Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
Az ünnep kapcsán Beszélgetés dr. Frantiéek Laurinec docenssel Ezerkilencszáz-húsz őszén, három évvel a noszf után, Lenin így értékelte a szovjethatalom első lépéseit Klára Zetkinnek: „Természetes a nők egyenjogúsága minden téren. Fokozatosan bekapcsolódnak-a vezetésbe, irányításba, a törvényhozó testületek munkájába. A szovjet állam közös étkezdéket, bölcsődéket, óvodákat létesít, amelyek nagy terhet vesznek le a nők válláról, megszabadítva őket a háztartás rabszolgaságától, és mivel dolgozhatnak, megszűnik gazdasági függőségük a férfitól és kiszolgáltatottsá-A 43. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Prágában ülésezett a Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácsa. Ebből az alkalomból Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Eduard Sevardnadzét,' az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét. Az időszerű nemzetközi kérdéseket megvitatva a felek hangsúlyozták, hogy a mai űr- és atomkorban civilizációnk fennmaradásának egyedüli útja a lázas fegyverkezés megfékezése a földön, a világűrre való kiterjesztésének megakadályozása, a béke és a nemzetközi biztonság általános rendszerének létrehozása. • A Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácsának prágai ülésén minden tagállam külügyminisztere felszólalt. Részletesen áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, főleg a leszerelés problémáit. Ezen kívül napirenden szerepeltek Sevardnadze szovjet külügyminiszter Washingtonban folytatandó megbeszélései. Az ülés résztvevői közleményt hagytak jóvá és egy, a Genfben folyó leszerelési értekezletet hatékonyabbá tételéről szóló dokumentumot. Az ülés a kölcsönös megértés és az elvtársi együttműködés légkörében zajlott le. • Eduard Sevardnadze washingtoni látogatása idején megállapodás jött létre arról, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök december 7-én találkozik Washingtonban. A találkozón áttekintik a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek egész komplexumát, beleértve a fegyverzetcsökkentést, az emberi jogokat és humanitárius kérdéseket, a regionális válságok megoldását és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan azzal számol, hogy újabb találkozójukra 1988 első felében a Szovjetunióban kerül sor. • A nagy október 70. évfordulója alkalmából Ceská Lípában ünnepi nagygyűlésen leleplezték Lenin szobrát. Az ünnepségen részt vett Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára és a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének küldöttsége is Marat Kuznyecov nagykövetségi tanácsossal az élen. • Visszaérkezett Prágába a Csehszlovák Nöszövetség Központi Bizottságának hivatalos küldöttsége, amely Marie Kabrhelovának, a CSKP KB Titkársága tagjának, a Csehszlovák Nöszövetség Központi Bizottsága elnökének vezetésével Ghánában, Togóban és Beninben tett látogatást. A CSTK felvétele guk." — A beszélgetés óta 67 év telt el. Vissza lehetne pergetni azoknak az éveknek az eseményeit ? — A szovjethatalom új törvényeinek gyakorlása nem ment könnyen, az első eredmények sokáig várattak magukra. Például 1927-ben még mindig csak a nők 27 százaléka dolgozott és többségük csupán segéd-, vagy különösebb képzettséget nem igénylő munkát végzett. Hogy az út milyen körülményes volt, csupán egyetlen adat: még 1939-ben is ezer lakos közül csupán tizenhat férfinak és kilenc nőnek volt főiskolai képzettsége. Ma száznyolc férfinak és száznégy nőnek van. — Általában azt szoktuk mondani, hogy a nőknek hármas küldetésük van: anyai, közéleti és népgazdasági. Ezt az elvárást így először a fiatal szovjethatalom mondta ki, akkor, amikor a nyugat-európai polgári közvélemény különös előszeretettel három szóval jelölte meg a nő helyét a társadalomban: Küche, Kinder, Kirche (konyha, gyerek, templom)... — A nők szerepének ez a meghatározása szerencsére már nem jellemző a mai tőkés társadalomra. A nők munkát vállalhatnak ezekben az államokban is, természetesen, ha képzettségüknek megfelelő munkahelyet találnak. Viszont ha sikerül elhelyezkedniük, rettegnek egy váratlan megbetegedéstől, mert fennáll annak a veszélye, hogy elárvult munkaasztalukhoz azonnal mást ültetnek, és ök felgyógyulásuk után munka nélkül maradnak. Néhány európai tőkés államban azonban meglehetősen alacsony a nők foglalkoztatottsága: Olaszországban 17,7 százalék. Hollandiában 22,5 százalék, Norvégiában 23.6 százalék. A kapitalista államokban a nők munkavállalásaiban még mindig közrejátszik a férfi és no bére közötti jelentős különbség. Például az USA-ban ez 35—47 százalékos, természetesen a férfiak javára. Japánban a nők átlagkeresete a férfiak átlagkeresetének csak a fele. Sokatmondóak a nők műveltségét tükröző adatok is. Például az NSZK főiskolai és egyetemi professzorainak csak nyolc százaléka nő. Hasonló a helyzet az USA-ban, ahol például az orvosoknak csak 10 százaléka, a jogászoknak pedig csupán 7 százaléka nö. Nem kedvezőbb a helyzet a nők közéleti tevékenységében sem. így az NSZK parlamenti képviselőinek csupán 6,8 százaléka nö. sőt a francia nők parlamenti képviselete csupán 5 százalékos. A Szovjetunió Legfelső Szovjetében 482 nö dolgozik (a képviselők 34 százaléka), több mint a nyugat-európai parlamentek valamennyiében. — Talán éppen a politikai tevékenység hiányának következménye, hogy a nyugat-európai nők olyan elszántsággal kapcsolódnak be a világ haladó nőmozgalmaiba. — Bizonyára, de van ennek még egy inditóoka: a nemzetközi nömozgalmak minden más szervezetnél jobban tudatosítják felelősségüket az emberiség sorsáért. Az élet megőrzése fontos a férfiaknak is, de a nők azok, akiknek mentalitásuknál fogva semmi sem fontosabb a békénél. Nem véletlen, hogy a nők hozták létre a Greenham Common-i, a Seneca Falls-i és további béketáborokat. — 1917 októbere jelentős határkő a nők életében, vitathatatlan a fejlődés, amelyet elindított. Gondjaink azonban vannak, mégha egészen más jellegűek is. mint a 20. század elején élő nőknek ... — Nagyon sok vezető beosztásban dolgozó boldog családanyát, sőt nagymamát ismerek. A nagymamát nem véletlenül mondtam, hiszen az emancipációs „vívmányok" nem mai keletűek, még ha következetes alkalmazásuk csak a felszabadulás utáni időszakra tehető is. Nálunk nagyon magas, 48 százalékos a nők foglalkoztatottsága. Nem mondhatjuk, hogy a népgazdaság minden területén dolgoznak nők, de csak ott nem, ahol a munka vagy a munkakörnyezet káros hatással lenne a női szervezetre. A sikerek mellett azonban helyenként tapasztalhatjuk a nőkért hozott rendeletek sajátos, önkényes értelmezését is. Például a Kereskedelmi Minisztérium kivételével egyetlen szakágazatban sem arányos a termelésben és az irányításban dolgozó nők száma. Az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó munkahelyeken a vezetőknek csupán 29 százaléka nő, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egységeiben ez 27 százalék. A Slovakotex üzemeiben, ahol a dolgozók 70 százaléka nő, a vezető funkcióknak csupán 40 százalékát töltik be nők, és azok közül is csupán a legalacsonyabbakat. A termelésben dolgozó nők gyakran panaszkodnak, hogy időnként túlórákban vagy szombat-vasárnapi műszakokban kell ledolgozniuk üzemük lemaradását. A legszomorúbb azonban az, amikor egy ilyen üzem igazgatója dicséröen azt mondja nődolgozóiról: öntudatosak, szeretik az üzemet ... A XI. szakszervezeti kongresszuson sok felszólaló kifogásolta, a kereskedelem nem veszi figyelembe, hogy az üzletekben kizárólag nők dolgoznak, akik számára megfelelőbb lenne, ha a nagykereskedelmi raktárakból az eddigieknél kisebb méretű és súlyú árucsomagokat szállítanának az üzletekbe. A nők korhatáránál is figyelembe kellene venni a sok éven át végzett munka jellegét és nem csupán a ledolgozott évek és a felnevelt gyerekek számát. Persze, ez már a jövő feladata. — Az anyaszerep, a család nevelési „értéke" az utóbbi években nagyon megnőtt. A társadalomnak érdeke, hogy az anya minél tovább kisgyereke mellett maradhasson. — Törvények egész sora védi a terhes anyát, a családot, és ezeknek megvan a gazdasági hátterük is: 1985-ben családi pótlékként 6 396 millió koronát fizettek ki Szlovákiában; tiz év alatt, 1975-től 1985-ig az anyáknak juttatott anyasági pénzsegély több mint 200 millióval, a gyermekgondozási segély pedig 130 millióval nőtt. Törvény mondja ki, hogy minden terhes nő szuverén joga dönteni, hogy akarja-e a gyereket vagy sem, és éppen a művi terhességmegszakítás törvényében érvényesül a legplasztikusabban a nö és az állam felelősségének dialektikája. Beszélgetésünkben nem követtük szigorúan október forradalmi szellemének jelentőségét a mai nő életében. De csak látszólag. Hiszen mindennapjaink változásai is egyazon emberi célokat tartják szem előtt, mint 1917 októbere. N. ZÁCSEK ERZSÉBET Fotó: PRIKLER LÁSZLÓ (nőD
