Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-01 / 49. szám
KUCKÓ Jan Suhl meséjét a Pohádky z iglú c. mesekönyvből választottuk, amely az Albatros kiadónál jelent meg az idén. A kötet s így oldalunk illusztrációja is Josef Palecek munkája. JAN SUHL A holló és a bagoly MICHAL BABINKA Kemény kóborok Kihalt a rét, kihalt az út, ki a park. Kóborútra kelt a két srác, Dzson és Mark. Nekivágtak (eleséggel) neki ám, mert ott messze játékokban nincs hiány. Viszlát, két kis, kemény kóbor! Előre! Viszlát! De jöjjetek vissza — ebédre! Koncsol László fordítása Valamikor régesrégen a holló és a bagoly együtt élt. Akkor a Földön még mindig meleg volt. nem is ismerték a hideget, ezért a két barát könnyű, lenge ruhákban járt. De egyszer a Nap eltávolodott a Földtől, s emiatt kemény fagyok álltak be. — Meleg ruhát kellene varrnunk. hogy ne fagyoskodjunk — mondta a holló és varrt is a bagolynak egy fehér pettyes fekete ruhát. A bagoly előbb cipőt készített a hollónak bálnacsontokból, aztán pedig egy gyönyörű fehér ruhát varrt neki. Mikor felpróbálta rá a ruhát, a holló elégedetlenül forgolódott, ide-oda ugrándozott. — Ha folyton mocorogsz, rád öntöm a lámpaolajat! — fenyegette meg a bagoly. A holló azonban tovább izgett-mozgott. A bagolynak elfogyott a türelme. Földhöz vágta a tűt, dühösen felkapta a lámpát és a benne lévő halolajjal tetőtől talpig leöntötte a hollót. Az meg ijedtében csak annyit tudott kiáltani, hogy kár . . . kár . . . és elrepült. Azóta olyan fekete a holló és azóta nem barátkozik a bagollyal. Orel Éva fordítása (Eszkimó mese) meg a A botos kisróka kölönte Egyszer, amikor a kisróka a tengerparton sétálgatott, váratlanul kidugta a fejét a vízből egy halacska, melyet a halászok botos kölöntének neveznek. A halacska először csak kíváncsian nézegette a kisrókát, majd mozdulatlanná merevedett, és rászegezte a tekintetét. Amikor a kisróka megpillantotta, vékonyka hangon énekelni kezdett neki. Ezt énekelte: Ej, milyen nagy a szemed, s óriási a fejed, mint egy hordó a hasad. A halacska nem hagyta magát: — Te meg nevetségesen szőrös vagy, és úszni se tudsz, azon nyomban belefulladnál a tengerbe! — mondta a kisrókának. Amint ezt a kisróka meghallotta, elsírta magát és rögtön futásnak eredt hazafelé. Az anyja kérdezgeti tőle: — Ki bántott, édes gyermekem? Miért sírsz? —• Hogy is ne sírnék? — felelte a kisróka. — Találkoztam a botos kölöntével. — Hát aztán! — Csúfolódott. Azt mondta, hogy nevetséges vagyok és csúnya szőrös. Az édesanyja tovább kérdezgeti: — Hát te mit mondtál neki? Te nem mondtál neki az előtt semmit? A kisróka rásandított az anyjára, majd bizonytalanul azt mondta: — De mondtam — ismerte be. Csak annyit mondtam neki, hogy . .. óriási a fejed, mint egy hordó a hasad ... — Hát akkor így állunk... — mondta a kisrókának az édesanyja. — Te kezdted elsőnek csúfolni őt. Nos, így aztán bizony a sírás mit sem segít rajtad. Kövesdi János fordítása (női6)
