Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-17 / 47. szám
nO/47 21 NAP ALATT LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL (VISSZHANG) Gátló tényező: a munkahely, a munkatársak Feleségem a többi nőlappal együtt az önökét is meg szokta venni, és ő hívta fel a figyelmeinél a dohányzásról való leszokás folytatásokban közölt „receptjére”. Bár én nem tudok jól magyarul, némi segítséggel végigolvastam az egészet. Kél évvel ezelőtt szoktam le a dohányzásról hasonló módszerrel. párszori visszaeséssel és meglehetősen keservesen. Ezért szeretném megosztani a tapasztalataimat azokkal, akik valóban komo( lyan meg akarnak szabadulni a cigarettától. Én akkor kaptam észbe, amikor észrevettem, hogy naponta lassanként már két csomagot szívok el, és hogy akkor is gépiesen rágyújtok, ha másoknál látom, vagy elfogadom a kínálást. holott nincs is rá gusztusom. Elképzeltem, hogy napi két csomaggal hány évet is veszítek. - s hányat nyerhetnék, ha végképpen abbahagynám. Megjegyzem, az eszembe sem jutott, hogy a pénz miatt hagyjam abba. ugyanis tisztában vagyok veié. hogy a dohányon megtakarított pénzen még senki sem szerzett magának kacsalábon forgó kastélyt. De az évek, az élet, az egészséges élet meghosszabbítása, az már igen. Különösen, ha az ember családapa. Én az „időtényező” segítségére támaszkodtam. Megfigyeltem, hogy milyen időközönként nyúlok a cigaretta után: ez egy óra tizenöt perc. másfél óra volt. Ezt naponta megtoldottam tizenöt perccel. Ezt szigorúan betartottam, a rágyújtások közti szünetek szépen hosszabbodtak, két óra, aztán három, aztán négy. És nem is olyan sokára elérkezett az első cigaretta nélküli reggel. Már nem is hiányzott a reggeli rágyújtás. Óriási élmény volt ez a reggel számomra: sokkal nyugodtabban készülődtem, öltözködtem, reggeliztem, és soha nem tapasztalt nyugalommal indultam el hazulról. No. mondtam, nincs az a hatalom, ami rávegyen. hogy én még egyszer reggel rágyújtsak! Ami megnehezítette a dolgomat, az az volt. amikor a dohányos munkatársaim észrevették, hogy az órámat nézem, és nem fogadom el a kínált cigarettát. Vége-hossza nem volt az ugratásnak, s mondhatom, volt benne bizony elég ízléstelenség és durvaság is. Ez volt az oka egyébként annak is, hogy néhányszor visszaestem. de ennek ellenére a kezdettől számítva hat hét után mondhattam: köszönöm, nem dohányzom. Meggyőződésem, hogy kivétel nélkül minden munkahelyen rá kellene venni az embereket, hogy ne dohányozzanak: nemcsak tisztább lenne a levegő, hanem a munka is jobban menne, s erre minden volt dohányos akár meg is esküszik! S még valamit: minden elismerésem az önöké, hogy ezt a „receptet” lapjukban közölték. eddig ugyanis elég sokat olvashattunk a dohányzás ártalmairól, de hogy végül is hogyan szabaduljunk meg tőle. arról most olvastam először ilyen részletesen. Persze, véleményem szerint mindenkinek magának kell kidolgoznia az egyéni leszokási programját, de minden jó tanács aranyat ér! Miroslav Kráf, Bratislava Egy csók és más semmi... Rendkívüli érdeklődéssel olvastam lapjukban a dohányzásról való leszokás huszonegy napos programját, bár én már tizennégy éve nem dohányzom. Igaz, nekem sikerült mondhatnám egyik percről a másikra abbahagynom. A sikert egy nagyon csinos, nagyon elegáns, sziporkázóan szellemes, bájos hölgynek köszönhetem. Már jó néhány éve nyugdíjas vagyok, de a hölgyre ma is hálával gondolok vissza. S barátainkra is. akik akkor hazánk egyik nagyszerű bortermő vidékén álló házukba bennünket, a feleségemet és engem s még egy-két jó ismerőst meghívtak szilveszterezni. Az elbűvölő „femme fatal" pedig a család távoli rokona volt. Remek Szilveszter-est volt. kitűnő a háziasszony főztje, remek a háziúr bora és jó a társaság. Mi, férfiak az illendőség határán belül udvarolgattunk az elbűvölő hölgynek, s egymást megelőzve keltünk versenyre. hogy ki adjon tüzet, ha rágyújt. Éppen olyan erős dohányos volt. mint a társaság többsége. Bevallom, szívdobogva váriam az éjféli pezsgöbontást. mert elhatároztam: lesz, ami lesz. én ezt a nőt megcsókolom! S elkövetkezett a várva-várt pillanat. Neki sem volt ellenére az udvarias puszi helyett a hosszú csók ... S akkor fordult velem egyet a világ, a csók .rédessége” helyett a vacsora, a pezsgő illatán az „édes” ajkak közül megcsapolt a áporodott bagóbüz. Éppen csak hogy kiérten ama bizonyos mellékhelyiségbe, ahol végtele nül kellemetlen pillanatok múltán megköny nyebbülten egyenesedtem föl. A mosdóbai hideg vízzel megmostam az arcomat, kiöblítet tem a számat, majd visszatértem oda. ahová i király is gyalog jár. és aztán szinte élvezette néztem, mint tűnik el mind egy szálig ; vécékagylóban örvénylő vízben. „Soha többet soha többel!” mondtam ki hangosan is ; ..varázsigét”, s ha az első hónapokban olykor olykor kísértésbe estem, elég volt csak a szőki szépségre gondolnom. S hogy miért írtam mej saját kis sztorimat? Nos, azért, hogy tánulságu szolgáljon dohányzó hölgyeknek — és férfiak nak is természetesen . .. L. Á. egészséges és vidán nyugdíjas, Kassa (KoSice Verses intelmek Laki Magda deáki (Diakovce) olvasónk verses levélben fejezte ki egyetértéséi sorozatunkkal. A „Megszívlelendő Intelmek” felsorolják a dohányzás ártalmait, a közvetlen és a közvetett károkat, melyeket önmagunknak és embertársainknak okozunk, mint dohányosok Mindenben igaza van. de talán a legigazabb verses intelmeinek két utolsó sora: „még senki sem zokogott/ hogy a dohányzásról leszokott” Köszönjük kedves figyelmét, s reméljük, hogy a jövőben is érdeklődéssel kíséri lapunkat, s véleményt mond közérdekű témáinkkal kapcsolatban. Üdvözlettel a szerkesztőség. KJ Einstein mondását rejtvényünk fő soraiban olvashatják. Készítette: K. Gy. A 42. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében. Sorsolással könyvet nyert: Hőnyi Lajos, Nagysalló (Tek. Luzany), Kovács László, Rimaszécs (Rim. Sec), Tánczos Anna, Dunaszerdahely (Dun. Streda). Farkas Lajosné, Bratislava, Nyugdíjasklub 1. Vágsellye (Sala).
