Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-09-09 / 37. szám

„Jiőínt és a Prachovské skály-t a távolabbról érkező látogatók egy nap alatt is megtekinthetik gyalogszerrel, ha a reggeli vonattal érkeznek. Prágából Jicínbe előnyös összeköttetés van szombaton délelőtt (gyorsított vonat a Hybernského állomásról) és Jicínből vissza vasárnap este (téli időszakban indulás 19 órakor, nyáron pedig 21 órakor, ami lehetővé teszi a nap megfelelő kihasználását. Ünnepnapon, vasárnap kivételével a gyorsított vonat nem közlekedik! Jicín vasúti összeköttetései: egyenes összeköttetés Prágával (98 km), Turnovval (31 km), Hradec Královéval (53 km). Autóbusz normális közlekedési viszonyok között 12 irányba (szintén rendkívüli járat a Prachovské skály-ba.” Idézet egy 1940-ben kiadott röplap-kalauzból.

A kedves látogató tovább olvasva megtudja a pontos útvonalat, mikor menjen jobbra, mikor balra, mennyit kell lépnie a legközelebbi kilátóig (félrelépni, letérni a kijelölt útvonalról ma is tilos, de nem sokan tartják be), most éppen melyik sziklatorony tövében áll, mi annak a neve, melyik útvonal (kék jelzés) mennyivel rövidebb a másiknál (zöld jelzés), mikor milyen meredek lépcsőn halad, az erdőben van, vagy éppen a gerincen. Tudomást szerez arról, ha erre menne, akkor oda jutna, ha amarra, akkor amoda, esetleg a turistaszállóba, de oda még ne menjen, hanem máshová, ahol is száz lépés után letérve a sziklafalak között ismét a gerincre jut. Ha pedig mindezt a saját tájékozódó képességére bízza, akkor más-más úton ötször jut fel ugyanarra a kilátóra, és soha meg nem találja az ösvényt arra a kilátóra, mint e sorok írója, ahonnan egy fiatal turistalány, a csodálatos látvány hatására, önfeledten énekelte el a legegyszerűbb éneket (innen írásunk címe), hogy csak úgy visszhangzott a sziklaváros.

A négyoldalas nyomtatvány egyébként nem sokat árul el a Cesky ráj — a Cseh Paradicsom világviszonylatban is említésre méltó érdekes sziklatornyokból álló sziklavárosairól. Ennél már csak az furcsább, hogy a mai nyomda- és kiadványáradatban még a háború előttihez hasonlóhoz sem jut hozzá az odaérkező turista. így csupán Irena Mlejnková lelkes természetvédőtől, és Radka Budínová turistavezetötől (akit úgy kellett ellopni a csoportokban érkező látogatók elöl) tudok meg egyetmást. A szavak elszállnak, és fényképezőgépe sincs mindenkinek. Igaz — és ezt már megérkezésem pillanatában megállapítottam —, meddő próbálkozás csupán az ottani hangulatot, lenyűgöző látványt fotóval érzékeltetni. Ez a csokor legfeljebb meghívónak elég.

Elképzelhető, hogy majd a közeljövőben napvilágot lát egy többnyelvű kiadvány, amelyből a kíváncsi turista megtudja, hogy a krétakori tenger elvonulásától a mai napig milyen változások történtek a viszonylag kis területen csoportosuló sziklatornyok birodalmában.

M. NAGY LÁSZLÓ képriportja