Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-03 / 45. szám

Dél-itáliai képeslap /2./ Az utat olajfaligetek, pálmák, illatozó eukaliptuszok szegélyezik Az olasz csizma legdélibb csücskén, Reggio di Calabriánál a napsütötte domboldalon, virágok, szőlőskertek, na­rancs- és olajfaligetek között kanyargó útról nézem a messinai tengerszorost s túlsó partján Szicíliát, a Földközi-tenger legnagyobb szigetét. Komp viszi át a szigetre a gépkocsik százait, a buszo­kat, sőt még a vonatot is. Az utasoknak ki sem kell szállniuk. Valahol itt kelt át a szoroson, a múlt század forradalmi éveinek idején, ezer katonájával Garibaldi hadvezér, hogy egyesítse Szicíliát Olaszországgal. Köz­tük harcolt a magyar Tüköry ezredes is, kinek nevét a sziget fővárosának, Paler­­mónak egyik fö útvonala viseli. Szicília embertípusa a történelem során idete­lepült különböző népekből ötvöződött, s mindig Olaszországhoz kívánt tartoz­ni, de szicíliainak vallja magát. Nyelvé­be arab és normann eredetű szavak keveredtek, s ezért olyan a tájszólásuk, hogy az észak-olasz alig érti a szavukat. Alig egy óra alatt hajózunk át a 3 kilométer széles tengerszoroson, s Messina városában lépek Szicília föld­jére. A negyedmilliónyi lakosú város nagy forgalmú kikötőjében, éjjel-nappal lüktet, nyüzsög az élet. Emberek tízez­rei érkeznek ide naponta, vagy indulnak innen valahová. Kinek ne jutna eszébe Szicíliáról a maffia, vagy a vérbosszú romantikus­­borzongató híre?! Szerencsére egyikkel sem találkoztam. A turista semmit sem vesz észre, és a közbiztonság sem rosz­­szabb, mint máshol Olaszországban. De Szicíliában óhatatlanul szóba jön a maffia, mely megdézsmálja a gyáripa­rosok, bankárok és gazdag kereskedők vagyonát, túszokat szed, s ha fejét ve­szik, újabb nő helyébe. Az utcai szóbe­szédből hallom, hogy egyik főnökének éppen most korlátozták minimálisra a mozgásterét, ugyanis a rács mögött ül. Nehezen viseli el az ottani nyomasztó légkört, a házirendet és állandó szekíro­­zást, ezért megüzente kinti embereinek, hogy mielőbb tegyék el láb alól a bör­tön igazgatóhelyettesét. Hozzáfűzte még, ha netán elfelejtenék teljesíteni szerény kívánságát, szabadulása után majd megnézhetik magukat. Az Etnát mindez nem érdekli. Elme­rengve nézi a tengert. Néha tán felbosz­­szantják az alatta zsibongó városok, Catania, Taormina vagy Acireale, mert Capri — a turisták álma Catania — egyetemi város, megyeszékhely

Next

/
Thumbnails
Contents