Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-08 / 50. szám
TAMAS ALADAR Folyókról Folyó ritkán gyorsul vidáman hazámban csillogás és napfény búvik habjaiban megfakult reménység virít a partjain s a magányos vándor tétován megáll. Mellén átalvető kiszolgált tarisznya ekképpen él tovább újkorában talán szalonnát rejthetett s a vándor szeme villámokat. A víz hallgat, így üzen híd beomlott régen izmok ereszkedtek gyér szalonna avas s a magányos vándor jó hajlékra vágyik. Kék erdővopj^at int a messzeségből vérzik a folyó.Viapnyugta felé tart szép vagy országom — felsóhajt a vándor fárasztó utak nyújtóznak testében s friss ^yermekkmagás csendül emlékében majd nyomtalanül oszlik, mig csitul -bánat^*5í folyó szélesedik, élő vize suhan megfáradt telkemet jól’ kisimította. Pater M felvétele
/
