Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-17 / 47. szám
/ Amit még Barbaráról nem tudtunk 1922. november 16-án jelent meg a vrútkyi Bratstvo nyomdában készült Proletárka című szlovák folyóirat első száma. A folyóiratot a munkásnőknek és a szegényparaszti sorban élő asszonyoknak szánták. Első szerkesztője Barbora Rezlerová-Svarcová volt. Harminckét éves volt abban az esztendőben, nevelte fiát, merész tervekkel és szokatlanul nagy odaadással végezte munkáját. Barbora Svarcováról sok-sok évig keveset tudtunk. Tudtuk, hogy a semilyi Jozef Rezlernek a szociáldemokraták úttörőjének lánya. Tudtuk, hogy textilmunkásnő volt, és Szlovákiába 1921-ben jött férjével. Négy évig maradtak Svarcováék Banská Bystricában, majd — 1925 után — úgy tűnt, örökre nyomuk veszett, eltűntek a Szovjetunióban, ahová Csehszlovákiából menekültek, sok üldözött kommunista társukhoz hasonlóan. Számunkra legérdekesebbek a Banská Bystricában töltött évei. Barbora is élete legszebb négy esztendejének tartotta ezeket. Itt kapott lehetőséget az érvényesülésre, kifejleszthette szervezői, szónoki, újságírói és irodalmi rátermettségét, tehetségét. A négy év alatt hihetetlen mennyiségű cikket írt, melyeket egyrészt a cseh lapokban közölt, illetve a szlovák Pravda chudobyban, a Hlas fuduban, a Spartakusban és a Proletárkában. Ezen kívül megjelent két brosúrája és politikai agitációs műve is, melyet Szlovákia-szerte játszottak a műkedvelő csoportok. Svarcék Banská Bystricában az Alsóutca 37-es számú házában laktak, abban az épületben, melyben akkor Szlovákia Kommunista Pártjának kerületi titkársága székelt, s amelyben ma a Klement Gottwald emlékszobra található. Gottwald csupán egy évig lakott ebben a jellegtelen házban, de Svarcékkal még hosszú ideig baráti kapcsolatot tartott fenn. Gyakori vendég volt itt 1923-ban Peter Jilemnicky is, aki a radvani kaszárnyában töltötte kötelező katonai szolgálatát. Barátnőjének, Anselma Döringovának írta egyik levelében: „Hol tesznek szert ennyi könyvre? Egyébként hetente kétszer-báromszor felkeresem Svarcová-fíezlerová asszonyt, az ágy alól kihúz egy öreg ronggyal letakart ütött-kopott kosarat, ez a könyvtára, melyben csupa igazgyöngy van. Cseh, szlovák és orosz nyelven." Egy másik levélben ezt írja Barboráról: „Képzeld el, hogy olyan asszonnyal beszélsz, aki gyári munkásnő és étkezdéi szakácsnő létére ilyen gazdag életet teremtett magának. Olyan asszony, aki képes egyenesen és előítéletek nélkül elmondani véleményét minden kérdésről..." Barbora Svarcovát nemcsak Peter Jilemnicky látta széles látókörű, olvasott, mindenre felfigyelő és egyúttal vonzó nőnek. Számos tisztséget töltött be a pártban, melyekből kifolyólag sokat utazott Szlovákia-szerte, járta a gyűléseket, hogy meggyőzze, és megnyerje az embereket a szlovák munkások és kisparasztok szervezett mozgalmának. Ahol csak megjelent, szokatlan érdeklődést váltott ki. A kommunista szónoknő iránti kíváncsiság sok embert vonzott, gyakran az egész falu megjelent, hogy meghallgassa őt. Barbora Svarcová ki tudta használni ezt a helyzetet. „Sokszor úgy bírálta a kormányt, hogy a rendőrfelügyelő szinte tombolt a dühtől" — emlékeznek a kortársak. A rendőrségi levéltárak máig őrzik azokat a feljelentéseket, amelyekben Svarcovát többek között azzal vádolják, hogy 1924. december 1 -jén a bystricai Pod Urpínom moziban az adóhivatalokat nyilvánosan modem rablóknak nevezte. Hasonló fellépéseiért lassan, de könyörtelenül gyülemlettek számára a börtönben töltendő hetek, hónapok. Férje, Ladislav Svarc számára ugyanúgy. 1925 őszén Svarcék ahelyett, hogy a Banská Bystrica-i börtönben jelentkeztek volna büntetésük letöltéséré, összecsomagoltak, és Vamsdorfnál illegálisan átlépték a határt. A Kommunista Internacionálé segítségével Németországon keresztül jutottak el Moszkvába. Hogy miként alakult sorsuk, sokáig talány volt számunkra. Egy szép napon a Banská Bystrica-i Irodalmi és Zenei Múzeumba egy idegenszerű cseh kiejtéssel beszélő idős úr kopogott. Vladimir Svarcként mutatkozott be, Moszkvából érkezett. Később még gyakran visszatért ebbe a városba, ahol szülei életük legszebb éveit élték. Sosem jött üres kézzel, mindig hozott magával érdekes dokumentumokat és képeket, ugyanakkor türelmesen és megfontoltan tárta fel előttünk szülei tragikus sorsát is. Barbora Svarcová Moszkvában elvégezte az Állami Újságírói Intézetet, majd a Rabocsaja Pravda, később pedig az Izvesztyija szerkesztője lett. Továbbra is ápolta kapcsolatait csehszlovák barátaival: 1927 májusában meglátogatta Peter Jilemnickyt ideiglenes működési helyén, Krasznocsehovkában; Moszkvában találkozott Gottwalddal; levelet váltott Ladislav Novomeskyvel és Eduard Urxszal. Barbora Svarcová hangját jól ismerték a moszkvai Komintern rádióállomás csehszlovák hallgatói. Barbora végre olyan munkát talált itt. »«■>». jm.u gjou-. hoiwmiii PROLETÁRRÁ ________omokn KOMUHwnartCH Zien na stovnaw.________ »♦«— t_______________\M»w. W. mmmtn HB. tM» I. ciU^irnTWC amely összekötötte őt hazájával, és amely után mindig is vágyódott. Úgy tűnt, hogy élete megállapodott, s továbbra is békés lesz. A viharos esztendők és Barbora megtörhetetlen jelleme akadályozták ezt meg. Vladimír Svarc. a fia mondja: „1938 után a sors egyik csapást a másik után mérte édesanyámra. Ebben nagy szerepet játszott jelleme is: nem olyan ember volt, aki a hallgatást és alázatot követelő helyzetben képes védekezni vagy elbújni." A berijai terror és a sztálini személyi kultusz idején az üldözések és a hamis vádak első áldozatai az idegenek lettek. Barborának el kellett mennie a rádióból, később az Inturisztból is, ahol az idegenvezetőket tanította cseh nyelvre. Fia visszaemlékezései szerint a legnagyobb megrázkódtatást az jelentette számára, amikor minden ok nélkül kizárták a pártból. Csalódott, elhagyatott volt, kilátástalannak látta helyzetét. Később fokozatosan visszatért életkedve, és főleg a fiával foglakozott. Vladimír Svarc így emlékezik: „Az élet ment tovább, édesanyám kissé megnyugodott, és ismét énekelt. Néhányszor említette, hogy járta CSKP moszkvai képviselőinél azzal a javaslattal, hogy küldjék őt az akkor náci megszállás alatt levő Csehszlovákiába illegális munkára. A javaslatot elutasították, a részleteket nem ismerem." Barbora Svarcovát 1941-ben börtönbe zárták, majd rövid időn belül tragikus körülmények között meghalt. Előtte egy esztendővel halt meg a börtönben Ladislav Svarc, a férje. Az 1956— 1957-es években mindkettőjüket rehabilitálták. Két fiuk Moszkvában él. Vladimir a Lumumba Egyetem docense, írja a gyógyszeripari minisztérium dolgozója: mindkettő mérnök. Vladimír Svarc már régen próbálkozott édesanyja életének és műveinek feltérképezésével. Figyelmeztetett bennünket például arra a tényre, hogy a Proletárkában gyakran megjelent a Kamila Kmeíová név, amely nyilvánvalóan édesanyja álneve volt. Ezzel a névvel irt alá számos glosszát. karcolatot, elbeszélést, és ez a név szerepel leányregény-próbálkozásának szerzöjeként is; a regényt folytatásokban közölte a Proletárka. Barbora Svarcová így irodalmárként is bemutatkozott. Az idő és főleg a nyugodt alkotói légkör hiányában nem volt lehetősége arra, hogy művészi adottságait teljesen kibontakoztathassa, és még jobb újságíró lehessen. A szlovák kommunista újságírást a nő különös, nagyon érzékeny szemléletével gazdagította, amellyel a húszas évek viharos eseményekkel teli első felére tekintett. Bár rövid ideig élt Szlovákiában, főleg a Proletárkában értékes tanúságtételét hagyta annak, hogy itt élt, és dolgozott. ÉVA COBEJOVÁ Fotó: archív A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK-ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaée. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátásí Irodánál (HELIR) — Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180,—Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiame, n. p., 042 67 Koáice, Svermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon Mátyás Mária ragyolci (Ractovce) óvónő a Szólj költemény:! országos vetélkedőjén Nagv László versét szavalja. (írásunk a 17. oldalon). Fotó: Könözsi István
