ők sem képesek, rossz alapanyagból csak rossz termék készülhet. A megoldás kézenfekvő lenne, csakhogy — a választ mindenki tudja. Tudja Anna is. aki főijével gyakran megbeszéli a gyár ügyes-bajos dolgait, ő is tapasztalja, mennyi semmitmondó jelentést kell legépelnie. majd továbbítani felsőbb szerveikhez. Jelentést, mely nem mutat rá semmire, csak a papírt fogyasztja, így aztán könnyebben magyarázatot talál arra is, miért kell egy pár gyermekcipőt olykor hetekig is hajszolnia, és akkor sem biztos, hogy olyat vesz, amilyet elképzelt, hanem amilyet kap. Bizonyára ott is szépen megmagyarázzák egv-egy jelentésben, hogy miért hoz oly kevés eredményt a vállalati újítómozgalom, jóllehet a dolgozók tenniakarásában nincs hiány, ötletben sincs hiány, csak éppen valami mindig hiányzik megvalósításához. És ami hiányzik. ezt ők is bizonyára szépen megmagyarázzák. Akárcsak azt. hogy miért kell az év vége felé több rendkívüli műszakot szervezni a kisvároska textilüzemében. Sok ismerőse, barátnője dolgozik ott, ezért tudja, hogy ,.az egész évben egyenletes termelés" még náluk is csak álom. Az asszonyokra, lányokra lehet számítani a rendkívüli műszakok szervezésében, egyrészt mert szeretik az üzemet, másrészt mert anyagilag is érdekeltek a tervteljesítésben. Igaz. ők is tudják, amit másutt is, jobb lenne „hajtás” nélkül dolgozni, mert akkor biztosak lehetnének abban: a kezük alól kikerülő minden egyes darab kifogástalanul elkészített. Ilyenkor, év vége tájékán ünnepi hangulat lesz úrrá a munkahelyeken is. Fenyőgally kerül az íróasztali vázába, és még a robusztus szerszámgépre is. A szokottnál melegebb szavakat használ a mester, a művezető, a gyárigazgató a munkatársakhoz szólva, megköszöni az egész évben végzett munkát, a rendkívüli műszakok vállalását, megköszöni a megértést, az egymás iránt tanúsított türelmet. Tudja, lehetne ez másképpen, év végi idegeskedés és kapkodás nélkül is. És azt is tudja, ez nem csak a munkáson múlik, még csak nem is a mesteren. Ez elsősorban rajta, az igazgatón és közeli munkatársain múlik, azokon, akiknek legfontosabb feladata a jó szervezés, az egyenletes munka feltételeinek megteremtése. Az igazgató ígéretet is tesz rá. De az már nem biztos, hogy tehetetlenségének bizonyítéka, ha számítása nem jön be. „Vigasztaló". hogy számíthat a munkásokra, és mind biztosabb abban, az általános szociális és gazdaságfejlesztési törekvéseknek inkább előbb, mint utóbb meg kell hoznia a várt eredményeket. Biztos ebben Anna és félje is. Biztosak abban, hogy kevesebb lesz a bürokratikus intézkedés, és több lesz a rugalmasabb cselekvés. Biztosak abban, hogy a sokat hangoztatott „átalakítás” nemcsak egy szó a sok frázis közül, hanem valóban az egész társadalom haladását előrelendítő program kulcsszava. Anna és népes családja kőnynyebb boldogulását is elősegítő program kulcsszava. PÁKOZDI GERTRÜD rr P.1IAVRAN felvétele Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaée, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelöfizetésí és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180,—Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiame, n. p„ 042 67 Koáice, §vermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Prikler László felvétele GÜD
