Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-03 / 45. szám
ALEXANDRA PAVLOVNA BIRJUKOVA, AZ SZKP KB TITKÁRA, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK KÉPVISELŐJE LEGFONTOSABB A CSALÁD A 43. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, megbeszélést tartott George Schultz amerikai külügyminiszterrel leszerelési kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok problémáiról. Ezek után George Schultz folytatta tárgyalásait Eduard Sevardnadzeval, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. Párhuzamosan nyolc munkacsoportban a szovjet és az amerikai szakértők is folytattak tárgyalást. A fegyverzetkorlátozási csoport már az első napon két kisebb csoportra oszlott — az egyik a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákkal, a másik a hadászati támadófegyverekkel és a rakétaellenes védelemmel foglalkozik. A többi csoport tárgyalásain a hagyományos fegyverzetek, a vegyi fegyverek betiltása, a nukleáris kísérletek betiltása, humanitárius kérdések, a regionális konfliktusok és a szovjet—amerikai viszony kérdése szerepel. • Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napján az egész világon békehullám-akciókat rendeztek. Ez a kezdeményezés idén augusztusban Tokióban, a nukleáris fegyverek felszámolásával foglalkozó nemzetközi konferencián született; a szovjet és az amerikai békevédők terjesztették elő. A békehullám Hirosima és Nagaszaki japán városokból helyi idő szerint déli 12 órakor indult el, amikor megkondultak a békeharangok. Huszonnégy óra elteltével a hullám az atomtámadást megélt két japán városba tért vissza. A világméretű eseménysorozat keretében hazánkban is számos akciót rendeztek. Megszólaltak az üzemek szirénái, s megkondultak a harangok. Csehszlovákia lakossága megemlékezett arról, milyen szörnyű veszélyt rejtegetnek az emberiség számára a világon I fölhalmozott atom- és más tömegpusztító fegyverek. • A Szlovák Műszaki Főiskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen részt vett Lubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, aki Anton Blazej akadémikus, rektor kíséretében megtekintette az ünnepség alkalmából rendezett kiállítást. A CSTK felvételei A Nagy Október 70. évfordulója nemzeti ünnepünk, és büszkén értékeljük ebből az alkalomból azt is. milyen sikereket vallhat magáénak a szocializmus a nőkérdés megoldásában. Egyúttal azon is elgondolkodunk, miként fejleszthető tovább a nő társadalmi életbe való bekapcsolódása, éspedig a családról való gondoskodással összhangban. A nő reális, nem pedig formális egyenjogúsága csak úgy lehetséges, ha a férfiakéval azonosak munka- és javadalmazási feltételei és egyéb fejlődési lehetőségei is. E jogok érvényesítése képezi az alapját a nő társadalomban és családban betöltött egyenrangú szerepének. Napjainkban a szovjet nők zöme elképzelhetetlennek tartja életét a társadalom számára végzett munka nélkül, hiszen — véleményünk szerint — éppen ez által juthatnak el az önmegvalósításhoz. Nem véletlenül szólnak a szociológiai felmérések eredményei arról, hogy 10 nő közül 7 akkor is munkát vállalna, ha a férjének fizetése az ö fizetésének megfelelő összeggel nagyobb lenne. Más szóval, a nő bekapcsolódása a népgazdasági életbe — a dolgozók 51 százalékát képezik a nők — nem csupán az anyagi érdekeltség eredménye, hanem a szovjet nő teljes politikai, gazdasági és szellemi felszabadításáé. Vegyük szemügyre a társadalom életének bármely területét, az ipart, a mezőgazdaságot, a szociális területet, a kultúrát, a tudományt vagy a művészeteket, mindenütt találkozhatunk a szovjet nő munkájának eredményeivel, mindenütt érezhető tudása, őszinte szive, látható ügyes kezének nyoma. Például a fogyasztási cikkeket termelő iparágak, a textil- és ruhaipar, a könnyűipar egyéb ágazatai. A nők vannak többségben a kereskedelemben, a szolgáltatásokban és a közétkeztetésben is. Az orvosok 65 százaléka, a pedagógusok 72 százaléka nő, és minden harmadik mérnöki végzettségű szakember is nő. Szélesre tártuk a kapukat a nők előtt a tudományok és a kultúra világába vezető úton is. A tudományos dolgozók 40 százaléka, a főiskolai hallgatóknak pedig 52 százaléka nő. A szovjet társadalom politikai rendszerének magva, annak vezető és irányító ereje a kommunista párt. A kommunistáknak pedig mintegy egyharmada nő. Ott vannak az SZKP Központi Bizottságában, a Központi Revíziós Bizottságban, megtalálhatók minden szövetségi köztársaság kommunista pártja központi bizottságában, a párt kerületi, területi, illetve városi bizottságaiban. A szocializmus megköveteli a nőktől, hogy képezzék magukat, a társadalom segíti szakmai továbbképzésüket a legfelelösségteljesebb területeken is. Úgy gondolom, hogy az említett számok és tények meggyőzően bizonyítják: hazánkban a nők szociális és kulturális fejlődése éppen ezen az úton halad. A szovjet nő helyzetének szüntelen javításáról való gondoskodás az állam politikájának szerves része, szociális, gazdasági intézkedések szavatolják e politika érvényesülését. A párt kezdeményezésére hatalmas munka bontakozott ki a szovjet társadalom átalakítására, s ez új távlatokat nyit a nő alkotó erejének fejlesztésében és érvényesítésében is. Egyúttal megköveteli tőlük, hogy aktívabban kapcsolódjanak be az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak megvalósításába, a radikális gazdaságirányítási reformok végrehajtásába, az önelszámolás és az önigazgatás elvének érvényesítésébe. A szocializmus felszabadította a nőt a gazdasági és szociális elnyomás alól. azonos lehetőségeket teremtett számára a munkában, a művelődésben, a társadalmi élet minden területén. Ez azonban nem jelenti azt. hogy a szovjet nőnek nincsenek problémái. Az ellentmondások minden fejlődés velejárói, így ezen a területen is adódnak, bár teljesen mások, mint például 15—20 évvel ezelőtt. Ezért a problémák megoldási módjának is újnak kell lennie, mégpedig a konkrét helyzet mély elemzésén kell alapulnia. Erre a megközelítési módra mutatott rá az SZKP XXVII. kongresszusa is, mely hangsúlyozta a nő társadalmi szerepének további fejlesztését, munka- és életfeltételeinek javítását és az anyáknak, családoknak nyújtott segítség fontosságát is. Mindezt azzal a céllal, hogy összehangoljuk a nőnek a társadalmi életben, a termelésben betöltött szerepét a családi tűzhely őrzőjének szerepével, az anyaszereppel. A tényleges egyenjogúság elérését nem értelmezhetjük leegyszerűsítve, a nő és a férfi helyzete közti különbség mechanikus felszámolásaként. Vegyük szemügyre például a szakképzettséget. A férfiaknak napjainkban nagyobbak a lehetőségeik e téren. Az okok nyilvánvalóak. A nőből anya lesz, és bizonyos időszakra kimarad a továbbképzésből. A tudományos-műszaki haladás gyorsulásával ez a lemaradás még érezhetőbb lesz. Olyan intézkedéseket kell kidolgozni, melyek a szülési, gyermekgondozási szabadságról visszatérő nőket segítik a munkába való gyors bekapcsolódásban, szakmai ismereteik felújításában, és ha az szükséges, pályamódosításában. Persze, óriási jelentősége van a komplex ellátási és szolgáltatási program gyakorlati megvalósításának. Hiszen a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, a közétkeztetésben tapasztalható hibákat elsősorban a nők érzik. Ezek a hiányosságok fizikai és szellemi túlterhelést okoznak. Napjainkban az első helyre tesszük a család sokoldalú támogatásának feladatát, a társadalmi tudatban annak a felfogásnak a megszilárdítását, milyen rendkívüli szerepet játszik a szociális és erkölcsi szempontból egyaránt egészséges család. Valamennyiünket nyugtalanít a válások nagy száma és a sok tönkrement házasság. Ez negatívan hat a gyerekekre, illetve a férfiak és nők társadalmi aktivitására. A szilárd család a társadalom egyik legfontosabb támasza. Az SZKP XXVII. kongresszusán hosszú évtizedek után először nem véletlenül elemezték oly alaposan a családok problémáit. Meggyőződésem, hogy az embert nem csupán a munkában elért eredményei és a közért végzett tevékenysége szerint kell értékelni, hanem aszerint is, milyen a családja, hogyan neveli gyermekeit. Sajnos, az utóbbi években a családhoz, a családi kötelességek teljesítéséhez fűződő viszony, mint a személy szociális és erkölcsi érettségének ismérve valahogy a háttérbe szorult. De a család szerepe a szocialista társadalomban pótolhatatlan. Erkölcsi szilárdságtól függ az egész társadalom erkölcsi egészsége. A világban folyik a küzdelem az új politikai gondolkodásmód kialakításáért. E tekintetben is nagy szerepet játszanak a nők. Idézzük ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsovnak a nők moszkvai világkongreszszusán mondott szavait: „A nemzetközi nőmozgalom jelentősen megszilárdította a béke erőit és a jóakaratot. E mozgalom a politika reális tényezője."
